Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolataim Jézusról

 Mint az a többség előtt már ismeretes, a Biblia egy szöveggyűjtemény, amely szövegek két évezred időszaka alatt születtek különböző életkorú, műveltségű, társadalmi helyzetű és nemzetségű emberek tollából. Sohasem volt egy egységes könyv, hanem különálló iratok, levelek halmaza mindaddig, míg végül a 397-es III. Karthágói zsinaton alapos szortírozás, cenzúrázás után véglegesen egybegyúrták, hogy egy világvallás - egyházatyák által garantáltan isteni ihletésű - szent könyve legyen. Mivel tartalmát ellentmondásos egységbe kényszerítették, nem csoda, hogy sokunknak megfekszi a gyomrát! Egyre szilárdabb bennem az a meggyőződés, hogy a mai formájában ismert Biblia egy nagyon alaposan és okosan átgondolt terv része. Azért hozták létre, hogy embertömegeket tartsanak a valláson keresztül szellemi sötétségben.

A Biblia szerint Jézus Krisztus Isten egyszülött fia, aki megváltotta a világot, megváltotta az emberiséget kereszthalálával úgy, hogy magára vette az összes bűnt (időtől függetlenül, merthogy ez a ma és a jövő emberére is ugyanúgy vonatkozik, mint a régiekre) és vérével tisztára mosta az embert.

Először is: az áldozati bárány szerepének ellentmond az a tény, hogy Jézus nem volt véres áldozat, mert megfeszítették. A katona lándzsája az írás szerint már halála után hasította fel a testét, így eleve nem folyhatott ki sok vér, ami pedig kifolyt, az egy halott vére volt, ami tisztátalan, márpedig a véráldozatnál bármilyen tisztátalanságért halállal büntette Isten az áldozatot bemutatót. Egyébként Isten elvágatta az áldozati állatok torkát és kifolyattatta a vérüket, amit aztán még melegen az oltárra kellett hinteni, meg a bűnösökre, hogy megtisztuljanak a vér által. Persze itt sokféle magyarázatot hallottam újfent a jelképes értelmezésről, meg vélt vagy valós szimbólumokról, de én azt gondolom, ha Isten üzenni akar az embereknek ihletett tanításokon keresztül, akkor nem lehetett az a célja, hogy csak kevesek értsék meg az üzenetet, és a nagy tömegeknek ezen kevesek magyarázzák el, mit is kell, hogy megértsenek belőle. A tapasztalatom az, minél többféleképpen lehet valamit megmagyarázni, annál zavarosabbá válik, ez pedig nem lehetett isteni cél, főleg nem isteni kinyilatkoztatásoknál, ám annál inkább bizonyos érdekeké. (A kifolyó vérrel kapcsolatban még valami: víz és vér folyt ki Jézus oldalából. Tudniillik, hogy a megfeszítettek lábszárcsontjait azért törték el, hogy lerövidítsék a szenvedést és az elítéltek megfulladtak. Van olyan elmélet, miszerint Jézus tüdejéből a felgyülemlő víz távozott az igen precíz lándzsaszúrás következtében, és ne feledjük, hogy az ő lábait nem törték el!)

A következő gondolatom: hogyan lehetséges, hogy egyetlen ember eltörölhesse az egész emberiség vétkeit, még a legaljasabbakat is. Ez ellentmond annak, hogy mindennek következménye van. Ha elhiszem az állítást, hogy Jézus megváltott mindenkit a bűneitől, az azt jelentené, hogy nincsen többé karma, nincsen következmény, sem felelősség, mert Jézus magára vette bűneinkkel együtt a következményeket is, hiszen az életével fizetett a mi adósságainkért, vagyis végtelen a bűnbankszámlánkon a fedezet - ha ebben hiszek - ám ez egy abszurd feltételezés. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Bibliában az Úr angyala nem az egész emberiségről beszél Józsefnek, hanem csak az ő népéről, vagyis Izraelről. Ez pedig hatalmas különbség! (Máté 1:20-21). A Máté 15:24-ben Jézus maga mondja: "Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz." Egy másik helyen pedig a prófétára utalnak, aki azt jövendölte Isten sugallatára, hogy Betlehemben fog megszületni a fejedelem, aki az ő népét fogja legeltetni, Izraelt. (Máté 2:5-6, Mik.5:2-4, Ján.7:42). Lukács evangéliumában is uralkodónak nevezik, aki Jákob házán uralkodik, valamint a Magasságos Fiának hivattatik. (Luk.1:30-33)

Jézus származása körül is sok a homály. Ha szűztől született, akkor hiába származott József Dávid házából - amit annyira erőltet az írás -, nem volt jelentősége, mert nem lehetett ezesetben Jézus nemzője. Érdekesség az is, hogy Máriáról egyszer sem mondják ki, hogy zsidó. Ezt erősíteni lászik, hogy a János evangélium 7.része úgy beszél Jézusról és tanítványairól, mintha nem lennének zsidók. (Erre a gondolatra egyre inkább hajlok.) Az pedig tény, hogy a zsidó Talmud nagyon, de nagyon tiszteletlenül beszél Máriáról. Amiben biztos vagyok, hogy Jézus embernek született, tehát ember volt. Nem volt Isten, mert ember volt és Jézus nem váltotta meg az emberiséget a bűneitől, mert az lehetetlenség. Jézus nem hozta el senkinek sem az üdvösséget, sem a békét, és Jézus nem Isten Báránya, mert nem volt véres áldozat. Jézus nem Isten Fia. Ha Jézus az a személy lett volna, akinek az egyház beállítja, akkor a világ abban a pillanatban megváltozott volna, amelyikben kilehelte a lelkét a keresztfán, mert abban a pillanatban lett volna kiegyenlítve a számla múltban-jelenben-jövőben, abban a pillanatban eltűnt volna az emberek összes elkövetett és elkövetendő bűne, és az emberek szíve tisztává vált volna Jézus áldozata által, de nem így történt. Jézus meghalt és a gonoszság nem szűnt meg, még csak nem is gyengült.

(Megjegyzés: Jézusról hallottam olyant, hogy Isten földi megtestesülése, de mindig a bibliai Istennel kapcsolatban. Csakhogy a Biblia istene ugyanúgy egy személy, mint a többi testben létező, más nemzetekhez tartozó istenségek, vagyis nem kell megtestesülnie, ha eleve fizikai teste van. Azonban idetartozik az is, hogy Jézuson keresztül az Abszolút Isteni nyilvánult meg, ami látszólag ellentmond az előző állításaimnak, de csak látszólag.)

Vajon nem mond-e ellent a megváltás örömhírének az a jelenség, hogy ma, kétezer év után, a katolikus templomok tele vannak keresztekkel, amelyekre egy meggyötört emberi test van felszögezve, és amelyek előtt emberek térdepelnek, akik maguk is szenvednek valami okból, és attól a halottól várnak segítséget, aki hitük szerint már kétezer évvel ezelőtt segített. Ha ezen a módon segített volna, akkor a templomok az öröm dalaival telnének meg, a hívek arcán az őszinte hála fénye ragyogna. Ha ez így lenne, az egyházi méltóságokra többé nem volna szükség, sem hatalmas, pazar(ló) intézményeikre... egyik egyházéra sem, de a gyakorlat egészen mást mutat. Mintha a keresztény egyház kisajátította volna a megváltást, mintha csak rajtuk keresztül lehetne elérni. Ezt erősíti az a megdönthetetlen egyházi kijelentés is, hogy Jézus az egyetlen és kizárólagos emberiség megváltó, egyedül rajta keresztül lehet Isten országába bejutni. De ugyan mi értelme egy olyan emberiség megváltásnak, amit talán senki sem tapasztalt meg, csak hihet benne, mert azt tanították neki, hogy higgye el kész ténynek, mert a karthágói zsinat azt mondta, hogy ez tény, akinek nem tetszik, mehet a máglyára. Még az sem adatott meg sokaknak, hogy tanúi lehessenek Jézus halálának, talán csak pár száz rómainak, meg zsidónak, az emberiség nagy része pedig nem is tudott erről a számukra ugyanolyan rendkívüli jelentőségű eseményről, ami állítólag őértük is történt. Ha Isten kegyelméből és mindenkiért történt, akkor tudniuk kellett volna róla, de nem tudtak, így kimaradtak belőle néhány évszázadig, hogy aztán választhassanak Jézus és a halál között (itt az erőszakos és véres hittérítésekre gondolok). (megj: Isten mindig hangosan tudatta az akaratát, látványosan prezentálta hatalmát, nagylelkűségét, a megváltást mégis miért nem, mikor a legnagyobb kegyelem volt a részéről?)

Ezek után óhatatlanul felmerül bennem, ha Isten végtelen szeretetével csak még több terhet ró az emberekre, akkor szerintem ez a szeretet erősen megkérdőjelezhető. Képzeljük magunkat egy szerető szülő szerepébe, vagy testvérébe, de lehet jóbarát is, és rá kell jönnünk, mennyire nonszensz az egész történet. Ellentmondásba keveredik a válogatás nélküli, feltétlen szeretettel, a szabad akarattal, az ok-okozat törvényével. Talán mindez azért van így, mert Jézus élete nem erről szólt, mert amiről valójában szólt, arra nem lehetett volna világhatalmi szervezetet építeni, avval nem lehetett volna emberek tömegeit évezredes tudatlanságban tartani és eszközként használni népirtásokban, vagy szellemi rabszolgaságba kényszeríteni.

Ahogy én látom: Jézus ember volt, mint bármelyikünk és isteni volt, mint bármelyikünk. Amiben különbözött, hogy mester volt, mesterként érkezett a Földre. Ő már elért egy sokkal magasabb szellemi állapotba, mielőtt leszületett volna a Földre Jézus Krisztusként. Nem hitt, hanem tudott, tudatában volt önmagának és sok olyan dolognak, amit mi talán fel sem tudnánk fogni, de ettől ő még nem lesz Isten, vagy Isten Fia. Előbbre járt jóval az embereknél tudásban, bölcsességben, szeretetben, és ezeket megosztani jött el még annak a tudatában is, hogy vállalnia kell a mártírhalált. Valóban az emberekért halt meg, de nem váltotta meg őket-minket, ennél sokkal többet és valóságosabbat tett: elhozta a valódi tudást és megmutatta nekünk a helyes utat, de nem járhatta végig helyettünk. Hát ezért nem lehetséges a megváltás a mi világunkban, mert ahogy helyettünk nem mehet más a mi életutunkon végig, ahogy más nem végezheti el a mi  vállalt feladatunkat, úgy más nem fizethet a mi tetteinkért, akkor sem, ha a fizikális szinten ez már bevett szokás. A szellemi sík nem úgy működik, mint a fizikai, hiába is szeretnék egyesek.

Amikor Jézus eljött, nem véletlenül született oda, ahova. A Fényre ott van a legnagyobb szükség, ahol a legnagyobb a sötétség. Ő volt a fénysugár, ami reményt hozott a reménykedőknek. Tanításai nagy részét eltüntették, meghamisították, személyét eltorzították, de a valódi üzenetet nem tudták megsemmisíteni. Ha valaki odafigyel a lényegre és nem hagyja, hogy figyelmét elvonják a harsány körítések, akkor rájön, mit hozott el Jézus: a Szeretet Útját. Megmutatta, hogy létezik egy sokkal magasabb rendű szeretet, a valódi isteni Szeretet, ami nem egy isten szeretete, hanem maga a Tökéletesség. Ez a valódi mennyország, nem egy felhőkön álló királyiszék fénylő és hangos csarnoka, ahol szárnyas kis puttók repdesnek, szigorú angyalok sorakoznak égő kardokkal (amik ugyebár fegyvereknek minősülnek), és kórusok zengik Isten dicséretét, méltatják dicsőségét és áldják szüntelen.

A Szeretetnek nincs szüksége áldásra és szünet nélküli hálálkodásra, csak szívbéli szeretetre.

Jézus halála törvényszerű volt, hiszen veszélyeztette a papság hatalmát, tekintélyét avval, hogy csodákat tett, s emiatt az egyszerű ember akár Istennek, vagy tényleg Isten Fiának hihette őt, amit a Biblia tényként állít. Ma már sokan tudjuk, hogy energiával lehet olyan betegségeket is gyógyítani, melyeket az orvostudomány gyógyíthatatlannak tart. Erre sok példa létezik, utánuk lehet járni interneten, könyvekben. Ha Jézus magasabb szellemi fejlettséggel rendelkezett, ahogy én hiszem, akkor számára természetes volt az, ami az egyszerű 3 dimenziós embereknek isteni csoda. Mindezekkel a csodákkal és szeretet-tanításokkal aláírta a halálos ítéletét, mert egyetlen hatalom sem tűri el azt, aki a hatalom szükségtelenségét hirdeti, márpedig a Szeretet országában nem létezik hatalom.

Jézus egy csodálatos mester volt, mint más mesterek, akik más kontinensekre születtek, más kultúrákba, de ugyanazzal a céllal, hogy elhozzák a Fényt az embereknek, ugyanakkor ember volt emberi gyengeségekkel.

Nincs olyan, hogy szent könyv, tanítások vannak, üzenetek vannak. Egy szentnek nevezett könyv könnyen válik bálvánnyá, megkérdőjelezhetetlenné, sérthetetlenné, dogmává, gyilkos eszközzé a rossz kezekben. Bármilyen írásból tanulhat az, aki nyitott szellemmel figyel, bármelyikből. Azt viszont elismerem, hogy a szentnek nevezett könyvek koncentráltan tartalmazhatnak tanításokat, bölcsességeket, de nem csak tiszta tudást. Erre bizony oda kell figyelni! Bizonyára nem véletlen, hogy Jézus nem írt evangéliumokat (pedig megtehette volna, ha fontosnak látja) és nem osztogatott imakönyveket az összegyűltek között, sem egyéb „hasznos” olvasnivalót, és hogy Buddha sem írta le, vagy íratta le tanításait, azokat csak később jegyezték le.

„A szó elszáll, az írás megmarad.” – ez a mondás lehet igaz egy üzleti szerződésre, de nem a szellem tanítására. Mindazonáltal nem vitatom világunkban az írás szükségességét, a benne rejlő nagyszerű lehetőségeket, hiszen magam is az írás segítségével tudom megosztani gondolataimat, és nem mellékesen nagyon szeretek írni.

Visszatérve Jézushoz, ő a tanítványaival osztotta meg a tudást, és nekik az volt a feladatuk, hogy minél több embernek vigyék tovább a Szeretet fényét. Nem akarhatott hatalmi szervezetet felállítani, hiszen az ellentétben áll a tanításaival. Abban a pillanatban, amikor az ingatag Péterből első egyházi vezető lett, a tanításokból eltűnt a valódi Szeretet, mert a Szeretet nem állítható semmilyen hatalom szolgálatába, még ha jószándék vezérli is azt.

Tanítókra, mesterekre nagy szüksége van az emberiségnek, de nincs szüksége intézményesített hitre. A hit szabadság. Fontos és építő összejönni, egymást támogatni, erősíteni hitben és szeretetben, de tegyük mindezt szabadon, örömmel, testvérekként, egyenrangúként.

Még egy nagyon lényeges észrevétel: Jézus megváltása azt is jelentette volna, hogy az immáron bűneiktől megtisztult emberek megbocsátanak mindenkinek, aki elkövetett ellenük valamit, hiszen a megváltása által az a bűn sem létezett többé. Ahhoz, hogy a szeretet működjön, szükséges a megbocsátás, de ez sem történt meg, ha az akkori történelmet nézzük (a mairól nem is beszélve), pedig Jézus élete folyamán ebben is sok példát mutatott. Szeretetet hozott, szeretetről és megbocsátásról tanított. Azt is tanította, hogy a szívből jövő szeretet az, ami képes megtisztítani minket a bűnöktől, ami megszabadít terheinktől és minden rossztól, és mikor tudta, hogy meg fogják ölni, megbocsátott gyalázóinak, gyilkosainak csupán azért, mert szerette őket. Nem a gonoszságot, amit magukba engedtek, hanem az isteni Fényt, ami bennük rejtőzött mélyen, elfeledve. Ezt a Fényt mutatta meg Jézus és ezért kellett meghalnia.

A jó hír az, hogy csak a test hal meg, így végül senki sem hal meg. Hogy Jézus tényleg feltámadt-e testben, vagy meg se halt valójában, csak figyelemelterelés a valóban lényeges tényekről. (Ha belegondolunk, kiknek jó a testi feltámadás? Azoknak, akiknek a testi világ, az ösztön okoz örömet, és akik nem igazán hisznek a szellem halhatatlanságában).  Nagy hálával tartozunk Jézusnak azért, hogy eljött abban a korban, abba a világba, és hajlandó volt vállalni a kínhalált csak azért, hogy valódi segítséget adhasson. A mi dolgunk az, hogy ne adjuk fel az igazság keresését, építsük szellemünket és segítsünk, ha segítséget kérnek tőlünk, de mindig tiszteletben tartva a másik ember szabadságát, közben pedig ne feledkezzünk meg a Mesterről, aki hitem szerint segít mindazoknak, akik kérik - időtől, tértől függetlenül.

 Megjegyzés: Az ő és a többi mester példájából elképzelhető, hogy valamilyen kozmikus törvény nem engedi, hogy bármely magasabb szintű civilizáció, vagy létforma erőteljesebben beavatkozzon egy alacsonyabb rendű fejlődésébe. Ennek azonban részben ellentmondanak azok a hírek, hogy bizonyos földönkívüliek kihasználják az emberiség  állapotát, és tudatosan próbálják szellemi fejlődését gátolni, de érdekes, hogy mindezidáig ők is többnyire rejtőzködtek. Mi lehet az ok, csak találgatni lehet, sok teória van már az éterben. Én úgy vélem, hogy nekünk embereknek adva van a lehetőség a döntésre, arra hogy megválasszuk a saját utunkat, evvel döntve az emberiség közös sorsáról. A Szeretet Mestereinek Útja nyitva áll mindenki előtt, akárcsak az a másik. Senkit sem lehet döntésre kényszeríteni. Ez a szabad akarat!

A Biblia forrásanyagai eredeti nyelveken és a tiltott írások minden valószínűség szerint nagyon sok megdöbbentő titkot rejtenek, ezenkívül a héber betűknek nem csak egyetlen jelentése van, ami miatt a fordítás sok hibalehetőséget rejt magában. Az is felvetődik, hogy maga a könyv egy erősen cenzúrázott kivonata az egésznek, de vajon létezik-e egységes bibliai anyag? Mint már említettem, az ősi írások számos bölcsességet rejthetnek, kérdés, hogy milyeneket, az viszont egy másik kérdés, hogy az idők múltával miként használták fel ezeket az írásokat hatalmi érdekek, megváltoztatva a tartalmukat, mondanivalójukat. Erre a kérdésre magunk is kaphatunk válaszokat, ha az elmúlt időszak és a jelenkor eredményeit nézzük, az egyház tükrében, vagyis a gyümölcsöket.

Mindenkit arra buzdítok, hogy olvassák el ezt a könyvet figyelmesen és nyitottan, félretéve a beidomított értelmezéseket, dogmákat, és ne hagyják ki a gnosztikus és apokrif iratokat sem. Először fel kell ismernünk a hamisságokat ahhoz, hogy ráébredjünk az igazságra, ami okozhat meglepetéseket.

Aranyi László honlapján megtalálható a Nag Hammadi Gnosztikus könyvtár teljes fordítása magyarul, amit ő fordított 5 év alatt.

http://aranylaci.freeweb.hu/tartalom.htm

Jézus családfája

2011 11. 14.

Hogy a Bibliában számos ellentmondás található az nem újdonság azok számára, akik fundamentalista keresztény szemellenző nélkül olvassák. Az egyik ilyen ellentmondás Jézus Krisztus származását érinti. Az Újszövetség két helyen írja le Jézus leszármazását: Máté és Lukács evangéliumának az elején.

Máté evangéliumában (1:2-16)

“Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.”

Lukács evangélumában (3:23-38):

„Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.”

Érdemes összehasonlítani a kettőt pontról pontra! Sok-sok különbség – mindkettő nem lehet igaz. Tehát aki szerint a Biblia Isten tévedhetetlen szava, az már itt gondban van.

Nem ez az egyetlen különbség a két családfa között, de egy lényeges eltérés például, hogy Máté Salamontól származtatja Jézust Dávid fiai közül, Lukács pedig Nátántól. A zsidók szerint egyébként a Messiásnak Salamontól kell származnia.

De nem ez az egyetlen probléma keresztény szempontból a fenti idézetekkel. Kevésbé nyilvánvaló módon, de egy ennél sokkal súlyosabb kérdést is felvetnek a fenti családfák: lehet-e Jézus a Messiás? A zsidó válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Lássuk miért!

Az Ószövetség szerint a Messiás Júda, illetve Dávid király leszármazottja lesz. Ezt mind Máté, mind Lukács tudta, így aztán mindkettejük családfájában szépen ott is van ez a két név. Eddig rendben. Azonban a fenti két családfa József családfája. Márpedig a keresztény állítás szerint Jézus szűztől született, tehát József nem volt az apja. Így aztán nem tölthette be azt a Dávid királynak tett ószövetségi ígéretet miszerint tőle fog származni a Messiás. A zsidó Messiás nem isten, nem is „félisten”, hanem egy hús-vér ember, akinek hús-vér apja és anyja van.

A kereszténységnek az a doktrínája, hogy a Messiás szűztől születik egy tévedésen, mondhatni fordítási hibán alapul, az Ézsaiás 7:14 félreértelmezéséből, amely Károlinál is – tévesen – így hangzik: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”.

Attól eltekintve, hogy Mária Jézusnak nevezte el fiát és nem Immánuelnek (bár később persze a keresztények ráragasztották Jézusra az Immánuel nevet is, hogy „beteljesedjék” ez a prófécia), az eredeti szó itt „almah”, amely fiatal asszonyt jelent héberül. Ahol az Ige kifejezetten szüzet akar mondani, ott a „betulah” főnevet használja. (Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Isaiah_7:14#Meaning_of_.E2.80.9Calmah.E2.80.99.E2.80.9D )

Tehát a kereszténység azon állítása, hogy a Messiásnak szűztől kell születni valójában egy tévedésen alapul. A zsidók nem feltétlenül ilyen Messiást várnak. Ha viszont a keresztények ragaszkodnak hozzá, hogy Jézus valóban szűztől született, akkor nem származhat Dávid házából. A keresztények ezt a problémát két módon próbálják megoldani. Az egyik az, hogy azt állítják József örökbe fogadta Jézust és ezzel örökítette rá a családfáját is. Ezzel csak az a probléma, hogy nincs ilyen gyakorlat a zsidó hagyományban. Sőt, például egy pap, ha örökbe fogad, nem örökítheti át az örökbefogadott gyermekre a papságát – pap csak vér szerinti lévita lehet!

A másik keresztény „megoldás” az, hogy azt mondják Jézust Márián keresztül lehet visszavezetni Dávidig. Azonban egyrészt nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy Mária Dávid leszármazottja lett volna (a Biblia csak József családfáját mutatja be, az övét nem), másrészt, ha még az is lett volna: a törzsi leszármazást apai ágon tartják számon, nem anyain.

A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:

„Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.”

(Jer. 22:30)

Lukács családfájában ugyan nem szerepel Jekóniás, viszont szerepel Saláthiel, aki Jekóniás fia volt, illetve az ő fia Zorobábel, tehát ugyanott tartunk.

Az Ószövetségben bemutatott Messiás egy Dávid székében ülő király, aki uralkodik Júdában és Izraelben és az egész világra békét hoz. Jekóniástól semmiképpen nem származhat, hiszen őt és uralkodásra törő leszármazottait Isten megátkozta!

A zsidó álláspontot Jézusról lásd például:
http://www.aish.com/jw/s/48892792.html
http://www.messiahtruth.com/response.html

Forrás: https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/09/14/jezus-szarmazasa/

(TabiKazu megjegyzés: Az utolsó megjegyzéssel nem értek egyet, miszerint a Messiás Dávid székében ül. Jézus sohasem uralkodott földi hatalmasságként. A zsidók egy harcos király messiásra várnak (máig), aki megvalósítja azt az ígéretet, miszerint ők uralkodnak minden népek felett a Földön.)

Érdekesség, aminek hitelességéről nincsen információm

A tinta mutatta meg Júdás evangéliumának eredetiségét 

(2013. április 10. 08:18)

judas-evangeliuma.jpg

Teljesen bevett gyakorlat volt a 3. századi Egyiptomban a fekete és a barna színű tinta kevert használata a hivatalos dokumentumokon, ezért a 2006-ban bemutatott, Júdást "rehabilitáló" apokrif szöveg elkészítése a korszakra jellemző módon történt, így kizárt, hogy az középkori hamisítvány lenne - derült ki az evangéliumon végzett komplex vizsgálatból.

Júdás, az "ügynök"

Az Újszövetség négy evangélistája (Máté, Márk, Lukács, János) Júdást, a tizenkét apostol egyikét árulónak tartja, mert 30 ezüstöt kapott a főpapoktól, hogy a Jézus elfogására küldött felfegyverzett csapat előtt egy csókkal elárulja mesterét. A 2006-ban bemutatott, hatalmas szenzációt keltő apokrif kézirat, Júdás evangéliuma szerint Júdás mestere kérésére hajtotta végre az árulást. A papirusz szerint Jézus így szólt Júdáshoz: „Te áldozod majd fel azt, aki engem felölt magára.” Tehát voltaképpen Júdás segített Jézusnak az isteni akarat beteljesítésében.

Az ismeretlen szerzőtől származó Júdás-evangélium eredeti szövege görög volt, amelyet a kanonikus evangéliumok után, de még i.sz. 180 előtt hozhattak létre korai gnosztikus keresztény csoportok. A számos ókori szöveg alapján ismert Júdás evangéliumra a legkorábbi utalás i.sz. 180-ból, Irenaeusztól, Lyon püspökétől származik.

A 2006-ban bemutatott kézirat az eredeti görög szöveg kopt fordítása, és a vizsgálatok szerint i.sz. 220-340 között keletkezett. Az 1970-es években bukkantak rá az egyiptomi Al Minya közelében arra a kódexre, amely 1600 éve érintetlenül rejtette Júdás evangéliumát, valamint Jakab első apokalipszisét, Péter levelét Fülöphöz, valamint az Allogenész könyve című töredékes művet.

A tinta volt a kulcs

A kézirat eredetiségét a mikroszkópiával foglalkozó Joseph Barabe (McCrone Associates) és kollégái a tinta összetevőinek elemzésével próbálták bizonyítani vagy cáfolni. Az apokrif iraton felhasznált tinta egyes összetevői kezdetben gyanakvásra adtak otthont, mígnem a szakértők rá nem bukkantak egy egyiptomi szövegekről szóló 3. századi tanulmányra a párizsi Louvre-ban.

A National Geographic megbízásából végzett kutatással a Barabe vezette kutatócsapat arra próbált választ adni, hogy a Júdás-evangélium valóban a korai kereszténység idejére keltezhető vagy esetleg egy középkori hamisítvány. A mikroszkopikus és spektroszkópiás vizsgálatok eleinte inkább az utóbbit valószínűsítették – idézte fel a 2006 után megkezdett vizsgálat eredményét egy minapi előadásán a kutató.

Az evangéliumot ugyanis fekete és barna tinta keverékével írták. A fekete (lámpakorom) „egyszerűbb” eset, mivel ezt az ókortól (egészen az i.sz. 3. századig) használták az egyiptomi szövegeken. Az igazi rejtélyt a barna színű tinta (gubacstinta) jelentette, amely gazdag volt vasban, azonban hiányzott belőle a vasszulfát. A kézirat eredetiségét bizonyítja, hogy a tinta nem gyűlt fel az összehajtogatott papirusz réseiben és a hajtások mentén, mivel a szerző még akkor írt rá, mielőtt ez megtörtént volna; a tintát tehát sima felületre vitték fel és természetes úton kopott meg.

Barabe az eredetiséget bizonyítandó, az egyiptomiak által használt tintákról szóló tanulmányok nyomába eredt. Így bukkant rá a Louvre-ban egy, az egyiptomi házassági okiratokról és a földek tulajdonviszonyairól szóló tanulmányra; a szöveg szerint ezen szerződéseket lámpakorommal írták a 3. században, hagyományos egyiptomi stílusban, azonban hivatalosan ezeket gubacstintával, görög stílusban vették nyilvántartásba. Ráadásul az ebből az időből – tehát az evangélium keletkezésekor – származó fémtartalmú tinták rendre kevés vasszulfátot tartalmaztak (ahogyan azt az apokrif szövegnél is kimutatták), de az eredetiséget támasztja alá a szénizotópos kormeghatározás eredménye is.

Forrás: http://mult-kor.hu/20130409_a_tinta_mutatta_meg_judas_evangeliumanak_eredetiseget 

 

judas-codex.jpg

gallery.2.2.jpg Restaurálását Genfben végezték.

Júdás evangéliuma előadásjegyzet (pdf) 

17 oldalas írás a National Geographic nagy port kavart Júdás evangéliumáról szóló filmjéről. Az alábbi linken elolvasható, vagy letölthető.

http://www.apologia.hu/teahaz/judas_evangeliuma_eloadasjegyzet.pdf