Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az „igazság” katonái, avagy Narancs ügynök hős hadserege

Az „igazság” katonái, avagy Narancs ügynök hős hadserege

Az „ügynök” szó fordítása itt nem teljesen korrekt, mert a hivatalos megnevezésben az „agent” hatóanyagot jelent, de ettől függetlenül lehetne akár egy bevetett hosszútávú ügynök is a vietnámi háborúban, aki még ma is dolgozik a színfalak mögött. Az „orange” a vegyszert tartalmazó hordó színét jelenti.

Az „Agent Orange” egy erős növényirtószer,amit az amerikai légierő szórt ki, legnagyobb mennyiségben a 70-es években, Közép-Vietnám felett, hogy megritkítsa, illetve elpusztítsa a dzsungel lombozatát, valamint az esetlegesen alatta termesztett haszonnövényeket. Az előbbi menedéket adott a honvédő katonáknak, a második élelmet. A kipermetezett méreg mennyiségét kb 80 millió (!) literre taksálják.  Ez a vegyszer dioxint is tartalmazott, amelynek borzalmas hatásai ma is aktívan és sokak számára meghatározóan jelen vannak Vietnam életében.

1969-juli-26.-336.-legiszazad-egyik-uh-1d-helikoptere-a-mekong-delta-felett-permetez.jpg 1969 július 26. Orange agent-et permetező amerikai katonai helikopter a Mekong-delta vidék felett.

Láttam egy napjainkban készült dokumentumfilmet egy vietnámi család életéről, akiknek mindennapjaiban ott van a dioxin, és semmi esélyük megszabadulni tőle. Long Thanh 15 éves, de egy 3 éves gyermek torz testében él. Lábai erősen megrövidültek, kezei kifordultak. Szellemileg egészséges, ám folyamatosan izom- és csontfájdalmai vannak, minden lélegzetvétel nehezére esik. A család rendkívül szegény, ezért nem tudnak sem megfelelő orvosi ellátást, sem gyógyszereket megfizetni. A tragédiát tetőzi, hogy Long Than 17 éves bátyja is hasonlóan beteg, de ő menni sem tud. Mivel egyedül nem tudnak sem enni, sem öltözködni, folyamatos gondoskodásra van szükségük.

longthanh.jpg Long Thanh. Nagy álma, hogy együtt futbalozhasson a barátaival, soha nem fog megvalósulni.

Long Thanh egy darabig járt iskolába, de mivel észrevette, hogy osztálytársainak mindinkább terhére van, abbahagyta. Apjuk 1989-ben került kontaktusba a vegyszerrel, mikor katonai szolgálatát töltötte, és kivezényelték őket a földekre, de mivel nem a háborúban fertőződött meg, így neki nem jár segély. Adományokból tengődnek, az anya keres valamicskét hasznosítható szemét gyűjtésével. Ebből sikerül napi 1-2 eurót összeszedni, de ezért sokszor akár napi 80 kilométert is kell bicikliznie a szomszédos falvakba.

vietnam-familie-do.jpg Long Thanh (jobbra) anyjával és 17 éves bátyjával.

Szívbemarkoló volt látni, mikor az apa a könnyeivel küszködve mondja: „Az egyetlen kívánságom, hogy a gyerekeim egészségesek legyenek.” Ugyanakkor megdöbbentett, hogy egyikükben sem éreztem a haragot, hanem a megváltoztathatatlan „sors” elfogadását.

Rengeteg családot érint ez a tragédia, ami újabb problémákat vet fel, mivel ősi hagyomány, hogy az idős szülőkről a felnövő gyerekek gondoskodnak. Az „Orange agent” ebbe is beleszólt.

Aki a háborúban fertőződött meg, az havi 15 euró segélyt kap gyerekenként, ami nem sok.

A Vietnámi Vöröskereszt becslése szerint 3 millió ember betegedett meg a vegyianyagtól, más források akár 4- 4,5 milliót is valószínűnek tartanak, és a háború óta 150 ezer beteg gyerek született, akiknek csak egy része kap megfelelő ellátást. (Más forrás 500 ezer gyereket említ, amit elég valószínűnek tartok 40-45 év alatt)

Az az amerikai támaszpont, ahol 50 évvel ezelőtt a vegyszert tárolták és töltötték az amerikai repülőkre, ma is bűzlik a dioxintól. A vietnámi népesség sokáig nem is tudott a veszélyről, a közeli folyókban halásztak, a földeken termeltek, aztán egyedül küzdöttek a szennyezett talaj semlegesítésével, ami irdatlan munka és rengeteg pénz. Két év alatt az USA 100 millió dollárral járult hozzá a munkálatok finanszírozásához, és a családok segélyezéséhez, de a segítség nem sok és későn jött.

Már a negyedik generáció születik és az áldozatoknak még nincs vége. Senki sem tudja, meddig tart még az „Orange agent” utóhatása, hány gyerek születik még rendellenességekkel, korán, vagy halva. Mindezek ellenére az USA máig nem hajlandó belátni a felelősségét Vietnám tragédiájában, nem lát összefüggést a máig tartó megbetegedések és a dioxin között, és határozottan elutasít bármiféle kötelezettséget a saját részéről. A "hősök hadserege" ugyebár nem hibázik. Ők a világ védelmezői, de vajon ki védi meg a világot tőlük?

A sors iróniája, hogy Da Nang strandján, ahol 50 éve az első amerikai szárazföldi csapatok partra szálltak, ma amerikai és kínai befektetők által pénzelt toronyházak nyúlnak az ég felé, csodálatos kilátással a távoli tájakra. Mi ez, ha nem ízléstelenség, önteltség, kapzsiság, embertelenség…

Ugyanakkor egyáltalán nem egyedi jelenség a Föld bolygón!

Long Thanh családja német adományból vehetett egy tehenet, ami nagy segítség a kis családnak, ám nem oldja meg a bizonytalan jövőt, és vajon kiket érdekel a többi sok százezer szerencsétlen sorsa, akikről talán csak a szomszédjuk tud, és akik nem vonulnak ki ordítozva a világba kártérítéseket kikényszerítve, vagy új otthont követelve. Vietnám népe nem menekül el, hanem megpróbál túlélni. Elfogadják a sorsukat, bármennyire kegyetlen és továbbélik az életüket.

 

longthanh-kuh.jpg Long Thanh apjával és a tehénnel.

Forrás: Philipp Abresch videó-dokumentációja alapján

Az Agent Orange (am.: „narancssárga hatóanyag”) az USA hadserege által a vietnami háború Ranch Hand hadművelete során bevetett növényirtószer, amely fantázianevét a szállítására szolgáló narancsszínű hordókról kapta. Az Agent Orange egy nagy hatékonyságú herbicid (gyomirtó szer) és defoliáns (a növény lombozatának elvesztését okozó szer).

Az amerikai hadsereg növényirtó hadjáratában 1961 és 1971 között az úgynevezett „szivárványszínű herbicidek” közül messze az Agent Orange-t használták a legtöbbet. Az Agent Orange, valamint az Agent Purple, Agent Pink és Agent Green gyártási folyamatából adódóan a szereket dioxin szennyezte be, és a vietnami háború alatt az ágenseknek kitett személyek egészségi problémái a dioxinra vezethetők vissza. A kampányban használták még az Agent Blue és Agent White szereket is, ám ezek nem tartalmaztak dioxint.

A vietnami háború alatt több mint 79 millió liter Agent Orange-t permeteztek szét. A háború utáni vietnami kormány becslése szerint 4,8 millió lakos volt kitéve az Agent Orange hatásainak, amely 400 000 ember halálát és 500 000 torzszülött gyermek születését okozta.

Az anyag egyik legkorábbi változatát, a trijódbenzoesavat Arthur Galston tanulmányozta növény-növekedési hormonként. Galston kutatásának célja az volt, hogy a szójabab termesztési idejét lecsökkentse. A trijódbenzoesavat Galston 1943-ban fedezte fel, és már akkor aggasztotta a vegyület emberre és környezetre gyakorolt mellékhatása. Galston kutatásai során kiderítette, hogy a szer túlzott használata katasztrofális lombhulláshoz vezet. Ezt a hatást később Ian Sussex kollégája egy gyomirtó termékcsalád kifejlesztésénél alkalmazta. Galston a vietnami használat ellen szállt síkra. A kongresszusi meghallgatásig is eljutott, és ennek következtében az amerikai kormányzat abbahagyta a szer alkalmazását Vietnamban. Ez egyike volt azon eseteknek, amikor egy tudósnak sikerült a politikát jó irányban befolyásolnia.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Agent_Orange

 Földünkön nem csak egyes népekkel szemben követtek el a múltban igazságtalanságot, hanem nagyon sok nemzettel, és követnek el ma is. Nincsenek kivételezett áldozatok!

Mindenki áldozat, akinek a szabadságát, életét, biztonságát veszélyezteti egy másik hatalom. Amíg egyes nemzetek minden felelősség és minden következmény nélkül visszaélhetnek erőfölényükkel, addig az emberiség egyre mélyebbre süllyed a pusztulás felé. Az annyira áhított Aranykort lehetetlen fegyverekkel, félelemmel és hatalmi szóval kicsikarni. Ha ezt nem értjük meg, akkor újabb fájdalmas zuhanás fog bekövetkezni.... mindaddig, amíg sok szenvedés árán megtanuljuk, ha csak így vagyunk hajlandók.

Ez egy olyan következmény, ami elől nem lehet elbújni.