Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AMIKOR...

2014.02.08

Amikor eljön az a világ, amelyben ember és ember között akkora szakadék tátong, melynek fenekét elérni szinte lehetetlen,

Amikor emberek milliárdjai nyomorban tengődnek,

Amikor az ember értékét a vagyon és a társadalmi pozíció határozza meg,

Amikor a rend helyébe a félelem lép, és a hatalom fegyverré válik,

Amikor a jogállamok süketekké és vakokká válnak, ha népeiket kellene megvédeniük a hatalmasoktól, akik csak egy istent imádnak, a pénz istenét,

Amikor hamis eszmékkel telnek meg a vigasz helyei, és hamis prófétákat éltetnek álomkóros tömegek,

Amikor az élet túléléséhez egyre mélyebbre süllyednek emberek a szellemi sötétség kábulatába, amely mindenfelől árad láthatatlanul, mérgezve testünk, lelkünk és szellemünk,

Amikor világunk értelmetlen hangzavarba torkollik, ami nem hagyja, hogy rátaláljunk belső csendünkre, elrabolja békénket és elhiteti velünk, hogy semmik vagyunk,

Amikor a civilizáltnak nevezett társadalmakban hétköznapivá válik a hontalanság,

Amikor világunk oly érzéketlenné válik, hogy a gyengét már senki sem védi meg, és a rászoruló kiszolgáltatottá válik, mert a segítség és az önzetlenség már rég nem az ember útján járnak,

Amikor az öregség értéktelenné, a vénség teherré, a tapasztalat szükségtelenné válik a társadalom számára,

Amikor a szenvedés könnyei nem hatják meg az erőset, a félelem könnyei a dühöt, gonoszságot táplálják,

Amikor az igazság mögé rejtőzhet a hazugság,

Amikor a tisztességnek nincs értéke, a becsületesség büntetést, a becstelenség jutalmat kap

Amikor ember embert gyaláz, a törvény a törvényszegőt védi és a törvényhozó letér az igazság ösvényéről,

Amikor a gyerekek hazugságot tanulnak,

Amikor a kétkezi munka értéktelenné válik, akárcsak a kétkezi munkát végző ember,

Amikor a javak elosztását nem a teljesítmény határozza meg, hanem a származás, a pozíció, a hatalom,

Amikor az élet értékét a kézzel fogható dolgok határozzák meg, és az emberhez méltó élet már nem illet meg mindenkit,

Amikor a gyógyítás célja már nem a gyógyulás, és a gyógyulás egyre növekvő tömegeknek elérhetetlen, megfizethetetlen,

Amikor a békéért vívott háborúk még gazdagabbá teszik azon keveseket, akik maguk helyett és magukért népük fiait küldik, hogy vérüket adják és más nép vérét ontsák egy olyan békéért, amit vérrel írtak, az áldozatokéval,

Amikor az igazságot elmondani szabad, de nem ajánlatos,

Amikor az ifjak példaképeit futószalagon gyártják egy érdek sémájára, s a valódi tehetség elkallódik, és mikor a sztárság már nem tehetség következménye, hanem képlékenységé,

Amikor a rútságot egyenlővé teszik a szépséggel,

Amikor nem szent az ember, nem szent az élet és nem szent az anyaföld, és nem szent a természet, sem a bolygó, amin élünk, sem pedig a sok élet, amelyekkel osztozunk ezen a Földön, mert az ember vakká és süketté vált, és nem látja azt a teremtményt, amivé lett.

Ha elérkezik az a világ, amikor Istent káromoljuk, hogy mindezt a sok szenvedést tétlenül nézi és eltűri, és amikor földönkívüliektől várjuk el, hogy vigyenek minket egy szebb világba, és amikor kozmikus csodákban reménykedünk...

 

... amikor mindezek bekövetkeznek, állj meg egy tükör előtt és nézz mélyen a szemedbe! Akit látsz, ennek a világnak egy teremtője. Ezt a világot együtt teremtettük a többi emberrel. Nem tettél sem többet, sem kevesebbet, és akár szenvedtél, akár szenvedést okoztál, teremtője vagy mindannak, amit látsz. Nem szökhetsz meg és nem dobhatod el művedet, ám ne feledd, hogy teremtő vagy, ezért hatalmadban áll csodákat teremteni, akár egyedül, akár együtt.

 

Vajon mindezek már bekövetkeztek,

 vagy megvárod, hogy bekövetkezzenek...