Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Félelem

2012.12.28

 

Félünk. Oly sokszor... Gyermekként, felnőttként és öregként. Ez az erő ott áll fogantatásunktól kezdve a születés kapujában és az utolsóig követ minket. Miért?

A biztonságos anyaméhbe néha hangok szűrődnek be tompán. Szépek, megnyugtatóak, de vannak nyugtalanítóak. A születés traumája, egy idegen világ harsogó megnyilvánulásai: éles hangok, erős fények, hideg és meleg, szagok... De elillannak egy megnyugtató meleg érintéstől, öleléstől, halk suttogástól, amiben ott van az az ismerős biztonság. De az a kéz néha elenged, és megkezdődik az életünk.

Ahogy növekedünk testben és megtapasztalásban, úgy gyarapodnak félelmeink is. Kisgyermekként félünk a sötéttől, a hirtelen zajoktól, a hangos szavaktól, a furcsa tekintetektől. Később, az iskolában félünk erősebb társainktól, meg a szigorú tanártól és elbújunk előlük Fantázia birodalmába. Álmodozásainkban virtuális világból kölcsönvett saját szörnyeket kreálunk, akik majd felfalják őket és mi csak nevetünk rajtuk.

Aztán megismerjük a serdülőkor félelmeit, a nőiség és a férfiság kisded, gonoszkodó játékait és gyorsan megtanuljuk őket mi is, hogy ne lógjunk ki. És rájövünk, ha más is szenved, akkor már nem is olyan nehéz nekünk.

Felnőttünk, s velünk együtt elhagyhatatlannak hitt kísérőnk is. Újabb aggályok tűnnek fel: lesz-e megfelelő munkahelyünk, jó fizetés, biztos egzisztencia, stabil párkapcsolat, korrekt főnök és pénzügyi tanácsadó? Vajon a gyerekeink értelmesek lesznek-e? Tovább tudnak majd tanulni? Elég lesz a pénzünk? Egészségesek maradunk? Nem lesz gazdasági válság? Biztonságban van a vagyonunk? Biztonságban vagyunk? Biztonságos a jövőnk? Vajon tényleg olyan szép lesz, mint ahogy politikusaink ígérik? Vagy inkább álmodozzunk a múltról, amit már ismerünk. Kapaszkodjunk bele a régibe, azt már ismerjük, s eközben kényelmesen tervezgessük a távoli jövőt... akkor nem ijeszteget minket a jelen a problémáival, hiszen van nélkülük is elég más bajunk. Félünk.

 Félünk az Ördögtől, de Isten számonkérőnek hitt igazságától is,

 félünk a rabságtól, de a szabadság megijeszt,

 s attól, hogy semmi sem fog változni, de a változástól még jobban tartunk,

 a felelősségtől és annak következményeitől,

 a csalódásoktól és a megtalált boldogság elveszítésétől,

 a jelen nehézségeitől és az ismeretlen jövőtől,

 a fájdalomtól, de a gyengédségtől is, hátha nem viszonozzák,

 a magánytól, de nem merjük szívünket megnyitni,

 azoktól, akik különböznek tőlünk, de leginkább önmagunk valóságától.

 A haláltól, és mégis.. hányszor kívántuk már életünk kilátástalannak tűnő perceiben.

És minél jobban rettegünk, annál erősebb lesz a félelmünk.

Ám egyszer régesrégen, mikor megrémültünk egy ijesztő szörnyetegtől, ami ránkbámult az ágyunk széléről, egy halk ének elűzte. Nem furcsa? Megijedt egy kedves dallamtól. Talán mégsem legyőzhetetlen, mint ahogy duruzsolja a fülünkbe, talán nem is olyan erős, mint amit elhitetni próbál velünk.

Talán hazudik? Hazudott volna a kezdettől fogva és mi elhittük, mert mások is azt tették, és mi is megtanultuk. Megtanultuk a hazugságot.

Idegenként rám mosolyogsz és én rád mosolygok Jó érzés... nyoma sincs benne semmi rossznak, semmi ijesztőnek. Egymást tükrözzük. Kedvességed kedvességemet, barátság barátságot, békesség békességet.

A félelem belőlünk él, a bennünk gerjesztett tükörképéből nyeri erejét. Mi adjuk neki akaratlanul a hatalmát, hát ezért sompolyog folyton körülöttünk, ezért sugdos állandóan a füleinkbe. De ő is retteg valamitől. Attól, hogy meglátod őt, a füléhez hajolsz és azt suttogod halkan, mennyire szánod őt, és szeretnéd átölelni szívednek tiszta szeretetével. Hát ettől fél, mert a szeretet kioltaná. Hát oltsd ki és töltsd be a helyét Fénnyel!

 

felelem-frank-herbert-dune.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Wien

(F.Eszter, 2013.03.07 17:17)

Nézd meg a Felhőatlaszt, ha még nem láttad. Biztosan tetszene. Benne van a hazugság és a félelem is rendesen.

Re: Wien

(Kazu, 2013.03.08 10:28)

Kösz a tippet, megnézem.

Budapest

(Csapó Csaba, 2012.12.28 22:08)

Nagyon érdekes, amiket a Tőled megszokott szép stílusban mondasz, Kazu! én sokszor azt tapasztalom, hogy az emberek a szeretettől is félnek, mert burkolt gonoszságot sejtenek mögötte. Nem merik átölelni a másikat szívük szeretetével, mert félnek kiadni az érzelmeiket. Egyetértek Veled, nagy baj ez, mert démonaik sokaságát hozzák létre, ahelyett, hogy elvágnák a negatív energiák és a félelem generálását.