Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazság tényleg odaát van?

2013.09.22

 Isten, miután megteremtette az embert, azt mondta neki, hogy adjon nevet minden földi állatnak, de hogy miként születtek meg a legnagyobb és legmagasztosabb gondolatok elnevezései, arról nem esik szó. A magyar nyelv rendkívül változatos és kifejező, olyannyira, amennyire talán egyetlen más földi nyelv sem. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen ebben a nyelvben található meg két egymással merőben ellentétes jelentés egyetlen „szótestben”.   

A közösségekben, társadalmakban élő embert mindig is foglalkoztatta az igazság magasztos gondolata. Verseket, történeteket írt róla, megfestette, zenébe, formába öntötte a róla alkotott eszményképeit, isteneket rendelt hozzá, filozófiai vitákat folytatott róla, szellemi értekezések születtek értelmezéseiről, és gyakorlati megvalósításának érdekében törvényekbe fektették szabályait, melyeket már az ókortól számítva régészeti leletek sora igazol. Néhány példa:

iustitia.jpg

Jusztícia, az igazságot megszemélyesítő római istennő

  I. e. 2000 körül, Urnamma sumér király, majd i. e. 1800 körül Iszin királya, Lipit-Istár kőtáblára vésette törvényeit

 Hammurapi törvényoszlopa, akkád irodalmi mű, Hammurapi (Hammurábi) babiloni király törvényeinek gyűjteménye. Hammurapi Kr. e. 1792 – 1750 vagy Kr. e. 1728 – 1686 között uralkodott, a törvényoszlop is ekkor keletkezett. Ez az első írott törvény.

Kína i. e. VI. század közepe. Tzu Chan állította össze az első büntető törvénykönyvet, melyet háromlábú áldozati vasüstre vésett fel, és ezt Teng Hsi-tzu bambusztáblákra másolta át.

pg-36-rosetta-stone.jpeg Rosette-i kő, Kr.e.196. V.Ptolemaiosz

 

 

 

 

 

 

 

A zsidó vallásalapító, Mózes, a sinai hegyen megjelenő Istentől vette át a törvénytáblákat, rajtuk a Tízparancsolattal. Ezt követte még 603 darab parancs kodifikálása, amelyek a Tórában találhatók. A mózesi kőtáblák adták mindmáig az univerzális, máig ható etikai normáinkat, a Tízparancsolatot, de a „kőbe vésés” Hammurapira megy visza.

Érdekességként említem az Atlantiszi Törvények Könyvét – a legrégebbi, a tudomány által nem elismert, letűnt kultúra törvénygyűjteménye. Jensen, német régészprofesszor kutatásai alapján, melyek egyik forrása Platón írásai, Atlantiszon sok törvény uralkodott kb. 8000 évvel ezelőtt.

hammurapi-atveszi-a-napistentol-a-torvenykonyvet.jpg

 Hammurapi átveszi a Napistentől a törvénytáblát

 

 

 

 

 

A régészeti leletek többségén levő ábrázolások szerint istenek adták át a törvényeket az embereknek, ők pedig civilizációjuk fejlődésével egyenes arányban tovább bővítették, változtatták őket. Újabb és újabb szabályok születtek annak érdekében, hogy a közösségekben rend és igazság uralkodjon, és a törvény, mely az igazságosság pajzsaként védte az ártatlant és gyengét, kezdett megváltozni az ember képére. Az igazságot lehet filozófiai, logikai, jogi, erkölcsi, stb. értelemben használni, és míg eleinte a határok még összemosódtak, idővel kezdtek szétválni. Az évszázadok, évezredek alatt egyre gyakrabban merült fel a kétely az igazság és a törvény közé húzott egyenlőséggel szemben. Ezt támasztják alá a történelem véget nem érő felkelései, szabadságharcai, tüntetések, polgárháborúk, valamint a törvények állandó újraírása.

„A törvény én vagyok.”

A közismert szállóige, „Az állam én vagyok.” vicces átköltése, sokaknak meggyőződése.

Amikor egy vezető elfelejti, hogy ő nem teljhatalmú uralkodója, hanem népének hű szolgája kellene, hogy legyen, és az egyik legfőbb célja az igazság eltorzítása, meg saját érdekeinek eszközévé alacsonyítása, úgy evvel a döntésével romlásra és pusztulásra ítéli országát. Az emberek, akik vezetőjükként tekintenek rá, amellett, hogy csalódottak, dühösek lesznek, lázadoznak, vagy éppen fásult reménytvesztettségbe zuhannak, tanulnak is tőle. Gyorsan eltanulják a rossz példát, ami aztán hamarosan megjelenik az intézményekben, hivatalokban, munkahelyeken és a családokban. Az ember megtanítja a gyerekeinek a hamisság tudományát, mielőtt megtanulhatnák a különbséget jó és rosz között, és a sokféle áligazság gyökeret ver a családokban, amelyek a társadalom építőkövei.

A fenti felvezetés után hadd meséljek egy személyes példát arra vonatkozólag, hogy a családban történő hazudozás már kicsi gyerekkorban miként befolyásolja negatív irányba az ember bontakozóban lévő személyiségét, azaz hogyan sajátíttatják el vele igen korán azt, hogy a hazudozás szerves részévé váljék életének:

Anyám katolikus családból származó, mélyen hívő, mindig hithű volt, míg apám párttag volt az előző rendszerben, ezért abban az időben nekem és két kisebb testvéremnek titokban kellett elsőáldoznunk, bérmálkoznunk, valamint vasárnap délelőttönként templomba járnunk, míg anyánk főzött. Kellett. Anyám mindezt abban az eltökélt tudatban tetette velünk, hogy kötelessége a gyerekeit megvédeni a kárhozattól, ezért vállalta, hogy hazudik a férjének, minket pedig avval „zsarolt”, hogy a nagyink, akit nagyon szerettünk, szomorú lenne, ha megtudná, hogy nem megyünk. Utáltunk templomba járni, de nem akartuk nagymamánkat elszomorítani, ezért inkább azt hazudtuk anyánknak, hogy ott voltunk, miközben sétáltunk. Szép lassan beleszoktunk a hazudozásba, ha gyermeki érdekünk úgy kívánta. Hálás vagyok érte, hogy mégsem lettünk hazudozós emberek, kinőttük idővel, de sajnos sok szülő csak ritkán gondol bele, hogy jónak vélt szándéka, ami gyerekének esetleg kényszer, vajon mit fog okozni csemetéje lelkében és miként hathat a későbbi életére. Ebből a példából jól látszik, hogy bár a felnőtt társadalom az igazságosságot tanítja és a hazugságot elítéli, mégis a hazudozásra nevel, ami távol áll az igazság szeretetétől.

Az igazságtalanság olyan, mint egy ragályos kór. Képes megfertőzni a tömegeket a kicsitől a nagyokig, és az emberek elképzelése a vélt igazságról egyre szélsőségesebbé válhat, mint a rasszizmus, melynek hívei valóban meg vannak győződve felsőbbrendűségükről más embertípusokkal szemben, de ugyanez a helyzet a vallási, világnézeti különbségekkel, és sorolhatnám a megkülönböztetések végtelen sorát. Az ember képes azért, hogy saját érdekeit szolgálja, a megkülönböztetés jogát egyenlővé tenni az igazsággal, ahogy ezt a hódítók tették régen és teszik ma is. A meghódítandó terület lakosságát veszélyes ellenségnek állítják be, elnevezik barbárnak, pogánynak, a hit ellenségének, ördögnek, vagy terroristának, ezután az igazság nevében elveszik a földjüket, javaikat és leigázzák, vagy kiírtják őket. Ez is egy módja annak, miként lehet egy isteni erényt a viszájára fordítani. Még rosszabb esetben védőpajzs helyett fegyverré válhat, ha a törvénykező visszaél ráruházott hatalmával.Elég ha példaként arra a számos esetre gondolunk, amikor koholt vádak alapján ítéltek el ártatlanokat politikai, vallási okból, anyagi előnyökért, vagy akár bosszúból. Az igazságtalanság egyik legismertebb törvényszéke az inkvizíció volt a középkorban. A XX. század leghírhedtebb hazai vonatkozású esete 1949-ben, Rajk László pere, akit a Rákosi rendszer ítélt el és végzett ki. Ezekben az időkben a törvény nem az igazságot, hanem a megfélemlítést szolgálta.

Hozzátartozik a teljességhez, hogy mindig voltak és vannak becsületes igazságtevők, de nekik sincs könnyű dolguk, ha az egyéni érdekek erdejében akarnak járható ösvényt vágni mindenki megelégedésére, mert emberi igazság és emberi igazság között néha elképzelhetetlenül nagy a különbség.  

Sok zűrzavart okoz az igazság félreértelmezése, mikor azt hisszük, hogy a jószándék elég indok lelkiismeretünk félrevezetésére, de evvel csak magunkat csapjuk be. A cél nem szentesíti az eszközt. Ennek az ellenkezőjét állító mondást azok az emberek találták ki, akik meg akarják szegni a szabályokat, melyeket sokszor ők maguk állítottak fel, s mindezt olyan módon, hogy elhitessék a világgal, hogy a látszat ellenére is helyesen cselekedtek. Ez történik, ha egy gazdag embernek szervátültetésre lenne szüksége, ami éppen nincs raktáron, ezért a rátermett orvos jobb esetben olcsón vásárol valamelyik szegénynegyedből, vagy eldugott faluból, és még büszke is magára, hogy jót tett egy szegény emberrel, aki vígan meglesz egy vesével, a gazdag ember pedig boldogan élhet tovább. Magasztos cél szentesítette a pogányok gyilkolását, mint eszközt a keresztes háborúkban, vagy Amerika őslakosainak kiirtását, lezüllesztését, ősi kultúrájának megsemmisítését. Napjaink hangzatos célja a honpolgárok és a béke védelme az álnok ellenséggel, a terrorista népekkel szemben.

emilesignol-thetakingofjerusalem.jpg

Jeruzsálem elfoglalása

Jelenünkben is evvel szembesülünk nap, mint nap. Miként szemeink és füleink megtéveszthetőek, úgy elménk könnyen manipulálható. Az elkendőzés egyik gyakori módszere az átláthatatlanság, zavarosság fenntartása, bonyolult rendszerek, az egyszerű ember számára érthetetlen nyelvezet.

A másik, ugyancsak bevált módszer a hazugság feltüntetése igazságként. A hitelesség elhitetése magas színvonalon, ami lehet akár profi reklám, vagy országos napilap, de lehet közéleti személyiség, híresség is. Végül a hétköznapi ember vagy elhiszi, vagy megpróbál utánajárni. Az igazság keresése útvesztőhöz hasonlít, ahol sűrű a homály, csalóka fények csalogatnak tévútakra, melyek tele vannak csapdákkal. Az alábbi híres emberek élete jó példa arra, hogy aki az igazságot keresi, és az igazságosságért harcol, az gyakran az életével fizet:

Martin Luther King Jr., az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezetője volt, sikeresen alkalmazta M.Gandhi erőszakmentes tiltakozási módszereit. Merénylet áldozata lett.  M.Gandhi, India politikai és spirituális vezetője volt, országa függetlenségéért, szabadságáért harcolt fegyverek nélkül. Szintén merénylet áldozata lett, akárcsak  J.F.Kennedy, aki szembeszállt a FED-del és saját dollárt akart kibocsátani. Phil Schneider, geológus-mérnök, aki több, mint 30 előadást tartott az USA kormány sötét operációiról, UFO összeesküvésről és az Új világrendről. 1997 január 17-én holtan találták lakásában. A hivatalos halálok agyvérzés, amiben sokan nem hisznek. Milton William Cooper, író (összeesküvés teóriák), Edward Snowdent pedig hazaárulással vádolják az USÁ-ban, mert a lelkiismeretére hallgatott (USA, NSA lehallgatási botrány kirobbantója)

vilagrengeto-beszedek-m-l-king-small.jpg

Martin Luther King - "Van egy álmom..."

Az igazság, mintha jelenünkben egyre elérhetetlenebbnek tűnő eszményképpé változna. Jól szemlélteti ezt a folyamatosan terjedő pesszimista nézetet egy sikeres filmsorozat (X-akták) alcíme, ami mára szólássá változott:

„Az igazság odaát van.”

Ennek a mondásnak már semmi köze a filmbeli jelentéshez. A filmbeli „igazság” átalakult a hőn áhított tökéletes igazsággá, ami hétköznapjaink emberétől mintha egyre elérhetetlenebb messzeségbe távolodna, „odaát”-ra, ami lehet a halál birodalma, vagy a túlsó part, vagyis egy olyan hely, ami nem ebben az életben található.

Figyelemre méltó, hogy emberi természetünk által, amely képessé tesz minket a leggyalázatosabb hazugságokra is, ha érdekünk megkívánja, ugyanaz által a természet által képesek vagyunk egy igaz ügyért akár az életünket is adni, s bár úgy tűnik, világunk a gazoknak, csalóknak kedvez, sokan hiszünk abban, hogy ez is csak látszat, mint az összes hazugságok, melyek megpróbálják elrejteni az igazságot. Az igazságot nem lehet elrejteni, utat talál magának, és mindig eljön az a pillanat, mikor kitör a fényre.

Mindannyian képesek vagyunk a valódi igazságot felismerni és megkülönböztetni a hamisságtól. Itt van bennünk, mélyen, kiolthatatlanul. Mindannyian nagyon jól tudjuk, mikor bánunk embertársainkkal igazságtalanul. Olyan ember nincs, aki ezt nem tudja, csak olyan, aki nem akarja tudni. Lelkiismeretünk félreérthetetlenül jelzi mindegyikünknek. Megszüntetni nem lehet, de becsaphatjuk magunkat, hogy ne kelljen vele szembenézni, és elnyomhatjuk egyre nagyobb gonoszságokkal, de nem némíthatjuk el. Ezért van az, hogy egy hazug hatalom egyre hazugabbá és egyre kegyetlenebbé válik, így próbálja benső énjét elhallgattatni, de ez kilátástalan harc, ráadásul ön- és tömegpusztító.

Csak egy igazság létezik, a tökéletes igazság, mely bennünk van, a szívünkben él. Általa képesek vagyunk felismerni a dolgok valódi természetét. Minden másfajta igazság hamis, amelyik szellemi korlátokon, kompromisszumon, megalkuváson, kivételezésen, félelmeken alapul, ami ingoványos talaj. Az igazsággal ellentétben nincs tökéletes hazugság, mert az ámítás és álság csupán illúzió, ami egyszer biztosan szertefoszlik.

Bevezető gondolatomhoz visszatérve, nem tudom, hogyan alakult ki „igazság” szavunk, de ha azt figyelem, miként nyilvánul meg az életünkben, akkor nem kell keresgélni a lehetséges magyarázatok után. Híven tükrözi kétpólusú világunkat, amiben folyton egymással harcol a jó és a rossz, a gazság és az igazság. A határ, ami elválasztja őket, mindössze olyan kicsi, mint az „i” betű, mely a legapróbb az összes betűink között.

Az egyik legnagyobb Mester szavaival kezdtem és zárom írásomat, melyek ma ugyanolyan aktuálisak, mint jó 2000 évvel ezelőtt:

"Ismerd meg az igazságot, és szabaddá válsz."

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hammurapi_t%C3%B6rv%C3%A9nyoszlopa

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCntet%C5%91_t%C3%B6rv%C3%A9nyk%C3%B6nyv

http://www.atlantia.de/mythen/atlantis/atlantis_spanien_tartessos.htm

 
-------------------------------------------------------------

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mo

(ii, 2013.11.04 16:41)

hát ez az!

Earth

(Magyarország, 2013.10.30 15:00)

Az igazság mindig győzedelmeskedik, bár az könnyen lehet, hogy nem érjük meg a győzelmét..

sopron

(Zora, 2013.10.04 18:09)

megint kimaradt valami, szóval nem az igazság kereséséért nyírnak ki, hanem akkor ha megosztod másokkal, amit megtudtál és ha támogatókat nyersz ahhoz, hogy változtass. Na akkor tuti hogy kinyírnak.

Sopron

(Zora, 2013.10.04 18:07)

Mondd meg az igazat, betörik a fejed. Keresd az igazságot, kinyírnak. Ha ez a fejlődés, akkor valami piszkosul nincs rendben a világgal!

Bp

(csp, 2013.09.26 18:57)

nekem néha úgy tűnik, mintha a jó dolgok valahogy visszahúzódnának ebből a világból. Mintha lenne valami összefüggés az emberek hangulata és a történések között. a kérdés csak az, hogy a történés befolyásol-e, vagy a hangulat befolyásolja a történést.

Re: Bp

(Kazu, 2013.09.30 09:12)

Én is így gondolom Patrik, de azt is, hogy kölcsönös a befolyásolás. Ha hisszük, hogy a megnyilvánulásaink befolyásolják a saját életünk eseményeit, evvel kihatnak a környezetünkre, ami aztán befolyással bír ránk és ismét a környezetünkre. Ez a karma törvénye. Ez sokszor olyan, mintha egy ördögi mókuskerék lenne, amiből így lehetetlen kiszabadulni, de ha hiszünk a Szeretet erejében, vagy az isteni kegyelemben, ki miben..., akkor ez a körforgás megszakítható.
Akarni kell! Ez néha nehéz, mint látjuk a környezetünkön és érezzük saját életünkben is. Lassan nincs már olyan nap, hogy ne szembesüljünk negatív energiákkal. Mintha a hasadék egyre mélyebb lenne a Fény és a Sötétség között, és mintha többen állnának a sötét oldalon. A szomorú csak az, hogy a többségnél ez nem is tudatosul. A legszomorúbb, hogy milyen sok embernek fogalma sincs róla, mennyire nem tudatosan élik az életét. Néha magam is olyan szívesen elvonulnék ebből a zűrzavarból egy csendes helyre, de a világban lassan elfogynak a csendes helyek. Nincs mit tenni, magunkban kell megkeresni és őrizni. Ez a legbiztosabb csendes hely, helyesebben ez az egyetlen.
Az út néha hosszúnak tűnik, de ahogy van egy első lépés, úgy elérkezik az utolsó is, addig pedig vándoroljunk fáradhatatlanul és örömmel!