Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hétköznapi Hősök Kora - 2. évezred

2012.12.15

Hétköznapi Hősök Kora

(2. évezred)
 
A hősök ideje nem járt le! Bárkiből lehet egyik pillanatról a másikra.
Nem attól leszel kivételes, mert testőreid vannak, saját hadsereged ven, vagy magad is fegyvert hordasz, hatalmas, páncélozott luxusautóval jársz és sokan függenek, netán félnek tőled. És lehet, hogy most még a szavad hatalmat képvisel, mert mögötted áll a pénz látszólag megingathatatlan ereje.
De ne feledd! Az idő véges, a hatalom véges, a test véges... a pénz véges.
 
Az emberiség történetében nem maradt fenn egyetlen diktatúra sem... elenyészett a diktátoraival együtt.
Mindig voltak gondolkodók és hősök. Ők azok a szabad szellemű emberek, akik kinyitották a szemüket és megnyitották a szívüket.
 
Mindannyiunkban ott él egy hőn áhított igazság bajnoka, aki egyszer megmenti a világot. Megtehetjük. Hatalmunkban áll megmenteni a világunkat, és ehhez nem kellenek világrengető tettek. Csak egy kis odafigyelés, megértés, tolerancia, szeretet.
 
Csupán csak annyit adni, amit mi is szeretnénk másoktól kapni.
Szeretetet adni!
 
Ne várd, tedd! Adj anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnál érte! Hidd el, adni jó!
És ha reggel felkelsz, örülj az újabb napnak, ami újabb lehetőség a tapasztalatgyűjtésre, tanulásra. Ha süt a Nap, ha esik az eső, ha fúj a szél, vagy vihar tombol, minden nap jó nap. Haragra ne felelj haraggal, mert háborúvá dagad és megmérgezi a szíved. Mosolyogj! A mosoly kitárja a lelked és csodákat terem. Az őszinte mosoly képes megfékezni a haragot.
Segíts, ha segíthetsz! Nem ciki segíteni! Kigúnyolnak a haverjaid, vagy a barátnőid? Rá se ránts! Segíts legközelebb is, és egyszercsak észre fogod venni, hogy szereted a szél simogatását az arcodon, csodálattal nézel egy ragyogó napkeltét és ráébredsz a világunk szépségeire.
 
Kellenek a hétköznapok hősei! Ők azok, akik képesek megváltoztatni a világot és minket, „kicsi” dolgokkal, amik képesek elsöpörni a „szeméthegyeket”, a szennyet, ami lassan elborít mindent.
Valaha azért volt nehéz a magányos szuperhősöknek, mert a világ csak a legnagyobb tetteket várta el tőlük. Ma a hétköznap hőseinek azért nehéz, mert magával a világgal kell szembefordulniuk, a mindennapos elvárásokkal, a másoknak való megfeleléssel, a napi félelmekkel, amikből akad jócskán.
Pedig együtt olyanok lehetnének, mint egy hatalmas, hömpölygő fényhullám, egy fénylő életfolyam.
A világ változik, a Földünk is és mi is. Az idő véges és van az a pillanat, amikor döntened kell.
Saját magadnak saját magadért. Nem másért, magadért! Az Egyért, akik vagyunk!
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest

(Csapó Csaba, 2012.12.16 10:37)

Az jutott eszembe az adásról, hogy talán csak az tud önzetlenül adni, akiben tudatosul, hogy máskor, más szituációkban ő maga is mennyi mindent kapott másoktól, önzetlenül. Kapunk, és nem tartjuk meg, hanem előbb, vagy utóbb továbbadjuk. Szerintem így folyamatos az áramlás, melynek mi is részesei vagyunk.