Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bűnös szex – gondolataim a homoszexualitásról

2014.03.23

Van-e neme a léleknek?
 

 Régen érlelődő témát hozott elő bennem egy videó, amibe keresgélés közben botlottam. Egy fiatal nő elemzi nagy hévvel a 2014-es Grammy átadás show elemeinek illuminátus és luciferi jelképeit. Elég meggyőző volt, ahogy igyekezett a néző figyelmét felhívni ezekre a jelekre, ám én másra kaptam fel a fejem. Az esemény egyik „fénypontja”, mikor Queen Latifah (énekes-rapper, színész) közreműködésével, nagy ováció mellett egyszerre összeadnak 33 hetero- és homoszexuális párt. Sem az ünnepséggel, sem annak rejtett szimbólikájával nem akarok foglalkozni, a gondolat, amit felhozott, a homoszexualitás témája. A lány hangja és viselkedése a jelenet alatt egyre jobban megváltozott. Színpadiasnak ható magából kikeléssel bírálta az akciót, a szereplőket, bibliai hivatkozásokkal alátámasztva jogos felháborodását. Azt gondolom, hogy ez a videó is egy jellemző példája annak a jelenségnek, mikor valaki jó szándékkal indul neki valaminek, aztán valahogy ellenkező irányba sül el a dolog, és ezen nem azt értem, hogy ellentmondásba keveredne, vagy nevetségessé tenné magát. Bizonnyal sokak egyetértettek vele, és logikusnak találták a mondanivalóját, érzelmi kitörését pedig az igaz hit, az erkölcs beszennyezése, megcsúfolása iránt érzett felháborodásnak tudták be. Én azonban úgy vélem, hogyha egy ember nem tud objektív, külső szemlélő maradni, a saját álláspontját teszi meg az egyetlen igaz álláspontnak miközben ítélkezik, akkor hagyta magán eluralkodni az előítéleteit. És itt ez történt. Nem akart mást látni, csak egy előre kitervelt ördögi show-t, egy sátáni misét, hát azt látta. Lehet, hogy az is volt, de attól még nem minden résztvevő volt romlott és bűnös.

A gyűlölet forrása legtöbb esetben a megkülönböztetés, az előítélet. Az előítélet sohasem egyenlő az univerzális Igazsággal – lehetetlen annak lennie - de még csak meg sem közelíti azt. Az előítéletekre sohasem adott-ad felhatalmazást a mindenható Isten, mert ez ellentmondana a szabad akaratnak, ellentmondana Isten tökéletességének, ezért egyetlen teremtménye, közöttük az ember sem hivatkozhat Isten akaratára, törvényére, vagy tiltására, evvel leplezvén saját szubjektív akaratát, saját szubjektív elképzeléseit a világ rendjéről, amelyeket isteninek állít be Isten nevében, Isten nélkül. Abban a pillanatban, amikor Istenre hivatkozva döntjük el, mi a jó és mi a rossz, majd ezt rákényszerítjük másokra, azoknak akarata ellenére, letértünk a Szeretet útjáról. Ha gondolatainkat, szándékainkat, cselekedeteinket a szeretet vezérelné, nem lenne szükségünk folyton változó törvényekre. Másképp látni a világot, másképp élni az életet nem azt jelenti, hogy nem fogad(hat)juk el mások másfajta látásmódját, megtartva a békét és az egymás iránti tiszteletet. A világ színes. Csak a Föld bolygón mily temérdek módja van az élet különböző természetes megnyilvánulásainak, amelyek sokszor ellentmondanak az ember szabályainak... hát ezért inkább rejtegetjük, meghamisítjuk őket, vagy nem veszünk róluk tudomást.

„Ne tégy olyant mással, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek!” – ez a mondás állítólag Atlantiszról származik, de szerintem minden nyitott szellemű ember rátalál magától is erre az igazságra. Amikor ítélkezünk, kritizálunk, eszünkbe sem jut, hogy valójában mi sem szeretnénk, hogy mások elítéljenek, megbélyegezzenek minket. Mennyire rosszul tud esni, ha valamiért megszólnak minket, vagy rosszindulattal sustorognak a hátunk mögött, és vajon hogy éreznénk magunkat, ha az intrikálást hangos szitkozódás váltaná, majd attrocitások, megkülönböztetés és akár tettlegesség követné, vagy még sokkal rosszabb. Mindezek nem azért történnének, mert bűnözők lennénk, vagy mert ártottunk másoknak, hanem csupán azért, mert másképp látjuk a világot. Tanulságos próba lehetne, ha félretennénk fene nagy erkölcstudatunkat, meg folyton ágaskodó igazságérzetünket, és egy nagyon egyszerű dologgal próbálkoznánk. Képzeljük el magunkat az általunk bűnösnek bélyegzettek helyzetébe, és itt a helyzetéről beszélek, nem az életmódról! Ha képesek vagyunk objektíven megtenni, nagyon sokat tanulhatunk magunktól. Benső iránytűnk egyértelműen fog jelezni, de ehhez 100%-kal rá kell figyelnünk, nem pedig az agyunkban tárolt betanult, besulykolt információkra. A benső iránytűnk a szívünk, lelkiismeretünk. Mindenkinek van és mindenkinek lehetősége van használni. A feladat egyszerű, mégis nehéznek tűnhet, mert lehet hogy nem is akarjuk tudni a valódi igazságot, mert akkor szembesülnünk kéne avval, hogy tévedtünk, és hogy talán nem is az Igazságot próbáltuk valójában védeni.

 

massag.jpg

Tulajdonképpen miért zavar sokakat, ha a szomszédságukban két férfi, vagy két nő él együtt párkapcsolatban, akik amúgy udvariasak, rendesek, segítőkészek és mindig határidőre fizetik a számláikat, meg az adójukat. Nem viselkednek kihívóan, mégis többeket irritálnak, de miért is? Mert ezt tanulták már kicsi koruktól a szüleiktől, az iskolában, a baráti társaságban, templomban, az újságokból... A furcsa csak az, hogy még ezen a téren is különbségek vannak egy fejlett, demokratikus társadalmon belül, mert pl. a sikeres melegek egészen más elbírálás alá kerülnek. Ők megengedhetik maguknak a nyilvánosságot, ami még együtt is érez velük nehézségeik miatt, ha meg életvitelük botrányt kavar, annál jobb, mert a legjobb reklám a botrány. Minél hangosabb, annál nagyobb a profit. Ha már a profitnál tartunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy egyre többen vállalják másságukat, amit egy bizonyos százalék felett már nem hagyhat figyelmen kívül sem a politika, sem az üzleti világ, és ez nyomós ok az egyenlő jogokhoz az érdekek világában. Máshol nem ilyen a helyzet. Vannak ma is országok, ahol börtön, vagy akár halálbüntetés fenyegeti a homoszexuális embereket. Kompromisszum - megszokás - kitaszítottság, de mi van az elfogadással?
Honnan ered ennek az egész Földet behálózó gyűlöletnek a gyökere, mióta erősödik és kinek az érdeke, hogy így legyen, merthogy régészeti leletek bizonysága szerint nem mindig volt így. Az antik időkből és szinte minden nagy kultúrából rengeteg bizonyíték maradt fenn arról, hogy természetesnek tartották. A legerőteljesebb tiltás és a legszigorúbb büntetés a keresztény, zsidó és iszlám kultúrában van jelen. A három vallás gyökere közös, törvényeik egy tőről fakadtak, és ezek halálos bűnnek nevezik a homoszexualitást. Ezen törvények alapja az Ószövetségből ismert tízparancsolat, melyet Isten adott át két kőtáblába vésve Mózesnek. A táblákon a szexuális erkölcsre vonatkozóan ez áll a Tízparancsolat zsidó fordításában:

- „Ne légy házasságtörő!” (7.),  „...Ne kívánd a te felebarátodnak a feleségét!...” (10. egy részlete). A zsidó értelmezés szerint a 7. parancsolat a házasság szentségére vonatkozott, a 10. pedig a mohó kívánságra.

A katolikus és evangélikus fordításokban már így áll: „Ne paráználkodj!”, a másik ugyanaz maradt.

Ez azért érdekes, mert a két parancsolat a felületes szemlélőnek ugyanazt sugallja, ám a katolikus-evangélikus fordítás sokkal nagyobb játékteret adott az egyházatyáknak törvényeik kényük-kedve szerinti kiterjesztésében. Csak azt kellett megmondaniuk, mi tartozik a paráznaság fogalmába és ezt beleillesztették a parancsolatba, ami szentesítette az azokat tiltó törvényeket. Hogy az iszlám és zsidó vallás miképpen építette bele a saját erkölcsi rendszerébe egyebek mellett a homoszexualitás tiltását, fogalmam sincs, mert a házasságtörésnek ehhez semmi köze, sem a felebarát feleségének. Mindenesetre a Mózes óta eltelt több, mint háromezer év alatt abból a két kőtáblából, amire tíz sor volt felvésve, vaskos kötetek tömkelege született, amelyek mind-mind Isten kinyilatkoztatott törvényeit tartalmazzák, és nem kőlapokból állnak, hanem vékony papírlapokból. Az csak egy újabb kérdés, hogy Isten minek véste a táblákat, ha később alapos részletességgel, sokszor ismételve hosszú oldalakon keresztül sorolja szabályait, követeléseit, törvényeit és a megszegésükért járó büntetést Mózes könyveiben, de ez már egy másik téma, amiről már több írásomban beszéltem.

 

member-of-an-anglican-church.jpg Mély meggyőződésű, istenszerető anglikán hívek

m.l.king.jpg "Semmi sem veszélyesebb ezen a világon, mint az őszinte tudatlanság és a lelkiismeretes butaság."

Mi van, ha megpróbáljuk a szexualitást nem az egyház sörösüveg vastagságú szemüvegén keresztül nézni, hanem egyszerűen, mint az örömszerzés egy forrását, ahol két ember akar kölcsönösen örömet adni a másiknak csupán azért, mert vonzódnak egymáshoz, mert szeretik egymást. Ha ez azonos neműek esetében pszichés deformáció lenne, miért érintett régen és ma is annyi embert? Ha valóságos értékeket mutató statisztikát készítene valaki arról, hányan vallják ma az emberiségből magukat hetero-, homo-, vagy biszexuálisnak, lehet hogy nagyon meglepődnénk a kijövő eredményen.
Abszurd avval indokolni a létjogulatlanságát, hogy perverzió, mert egyrészt maga a perverzió is egy szubjektív gyűjtőfogalom, aminek a jelentése kultúránként is erősen megoszlik, nem csak egyénenként, de ha ragaszkodunk hozzá, akkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mennyire széles palettája van a heteroszexuális perverzióknak, és ha a szexuális bűncselekményeket nézzük, itt is érdekes lenne egy statisztika összehasonlításul. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy azok az intézmények, ahol kötelező jelleggel írják elő a cölibátust, ott milyen gyakorisággal történnek szexuális visszaélések, bűncselekmények. Groteszk módon éppen ezek az intézmények hirdetik azt, hogy az azonos neműek közötti szerelem halálos bűn és ocsmányság, noha titokban ők maguk se zárkóznak el előle. Bizonnyal azért, mert egyrészt nagyjából csak a saját neműekkel vannak szorosabb életkapcsolatban, másrészt mert az emberi természet szerves része a szex, szükségünk van rá és ha megtagadjuk magunktól, abból olyasmi sülhet ki, mint mikor a kuktát a gázon felejtjük. Valami robbanni fog. (Vajon a családon belüli erőszak hol gyakoribb, heteroszexuális felállású családokban, vagy homoszexuális családban? Ez a kérdés nem arról szól, hogy reklámozzam valamelyiket is, de vannak tények, amiket nem lenne szabad nem észrevenni)

 

images.jpeg Válaszolj őszintén, melyik kép sokkol erősebben?

Természetesen egyetlen teológussal sem tudnék-akarnék érdemleges vitát folytatni, mert amíg ők minden tudásukkal és igyekezetükkel azt akarják bebizonyítani valamiről, hogy az eleve és eredendően rossz, bűnös, és amit megdönthetetlenül bizonyítani látnak régi írások, - amik állításuk szerint Istentől származnak, így eleve megkérdőjelezhetetlenek -, alapján készült törvények által, amíg ez így van, addig nincs vita, nincsenek érvek, csak ítélkezés.

„Minden, amivel kölcsönösen örömet okoztok-adtok egymásnak anélkül, hogy evvel másnak ártanátok, felemel titeket.”

Ez a gondolat mindenre érvényes világunkban, nem csak a szexre, de arra is. 

images.jpg "Szeretném felolvasni nektek, mit mondott Jézus a homoszexualitásról, szeretném, de Ő soha nem mondott róla semmit." (Stephen Colbert)

Persze biztosan akad, aki azt mondaná: lehet, hogy szó szerint nem árt egy homokos egy másik tisztességes heteroszexuális polgárnak a viselkedésével, de vajon mekkora fájdalmat okoz mondjuk az édesanyjának vele? A kérdést valójában úgy kellene feltenni, hogy miért fáj neki annyira a gyermeke boldogsága, mi okozza lelkében azt a szörnyű szakadást, hogy képtelen együtt örülni vele. Normál esetben azt várnánk, hogy egy szülő szereti akkor is a saját gyerekét, ha az nem mindent tesz úgy, mint azt a többség elvárja, mégis rengeteg szülő tagadta meg utódját ezen okból, és miért, mert feltétel nélkül elfogadta azt az állítást, hogy Isten akarja így, evvel pedig súlyos lelki terhet vett magára és tett a gyerekére, és akkor még nem említettem azokat a kultúrákat, ahol megölik a „bűnöst”, hogy megmentsék a család hírnevét. Németországban gyakran történnek máig is ún. becsületgyilkosságok török családokon belül, ahol pl a fivér megöli azért a lánytestvérét, mert az nem hajlandó, már német állampolgárként, továbbra is eltűrni az iszlám nők kiszolgáltatottságát, és keresztény fiúval jár. Gyakorlatilag kivégzi a saját családja, mert isteni törvényeik szerint ez halálos bűn, megszegve evvel egy másik kultúrájú ország isteni eredetű törvényeit, olyan törvényeket, amelyeket ugyanaz az Isten adott nekik. Bár a példa nem azonos neműek esetéről szólt, mégis jól szemlélteti, hogy mennyiféleképpen lehet egy félreértelmezhetetlennek tűnő tőmondatot félreértelmezni.

 

i_love_my_lesbian_daughter.jpg


Olyan érv is akad, hogy bár fizikálisan nem ártanak a homoszexuálisok másoknak, de viselkedésük megrontja a lelket, mert a tettük „ocsmányság”. Nos, a tetteket az teszi ocsmánnyá, ami a szívben van és ez egyformán vonatkozik minden egyes emberre.

Amúgy pedig, ha a mindenható Isten szeretettel teremtette az embert, akkor nem teremtette rossznak, hibásnak, nem árasztja el tiltásokkal, és elfogadja olyannak, amilyen, feltételek, megkülönböztetés nélkül. Miért állítana nekik szűk korlátokat, hogy evvel megfossza őket természetük megélésétől, éppen attól, amilyennek teremtette őket. Akkor minek teremtett embert a saját képére, hogy aztán azok eltorzult lélekként éljenek teremtőjük hibás teremtésének számtalan következményeiként? Ez ellentmondásba keveredik Isten tökéletességével.

 

tutu-homosexuality.jpg "Egész életemben nem tudom elképzelni, hogy Isten azt mondja, 'Megbüntetlek, mert fekete vagy, fehérnek kell lenned; megbüntetlek, mert nő vagy, férfinak kellene lenned; megbüntetlek, mert homoszexuális vagy, muszáj heteroszexuálisnak lenned.' Egész életemben nem tudom elhinni azt, hogy a dolgokat Isten így látja.

Mi tulajdonképpen a szex célja? Szaporodás, vagy örömszerzés, vagy mindkettő. A válaszban nem volt és ma sincs egység az emberi társadalmak között. Talán ha úgy közelítem meg, hogy a szex azzá válik, amivé tesszük: utódnemzés, szeretkezés, gyengédség, öröm, megvilágosodás, művészet, misztikum, rutin, zsírégetés, sport, időtöltés, feszültséglevezetés, pénzforrás, bosszú, erőszak és sorolhatnám... A szaporodás az egyetlen, amihez szükséges a két nem. Bár ma már megoldható a gyerekvállalás aktus nélkül is egy pipetta segítségével, amivel elég sokan élnek és nem csak azonos neműek! Ezzel nem akarok egyik szexuális orientáltság mellett sem, vagy ellene érvelni, csupán felhívni a figyelmet arra az apróságra, hogy a természet nem tesz különbséget. Ha azt tenné, kihalna egy rakás életforma a Földön, mert közbelépne a természetes kiválasztódás, avagy szelekció, de még logikusabb lenne, hogy az azonos neműek egyszerűen nem találnának élvezetet egymásban, sőt, nem is kapnának kedvet egymásra. De a természet tökéletes, nem hibázik, az ember meg szabadon dönthet, miként szeret.

Érdekes, hogy vannak kultúrák, melyek istenei nem kezelik annyire szigorú tabuként a szexualitást, mint a kereszténység (plusz zsidó és iszlám vallás). Az viszont megfigyelhető, olyan közösségekben, ahol nincsenek olyan törvények, amelyek az emberi természetet próbálják természetellenes módon korlátozni, ott sokkal kevesebb a szexuális bűncselekmény. Végül mindig ugyanoda jutunk el – Isten nem zár(hat)ta be az embert korlátok közé, mert ellentmondana lényegének. Az ember zárta be az embert, saját érdekeinek szolgálatában. Az ember szabad akaratát csak az ember korlátozza, nem Isten. Ha nem tiszteljük egymást, nem tiszteljük Istent és megvetjük Isten teremtését. Milyen alapon hivatkoznak a „bírák” erkölcsi törvényekre, mikor sokszor éppen a törvények miatt kényszerülnek „bűnösök” áthágni azokat. Földünkön nagyon sok férfi, nő és gyermek kényszerül bűntettre a saját teste ellen azért, hogy életben maradhasson. A képmutató álszent törvény pedig, amelyik nem védte meg ettől a helyzettől, elítéli. Ördögi kör – szó szerint.

Természetesen az emberi társadalmaknak szükségük van bizonyos szabályokra a békés és sikeres együttélés érdekében, de ha azok a szabályok egyéni érdekeket szolgálnak, hátrányosan megkülönböztetnek, akkor nem szolgálják a társadalmat. Ha előítéletek mozgatják igazságunkat, akkor a mi igazságunknak köze nincs a valódi IGAZSÁGhoz, bármennyire is akarjuk, vagy hisszük. Ha folyton a különbségeket keressük egymásban, nem fogjuk észrevenni a hasonlóságot, nem találjuk meg az egységet, mert ellentétet szítunk. Talán a hiba nem is azokban van, akikben keressük... Ha van elég bátorságunk szembenézni a hamis igazsággal és hajlandóak vagyunk lecserélni az ítélkezés szemüvegét SZERETETre, akkor bizony nagy valószínűséggel képesek leszünk tisztán látni és felülemelkedni a mesterségesen szított fájdalmon és gyűlölködésen.

Attól, hogy elfogadom a másik embert, még nem azt jelenti, hogy egyet kell értenem vele, vagy ugyanolyanná kellene válnom. Az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló közösségekben ismeretlen lenne a hátrányos helyzet, a kiszolgáltatottság, félelmek. Nem erről álmod(oz)ik folyton az emberiség?

A kérdésre, hogy van-e neme a léleknek, a vélemények erősen megoszlanak. Azt gondolom, ha azért akarjuk tudni, hogy ezáltal hitelesítsük az álláspontunkat, akkor nem is a kérdés érdekelt minket, ha pedig semmit sem akarunk vele igazolni, akkor valójában teljesen fölösleges a kérdés.

Kinek az érdeke? Bevallom, igazán fogalmam sincs, mert a melegeknek ugyanolyan szükségleteik vannak, mint a többi embernek, ezért a gazdaságnak ugyanolyan fontosak, mint bárki, vagyis ezen a téren egyenlőek. Maradnak azok, akik üldözik és el akarják törölni őket a Föld színéről, és ez nagyrészben az egyház, valamint egy elvakult hitrendszer önkéntes védelmezői. Különös, hogy a cölibátust, amit egyáltalán nem támaszt alá a Biblia, többek között azért találták ki, hogy a vagyonos családok pappá lett fiai ne alapíthassanak családot, ne legyenek utódaik, így a vagyonuk az egyházra szállt. Homoszexuális kapcsolatban ez a veszély nem állt volna fenn, tehát anyagi szempontból megfeleltek volna, ám a Biblia istenének egyik legfontosabb parancsa volt a folyamatos szaporodás, ez viszont ellentmond a cölibátus intézményének. Könnyen lehet, hogy emberi és isteni érdekek ütközéséből, és annak elkendőzni akarásából lett ez a gyűlölet, mindenki maga döntse el érzése, tudása szerint. Azért az is hozzátartozik a témához, hogy nem minden egyház és nem minden pap, egyházi tanító ért egyet az emberek közötti megkülönböztetéssel, és ezt a véleményüket nem titkolják.

Végül: ha Isten rasszista lenne, miért teremtett volna annyiféle emberi fajt? Ha homofóbiás lenne, miért van mégis ott a "gonosz" hajlam a képére alkotott teremtményben? Aki erre Luciferrel kezd példálózni, ne felejtse, hogy Lucifer is Isten teremtménye, ha valóban Isten lenne a Világteremtő.

Ha a természetellenesnek minősített homoszexualitás valóban annyira természetellenes lenne, miért olyan elterjedt az élet széles területén évezredek óta, és miért nem történt esetében is természetes szelekció, mint minden más "hiba" esetében?

Még egy dolog: nagy tévedés azt hinni, hogy az anális szex kizárólag csak a melegekre volna jellemző, mert nagyon sok hetero kapcsolatban is űzik. Van lányismerősöm, aki élvezi is. Vajon a fiú különbséget tud tenni?...

Megjegyzés: írásomat gondolatébresztőnek szántam gondolkodni vágyóknak.

"Hogy a lélek ma férfi vagy női testet ölt magára, az annak a következménye, hogy a külső földi természet fejlődése valamelyiket rákényszeríti. Amíg az anyagok nem szilárdultak meg, a lélek kényszeríthette rá ezekre az anyagokra saját törvényeit. Testét saját lényének lenyomatává tette. Amikor azonban az anyag megszilárdult, a lélek kénytelen volt azokhoz a törvényekhez alkalmazkodni, amiket a külső földi természet vésett ezekbe az anyagokba. Amíg a lélek uralkodott az anyagon, testét nem alakította sem hímneművé, sem nőneművé, hanem egyidejűleg mindkét nembeli tulajdonságokkal felruházta. Mert a lélek hímnemű és nőnemű is egyben - mindkét jelleget magában hordja."  Rudolf Steiner: Az Akasha Krónikából

 ♦

Néhány cikk és videó a témához - Érvek és ellenérvek, amelyeknek valójában nincs jelentőségük.

 ♦

Fiúszerelem az ókori görögöknél

2013. január 24. 12:31

A világ legnagyobb hazugságai vagy igaz történetek?

A homoszexualitás az ókori görögöknél társadalmilag elfogadott kapcsolat volt. Az azonos neműek közötti nemi vonzalom alatt - amit a görögök a pederasztia szóval illettek - az idősebb férfinak a főként a fiatal, tizenéves fiúk iránti nemi vonzódását értjük, ami a klasszikus és az archaikus időszakban terjedt el. Néhány történész szerint eredete a beavatási szertartásokra vezethető vissza, amelyek elsősorban Kréta szigetén voltak jellemzőek. 

homosexuality-greece.jpg

Szabályok szerint

A pederasztia görög gyakorlata az archaikus időszak végén, vagyis i. e. 650 környékén került előtérbe. Egy ebből a korszakból származó krétai bronz emléktábla a görög homoszexualitás legrégebbi képi megjelenítése, a következő évszázadban azonban már Hellász egész területén megjelentek az ehhez hasonló ábrázolások.

A krétai homoszexualitás egyfajta formális társadalmi intézménynek számított, amely során egy beavatási szertartás keretében elrabolták a fiatalabbik érintettet. Sztrabón szerint az ősi krétai szokás szerint az idősebb szerető (erastés) a tornacsarnokban kiválasztott egy meztelenül sportoló fiatal fiút (eroménos), akit később barátai segítségével elrabolt. Tizenéves rokonai látszólag üldözték az emberrabló szerelmest, ám mivel valójában mindezt megtiszteltetésként élte meg az érintett család – ráadásul korábban be is jelentették a szülőknek a rablási kísérletet – fiuk visszaszerzésért csupán komolytalan erőfeszítéseket tettek.

Az időközben ajándékokkal elhalmozott fiúval a hagyomány szerint két hónapot töltött el egy vidéki birtokon a hős szerelmes, ahol főként vadászattal múlatták az időt. A 60 nap leteltével az idősebb férfi a szokás, illetve a törvény szerint három ajándékot adott a fiatalnak: egy felnőtté válást jelző hadiköpenyt, egy később Zeusznak feláldozandó ökröt és egy, a férfi asztaltársaságot jelképező kupát. Az érett férfivá válás szertartása Platón szerint a hadseregben is kamatoztatható volt, hiszen a szeretőket tömörítő falanx a világ legerősebb és legvitézebbül harcoló alakzatának számított. Az erastés-eromenos kapcsolat nagy szerepet játszott a klasszikus görög társadalmak szociális és oktatási rendszerében. Ezt a fajta homoszexualitást elfogadták és kultúrájuk részének tekintették a görögök, azonban a prostitúciótól mereven elzárkóztak.

A beavatási homoszexualitás mellett megkülönböztethetünk még ún. gazdasági és intellektuális homoszexualitást is, amelynek társadalmi hasznuk és szerepe is volt. A köznép életében főként az előbbi fordulhatott elő, amely egy problémára adott válaszként fogható fel. A probléma igen egyszerű: az archaikus korban relatív túlnépesedés fenyegette a görög népeket. Voltak, akik új haza keresésével próbáltak kiutat találni – ezt a folyamatot hívjuk gyarmatosításnak. Más népek egykézéssel próbálkoztak, míg voltak, ahol a házasodási kort igyekeztek időben kitolni. Szolón például a 35 éves kort tartotta ideálisnak a házasodásra, azonban a korabeli alacsony átlagéletkort nézve, egy 35 éves ember már igen idősnek számított. A házasságon kívüli férfi-női kapcsolatot igen súlyosan büntették, s mivel a prostitúció sem jelentett megoldást, így – egyes elméletek szerint – valószínűleg rákényszerültek a homoszexualitásra.

Forrás: http://mult-kor.hu/20130123_fiuszerelem_az_okori_gorogoknel 

Bepillantás a homoszexualitás történetébe

A homoszexualitás nem 20. századi jelenség, hanem már az ókorban is létezett. Számos forrás, régészeti leletanyag bizonyítja, hogy sem az ókori görögöknél, sem pedig a rómaiaknál nem volt ismeretlen dolog az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat.

A középkorban nemcsak az állatokkal fajtalankodókat, hanem - az ókori akceptáló hozzáállással ellentétben – a homoszexuális férfiakat is üldözték. A természetestől eltérő nemi érdeklődésük miatt kíméletlen kínzás és máglyahalál várt rájuk. A homoszexuálisok megalázása, kirekesztése, mitöbb likvidálása a 20. században is folyt.

A hitleri Németországban, míg a zsidók sárga csillagot kaptak, addig a melegeknek megkülönböztetésként rózsaszínű háromszöget kellett ruhájukon hordaniuk. Miután Hitler 1935-ben szigorított a homoszexualitást büntető 1871-es 175-ös paragrafuson, a melegeknek a maximum féléves bezárás helyett 5 éves börtönnel kellett számolniuk. A nemzetiszocializmus időszakában mintegy 10 ezer meleget vittek koncentrációs táborokba, ahol közülük 6 ezer meg is halt.

A homoszexuálisok a 20. század második felére már megelégelték az őket érő folyamatos atrocitásokat. A velük szemben folyó diszkrimináció elleni tiltakozás első állomása volt az 1969. június 27-én történt esemény. A hírhedt new yorki „Stonewall Inn” melegbárnál több napon át tartó, komoly utcai verekedés alakult ki a rendőrök és a jogaikért, elfogadásukért küzdő melegek között.

Azóta a homoszexuálisok egyre határozottabban és nyíltabban állnak ki szexuális irányultságuk, azaz „másságuk” mellett. Napjainkban több országban is rendszeresen megrendezik a melegek felvonulását.

Forrás: http://www.ng.hu/Civilizacio/2006/06/Bepillantas_a_homoszexualitas_tortenetebe

♦♦

Szendi Gábor:
A Homo homosexualis

Elég nézni a híradót, hogy lássuk: az azonos neműek iránti vonzalom még ma is hihetetlen indulatokat kavar. Botránykő, amikor egy politikus, televízió-személyiség nyilvánosan "színt vall", s "fajnemesítő" bandák járják a várost, hogy laposra verjenek egy-egy általuk "ferde hajlamúnak" vélt egyént. A pszichiáterek "bibliájában", a DSM betegségleíró rendszerben még nem is olyan rég a homoszexualitás szexuális zavarként szerepelt, s jól tudjuk, hogy a listából nem azért törölték, mert "győzött a tudomány", hanem mert Amerikában a melegmozgalom olyan politikai erővé vált, hogy többé már nem volt megengedhető betegekként való kezelésük.

A homofóbia

Homofóbia és homoszexualitás

A homofóbia valójában arról árulkodik, hogy a társadalmilag kodifikált, s gyermekkorunktól belénk sulykolt maszkulin/feminin identitás nem egyszerűen a biológiai különbségek kulturális kifejezése, hanem egy szerepkívánalom kulturális felerősítése, kihangsúlyozása, homogenizálása. A tanult nemi identitás egyik szerepe a heteroszexualitás védelme. De miért is kéne a heteroszexuális irányultságot annyi előítélettel, averzióval, szociális nyomással és fenyegetettséggel megtámogatni, ha az annyira biológiai? Ahogy egy nyulat nem kell óvni attól, nehogy ragadozóvá váljon, és egy társaitól izoláltan nevelt oroszlán sem kezd el füvet legelni, miért kell hát a fiú és a lánygyermekeket kicsi koruktól arra tanítani, hogy ő lányok haját húzkodó kisfiú, aki nem sír, és nem babázik, hanem futballozik, míg a kislányokat kötelezően a baba, a főzés és a kis játékporszívó kell érdekelje. A kétségtelen gyakran, sok mindenben, de nem mindenkinél és nem azonos mértékben megnyilvánuló nemi különbségeket akarja a társadalom már a babaruha színétől kezdve élesen, dichotóman szembeállítani. Miért is? Jól tudjuk, hogy nagyon sok embernek voltak gyermekkorában homoerotikus élményei, s tudjuk, hogy sok homoszexuális férfi gyermekkorában "sissy", vagyis "lányos" viselkedésű volt, míg sok, később leszbikus nő meg "tomboyos", azaz fiús viselkedést tanúsított. Persze sok lányos kisfiú, és sok fiús kislány később, a kamaszkorban heteroszexuális irányultságot vesz, de "jobb elejét venni a dolgoknak". Az 1948-ban megjelent Kinsey-jelentés óta a világ kénytelen-kelletlen szembesült azzal, hogy a férfi és női heteroszexuális irányultság nem abszolút kategóriák, hanem inkább egy folytonos dimenzió a homoszexualitás és heteroszexualitás közt, amelyen ki-ki elfoglal egy pozíciót. Ez a pozíció, vagyis, hogy kiben mennyi hetero- és homoszexuális késztetés rejlik, a későbbiekben, a nevelés és a kulturális ideálok hatására szimplifikálódik egy egyértelmű, a másikat kizáró nemi identitásba. Igen sok homoszexuális férfinek, egyes felmérések szerint 20%-uknak is, családjuk, gyermekeik vannak. Sokukban érett felnőtt korukra tudatosul, hogy a másik nem iránt (is) vonzódnak. A homoszexuális sors évszázadok óta, de még napjainkban is, oly keserves, és annyi hátránnyal, üldöztetéssel jár, hogy homoszexualitásukat általában csak azok vállalják fel, akik a hetero- és homoszexuális dimenzión túlságosan is a homo- oldalon állnak. Számukra már nem választás kérdése a nemi irányultság, hanem a társadalmi elvárásokon áttör a biológiai késztetés.
Érdekes, hogy a megengedő kultúrákban, mint a görög vagy a római, nem kellett "nemet" választani, hiszen volt az erotikusan túlfűtött férfibarátság és volt ezzel egyidőben a házasság. Nyilván ekkor is voltak "szélsőségek", ahogy vannak szélsőségesen bal és jobbkezesek, és aztán van a sok átmenet. Minden dichotóm emberi tulajdonság csupán fogalmilag egymást kizáró, a valóságban normál eloszlást mutat, vagyis leginkább egy haranggörbével ábrázolható: minél szélsőségesebb egy változat, annál kevesebb van belőle. Ilyen az intelligencia, a maszkulinitás, a feminitás, az előítéletesség, a kezesség, a testmagasság, stb.

Forrás: http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/homoszexualitas.php

 

11a1-homosexuality-is-natural.jpg

♦♦♦

Elmebeteg lelkészek hatására született a kegyetlen ugandai törvény

Az utóbbi idők legapróbb tüntetése zajlott hétfő délután Budapesten. A CEU nyolc külföldi hallgatója tiltakozott az ugandai konzul irodájának helyet adó belvárosi épület előtt, mert az afrikai ország elnöke aláírta a homoszexualitást az országban még az eddigieknél is súlyosabban büntető törvényt. Pedig a törvény maga tényleg megérdemeli a nagyobb nyilvánosságot.  A világon még mindig sok hely van, ahol rosszul járhat az, aki egy azonos nemű emberbe szeret bele, de még ezen helyek közül is kiemelkedően nyomorúságos az ugandai melegek helyzete. A szigorítás ötlete már többször felmerült, sőt, sokáig arról is szó volt, hogy akit többször is homoszexuális aktuson kapnak rajta, az halálbüntetést kap majd. Végül a nagy nyugati nyomásra ez a tétel kikerült a törvényből, viszont a “visszaeső” homoszexuálisoknak ezentúl életfogytiglani börtön járhat az országban.

A fenyegetés sem hatott

Január végén úgy tűnt, hogy Yoweri Kaguta Museveni államfő esetleg mégsem fogja jóváhagyni a törvényt, amit a parlament még december 20-án fogadott el. Az ország legnagyobb segélyezője, az Egyesült Államok ugyanis következményekkel fenyegette meg az afrikai kormányt, Barack Obama pedig azt mondta, hogy minden, ugandaiak számára visszalépést jelentő, melegellenes jogszabály kihathat majd a kétoldalú kapcsolatokra. Az ország évente 400 millió dollár segély kap az Egyesült Államoktól, ugyanakkor bonyolítja a helyzetet, hogy a szomáliai iszlamisták ellen vívott harcban Uganda a nyugatiak legfontosabb szövetségese. Az elnök végül rezidenciáján kormányzati tisztviselők, újságírók és tudósok társaságában írta alá a módosítást. A tudósokra fontos szerep jutott, ugyanis az elnök korábban éppen azzal próbált visszatáncolni az aláírás alól, hogy kijelentette, amennyiben a tudósai be tudják bizonyítani, hogy a homoszexualitás a génekben dől el, akkor eltekinthetnek a szankcionálásától.

403x296_257846_eletfogytiglani-bortonnel-sujthatjak-.jpg Museveni elnök az aláírás közben (ISAAC KASAMANI / AFP)

Mivel erről azonban állítása szerint nem kapott meggyőző bizonyítékot, ezért a szigorítás mellett döntött. Mint az aláírás után elmondta, országuk ellen társadalmi imperialista támadás zajlik, aminek keretében arrogáns és gondatlan nyugati csoportok homoszexuálissá próbálják téríteni az ugandai gyerekeket, és ezért támadták csak a törvénytervezetet. Az új törvény értelmében, akit először kapnak rajta homoszexuális aktuson, 14 év börtönt is kaphat, de aki “visszaesőnek” számít, életfogytiglani büntetésre is számíthat. A törvény egy kalap alá veszi a homoszexuálisokat a pedofilokkal, de ez a rendelkezés szankcionálja azt is, ha valaki fogyatékkal élővel vagy HIV-fertőzöttel közösül. A kormánytisztviselők megtapsolták a törvény aláírást, ami csak szigorítást hozott, mivel egy, a gyarmati időkből megmaradt törvény eddig is tiltotta a homoszexuális kapcsolatokat, mivel azok “természet rendjével ellentétesek”.

Lelkészek támogatásával

A törvény aláírásával Museveni nem csak az ugandai melegeket, de a védeni kívánt gyermekeket is cserben hagyta - mondta a Human Right Watch emberi jogi szervezet kutatója, Maria Burnett az AP-nek. Ugyanis a gyengén felszerelt, erőforráshiányokkal küzdő ugandai rendőrségnek ezentúl majd a beleegyezésen alapuló, azonos nemű felnőttek közötti kapcsolatokkal is komolyabban foglalkozniuk kell, és ezzel csak még kevesebb erőforrás fog jutni arra, hogy a gyermekeket megvédjék a zaklatástól és a nemi erőszaktól.

uganda-obama.jpg 2010-ben, amikor a törvény megalkotása elkezdődött, az országban melegellenes tüntetéseket is tartottak, amiken Obamának is üzentek (PHOTO/TREVOR SNAPP)

Burnett szerint a törvény hatalmas csapás az önkifejezés szabadságára, és a rendelkezés valójában senkinek az érdekét nem szolgálja. A törvény ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend az országban, ahol keresztény lelkészek és sok politikus is hasonló nézeteket vall.

A legismertebb közülük Martin Ssempa tiszteletes, aki amellett, hogy egy óvszerhasználat-ellenes szervezet vezetője, elképesztő prezentációkat is szokott tartani a homoszexualitás veszélyeiről. Az interneten hatalmas karriert befutó előadások annyira szürreálisak, hogy néha már majdnem úgy érezzük, olyan az egész, mintha az Arrested Development írói készítették volna. A valóság persze ennél jóval elkeserítőbb, Ssempa és hittársainak hála, ugandaiak élete forog veszélyben.
Hasonló papok és tudósok hatására győződött meg mára Museveni elnök is arról, hogy a homoszexualitás nem öröklődik, hanem egyéni döntés kérdése, aki pedig így választ, az utána esetleg majd meg akarhat téríteni másokat is. Szerinte az afrikaiakat megdöbbenti a homoszexualitás, és az egészben csak egy alapvető támadást látnak az életmódjukkal szemben. A melegellenes intézkedések kiterjesztése 2009-ben indult meg, már akkor is azzal a céllal, hogy elrettentsék a nyugati melegeket attól, hogy ugandai gyerekeket toborozzanak. A törvény egyik megalkotója, David Bahati most azzal köszöntötte a szigorítást, hogy ez a szuverenitásuk diadala, egyben győzelem az ugandai emberek és az ugandai gyerekek számára. A módosítás egy másik ismert védelmezője az ország integrációs és etikai minisztere, Simon Lokodo, aki amúgy egykoron maga is katolikus pap volt. Lokodo egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy megcsókoljon egy férfit. Azt hiszem, inkább meghalnék. Nem léteznék. Ez embertelen. Megőrülnék. Ahogy elképzelem, hogy megeszi az arcomat. - mondta erről a miniszter múlt héten. Ő is biztos abban, hogy géneknek semmi köze a homoszexualitáshoz. A melegek választják, hogy melegek legyenek, utána pedig megpróbálnak megtéríteni másokat is, mesélte telefonon a Guardien újságírójának.

A homoszexualitás természetellenes, abnormális és nem illik a mi kultúránkba. Nincs is semmiféle kimenetele, csak pusztít és kárt okoz. Nem lehet jogod ahhoz, hogy beteg legyél. Nincsenek jogok a homoszexualitásban, muszáj meggyógyítani - mondta a miniszter, aki elméletének az anatómiai részleteiről is beszámolt: A széklet az ánuszon keresztül távozik, úgy, mint egy kipufogócső motorja. Ami az emberi szervezetbe kerül, az a szájon át kerül oda. Ők rossz irányba fordítják a természetet. A homoszexualitás elpusztítja az emberséget, mert nem hoz létre semmit, és ártalmas az egészségnek is. - érvelt Lokodo, nagyjából jelezve, milyen közegben kéne az emberi jogi szervezeteknek hatást elérniük.

Mindenki szerint az amerikaiak a hibásak

Az ugandai melegközösség képviselői szerint a politikai vezetőiket amerikai lelkészek befolyásolták, akik a melegellenes nézeteiket Afrikában akarják terjeszteni. 

uganda_3.jpg Ssempa örül a törvény aláírásának (REUTERS/Edward Echwalu)

Az egyik ismert ugandai melegaktivista, Pepe Julian Onziema arról beszélt az AP-nek, csalódott, hogy Museveni anélkül írta alá a törvényt, hogy beszélt volna azokkal, akikről szól a rendelkezés. Az elnök azért döntött így, mert soha nem találkozott még egy nyíltan meleg emberrel. Ez elkeserítő - mondta Onziema, aki szerint több aktivista sok alkalommal próbált már megbeszélést kezdeményezni az elnökkel, de sosem jártak sikerrel. Museveni népszerűsége amúgy az utóbbi időben megkopott, sokan kritizálták, hogy élete végéig hatalomban akar maradni. Elemzők szerint azért is állhatott be most végül a törvény mögé, hogy a kormányzópárt támogatását megszerezze a 2016-os elnökválasztásokra. Abban az évben már harmincadik éve lesz hatalmon.

uganda_1.jpg Desmond Tutu (AFP PHOTO / ALEXANDER JOE)

A Nobel-békedíjas vallási vezető, Desmond Tutu élesen bírálta egy hétvégi rendezvényen a törvényt, azt állítva, hogy az intézkedések hasonlóak azokhoz, mint amik a náci Németországban és az apartheid sújtotta Dél-Afrikában voltak érvényben.

Világosan kell látnunk, hogy az emberiség története tele van olyan kísérletekkel, amikor törvényt hoztak osztályok, kasztok, fajok közötti szeretet vagy a házasság ellen. De nem létezik tudományos vagy genetikus alapja a szeretetnek. Csak Isten kegyelme. És nem létezik tudományos igazolása a kirekesztésnek és az előítéleteknek sem. És nem létezik erkölcsi igazolása sem. Többek között a náci Németország és az apartheid Dél-Afrikában erősítette meg számunkra ezt a tényt.

Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot Afrika 55 országából 36-ban büntetik, több helyen halálbüntetés is járhat érte.

http://444.hu/2014/02/24/elmebeteg-lelkeszek-hatasara-szulethetett-a-kegyetlen-ugandai-torveny/

♦♦♦♦♦

http://www.hir24.hu/tudomany/2011/10/06/az-allatvilag-legnagyobb-melegei/

http://www.hatter.hu/hirszolgalat/homoszexualitas-az-allatvilagban

http://www.ng.hu/Termeszet/2010/07/Homoszexualitas_az_allatvilagban_jar_e_elonnyel

http://www.otkenyer.hu/m02-2-22.php

http://japanfelderito.hu/homoszexualitas-a-mangak-vilagaban/

Érdekes dokumentumfilm német nyelven, sajnos magyarul nem találtam.

 

"Pánszexuális" bonobonók. Német nyelvű videó. Lehet, hogy nem magyarázatokat kéne gyártani, hanem elfogadni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kaposvár

(Évi, 2014.08.29 08:07)

Hát ez a téma nekem is egy kicsit húzós, de igazad van, hogy a nevelésnek nagy szerepe van benne. Egyszerűen nem tudom őket elfogadni, de attól még ők is emberek és joguk van úgy élni, ahogy szeretnének, csak ne nyilvánosan. Nem tarom emberhez méltónak megalázni őket, vagy büntetni, a kivégzés pedig egyenesen gonoszság és visszaélés a hatalommal. Ilyen erővel a pedofileket, meg ay erőszakolókat is ki kéne végezni. Ott volt az a francia politikus, akinek volt egy szex botránya egy szobalánnzal, aztán mi lett belőle? A szobalány járt rosszul, a politikus meg éli világát és nem kell messzire menni, mikor a hetero politikus megteheti, hogy a felesége mellett gyereket csináljon a szeretőjének itt Mo-on, és mi lesz belőle? Semmi! Az asszony bizonyára nem mond le a fejős"tehenéről". Szóval az erkölcs nagyon szubjektív!!!! A nagyobb baj, hogy a törvények is, amelyeknek óvniuk kellene.

Re: Kaposvár

(Kazu, 2014.09.02 12:10)

Szia Évi!
Sajnos egyet kell értenem Veled abban, hogy a törvényeink és a politika nem "megkülönböztetés"mentes. Igaz, ebben nem nagyon változott a világ, mert ez a múltban is így működött, talán nem ennyire képmutatóan, de csak azért, mert nyíltan vállalták az elnyomó hatalom szerepét. Ma ezt gyakran összekeverik a demokráciával. Szomorú, hogy az ember ennyire nehezen szabadul a dualitástól, de azért van reménysugár, hiszen ez nem mindenkire jellemző.

mo

(>>, 2014.08.27 16:26)

"élni és élni hagyni"

Universe

(ORE, 2014.06.04 14:19)

a szélsőségek mindig magukban hordozzák a konfliktusokat. A világunk meg egyre szélsőségesebb irányba mozog. A megkülönböztetések miatt van szerintem.Ha nem lenne megkülönböztetés, akkor nem lennének egyesek iszonyú gazdagok, mások pedig rabszolgák. A szexualitás mindenkinek a magánügye, mégis mekkora közügyet csináltak belőle, csupán azért, hogy felhasználhassák az emberek ellen. Csak azt nem értem, miért hagyja magát az emberiség birkásítani? Akkor sem fog ellenállni, ha majd a vágóhídra viszik?

bzzz...skyliner

(ii, 2014.04.18 17:46)

Milyen érdekes, hogy az emberek Isten nvében ítélkeznek mások felett, isten nevében büntetnek másokat, isten nevében irtják ki a pogányokat, isten nevében háborúznak és isten nevében bocsátják meg egyesek bűneit. Tulajdonképpen melyik isten nevében?

Re: bzzz...skyliner

(xy, 2014.04.24 14:33)

Szerintem azéban, amelyik nevében megpróbálják a homokosság démonát kiűzni a megszállottból.

yx

(xy, 2014.04.22 14:18)

Szomorú, hogy ma is ugyanúgy homofóbok a politikusok, az egyház, meg sok tisztességes polgár, mint 100-200-300 évvel ezelőtt, pedig lehet, hogy a heteroszexualitás sem a normális állapot.

mo

(anonymus, 2014.03.25 14:34)

a világ hatalmi rendszerének fenntartásához szükségük van a sokféle megkülönböztetésre, faji, vallási, nemi, syármazás, szexualitás, stb. ha nem lenne, nem lennének a hatalom csúcsán és nem csinálhatnának hülyét az emberekből, de igy megtehetik, mert az emberek el vannak foglalva egymás kinyirásával. Amúgy az az ugandai volt pap nagyon ... a női vagina sem éppen a leggusztusosabb része egy nőnek, kivéve, ha hajt az ösztön, amúgy meg onnan is sok mocsok távozik és nem csak pár napon át egy hónapban, mert vajon mire kell a friss illatú always betét, de azt kinyalni nem ciki és az sem, hogy a szűzesség megőrzése céljából a kiscsajt fenékbe...-ják addig míg elkel. nem képmutatás az ilyen? és mi van a hüvelygombával? Ánuszgombáról még nem hallotam. Amúgy szeretem a csajokat, de ne legyünk már ennyire korlátoltak! Azon meg nem csodálkozom, hogy annak a papnak gőze nincs a csókolózásról, ha arcevésről beszél, de ha a csókot sem ismeri, akkor minek szól bele abba, amiről fogalma sincs!

Re: mo

(Zora, 2014.04.16 15:27)

Elég gusztustalanul mondtad, amit gondolsz, de tulajdképp egyetértek, csk minek bonyolitani. A kölcsönösen akart szex jólesik, az erőszak meg nem, függetlenül a nemektől.

xx

(Any, 2014.04.11 17:30)

.>.."Ne tégy olyant mással, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek!”
>>>

Bpest

(Cs Patrik, 2014.03.26 18:12)

Azért eléggé ijesztő, mennyire befolyásolhatóak vagyunk, mindez meghatványozva pár évszázaddal, vagy még többel. Lehet, hogy a Nap sem az, aminek látszik, csak annak hisszük, aminek tanítják? Amúgy szerintem se betegség, ha valaki meleg, de az kicsit zavar, mikor nőnek öltözve afektálnak és kikezdenek mondjuk velem, azt meg izléstelennek tartom, mikor egy párt kiemeli, hogy heteroszexuálisok a tagjai és dolgoznak. Ismerek pár embert, akik nagyon heterók és nagyon nem szeretnek dolgozni, de ettől még nem általánosíthatunk.