Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kicsoda a Biblia Istene? - Gondolatok az erkölcsről Mózes I. Könyvében

2013.12.19


A Biblia tele van számos tanítással, törvénnyel, parancsolattal, amelyek az erkölccsel kapcsolatosak, mind az Ószövetségben és mind az Újszövetségben. Hogy az erkölcs miként nyilvánult meg Isten kiválasztott népénél, azt most is Mózes I. Könyvéből példálózom.

A Bibliában az erkölcs, a jó és a gonosz tudásának fájával lépett a színre. Ha nincs a fa, akkor nincs kísértés és bűnbeesés sincs, de ott állt hívogatóan és megtörtént, és emiatt az ember kikerült a naiv tudatlanság állapotából a bűnösség és a büntetés állapotába, legalábbis így tanították hitoktatáson. Ez nem egy kellemes állapot, ezért talán nem is csoda, hogy az első gyilkosság olyan gyorsan bekövetkezett. (Káin és Ábel, Mózes I. 4:8).  Majd a gyilkosságot követte a hazudozás, Isten átka és számkivetettség (4:9-12)

Az emberek gyorsan elszaporodtak a Földön. Ekkoriban Istennek fiai közül sokan emberek lányait vették el feleségül. Isten úgy látta, hogy a Föld lakói gonoszakká lettek és erőszakossá, ezért úgy dönt, hogy Noénak és családjának kivételével minden élőt elpusztít, amit aztán meg is tesz az özönvízzel. (6:7.rész) Hogy miért lettek az emberek gonoszok, mit jelentett ez pontosan, arról nem esik szó.

A kilencedik rész elején, Isten megáldja az egyedüli túlélő Noét és fiait, mondván, hogy szaporodjanak és töltsék meg a földet (ez egy sűrűn visszatérő motívum). Ettől kezdve rettegjenek tőlük az állatok, és ezután megehetik minden mozgó állat húsát is, nem csak növényeket. Vért nem ehetnek a hússal, és az emberi vért ezután számonkéri úgy embertől, mint állattól, s „aki ember vérét ontja, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” (9:6) Vagyis aki öl, azt meg kell ölni, nincs megbocsátás. Itt lehet a „Szemet szemért” gyökere elásva, ebből pedig tudjuk, mennyi vérontás, háború támadt az emberiség története folyamán. (Vagy talán azért a szigorú következmény fenyegetése, nehogy valaki véletlenül összekeverje az embert (egy) istennel, akinek a képére teremtették és megölje figyelmetlenségből...) Majd Isten ismét szövetséget köt az emberekkel és újra felszólítja őket a szaporodásra.

Noé szőlőt ültet, bort készít és eszméletlen részegre issza magát. Meztelenül fekszik a sátrában, ahol legkisebb fia, Khám talál rá és szól a két bátyjának, akik már hátrálva mennek be a sátorba, úgy takarják be öntudatlan apjukat, hogy közben nem látják meg. Mikor Noé kijózanodik, megtudja mi történt, megátkozza legkisebb fiát, a másik kettőt pedig megáldja. Ha tiltott dolog a meztelen testet nézegetni, valószínű Khám se szórakozásból látta meg az apját, hanem véletlenül. Bátyjai pedig már tudták tőle, mi a helyzet, ezért felkészültek rá. Vajon ők árulkodtak az öccsükre? Noé pedig megátkozza a saját fiát olyasmiért, amit ő saját maga idézett elő. Arról egyetlen szó sem esik, hogy Khám kinevette volna, vagy bármilyen tiszteletlenséget követett volna el azonkívül, hogy pechjére meglátta csupaszon.Talán jobban járt volna, ha otthagyja és nem szól senkinek. (9:20-25).

A tizedik részben azt írja a Biblia, hogy Noé fiaitól szaporodtak el a népek az özönvíz után. (10:32). Mégis, miként szaporodhattak annyira el, ha csak Noé volt a feleségével, meg három fia három asszonnyal (6:18, 7:7). Hogyan lett annyi utód? Ha valóban nem maradt senki más életben rajtuk kívül, akkor vérfertőzéssel állunk szemben, hiszen a gyerekeik első ágon rokonok voltak.  

Ábrám Noé fiának, Sémnek a sokadik leszármazottja. A  tizenkettedik részben Ábrámot, (később Ábrahám), elküldi az Úr házanépével és unokaöccsével Lóttal együtt Kánaán földjére. Megígéri neki, hogy nagy néppé teszi. Megáldja, akik népét áldják és megátkozza, akik népét átkozzák (12:2) és nekiígéri Kánaán földjét. Az Úr már megint átokkal fenyegetőzik.

Éhínség lesz  és Ábrám Egyiptomba megy Száraival, (később Sára), de mivel az asszony szép és ő fél, hogy megölhetik őt azért, hogy elvegyék tőle, ezért azt hazudják, hogy a húga. A fáraó emberei el is viszik a nőt, cserébe sok jószágokat és szolgákat kap. Megveri az Úr a fáraót, aki ezért magához hívatja Ábrámot és felelősségre vonja, amiért hazudott neki, majd elengedi őket a szerzett vagyonnal együtt. (12:10-20)

Felmerül pár kérdés: hogyan ígérhette az Úr Ábrámnak Kánaán földjét, ami már lakott volt, és mit tervezett a lakossággal? Ábrám és Szárai hazugsága vitték bűnbe a fáraót, annak tudtán kívül, mégis őt büntette meg az Úr. És a vagyon, amit kaptak, bizony ebül szerzett jószág volt, hiszen nem becsületes úton jutottak hozzá.

Tizenharmadik rész. „Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal.”  (13:2) Annyi állata volt neki és annyi unokaöccsének, Lótnak, hogy szét kell válniuk, mert már nem volt elég nekik a legelő. Lót a Jordán melléki városokban lakozik egészen Sodomáig, melynek „lakosai gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.” (13:13) Csak éppen az nem derül ki ebben az esetben sem, miért gonoszak Sodoma és Gomorra lakói az Úr előtt.

A tizenötödik rész végén Kánaán lakosait az Úr az ismételten odaígért földdel együtt Ábrám magjának ígéri. (15:18-21).

Tizenhatodik rész. Mivel Szárai nem esik teherbe, egyiptomi szolgálóját, Hágárt adja férjének, aki miután terhes lesz, nem tiszteli többé asszonyát, ezért Szárai, férje engedelmével, pokollá teszi az életét. Erre ő megszökik, de az Úr angyala rábeszéli, hogy térjen vissza, alázkodjon meg asszonya előtt és az Úr megsokasítja magját. Ábrám, aki nyolcvanhat éves ekkor, a megszületett fiút Ismaelnek nevezi el. (16:16)

Érdekes, hogy az egyiptomi nő, mint szolgáló, nem tisztátalan a héber férfinak.

Tizenhetedik rész. Megjelenik az Úr Ábrámnak, aki kilencvenkilenc éves. Megígéri, hogy nagy sokaság atyjává teszi, Kánaánt örök birtokul adja és örök szövetséget köt vele, melynek jele a körülmetélkedés. Kötelező minden férfinak és fiúgyermeknek 8 napos korától, akár rokon, akár vásárolt. Aki nem teszi, az „kivágattatik, mert felbontotta az én szövetségemet”. (17:10-14). Ábrámot Ábrahámnak nevezi, Szárait pedig Sárának és gyereket ígér  Sárának, aki nyolcvankilenc éves.

Megj: aki nem akarja a körülmetélést, azt megölik! Ez kegyetlenség és kényszer. Miért csak Ábrahámmal kötött az Úr örök szövetséget, melynek jele a körülmetélkedés, és mi szükség volt a test maradandó megcsonkítására? Másképp nem ismeri meg őket az Úr? Kicsit ez olyan, mint a jószág megbillogozása.

Érdekes, hogy Kánaán földjét többször odaígérte már az Úr, mint ahogy többször kötöttek már szövetséget is. Most viszont az „örök” szövetség nevében tesz ígéretet, ám ettől függetlenül a későbbiekben majd újfent odaígéri Ábrahám fiának, Izsáknak és annak a fiának, Jákobnak is Kánaán földjét, és ez minden alkalommal a közöttük levő szövetség megerősítését hozza magával valamilyen formában. De vajon miként egyeztethető össze Isten igazsága avval, hogy népeket fosztanak meg az otthonuktól, a szabadságuktól, az élettől. Népeket, amelyek nem tettek Isten népe ellen semmit, csupán termékeny földön éltek, amit más megkívánt... és minden valószínűség szerint más istent tiszteltek.

Tizennyolcadik és tizenkilencedik részben Sodoma és Gomorra elpusztításáról olvashatunk. Ábrahám alkudozik az Úrral Sodoma és Gomorra lakóiért: ha van közöttük 10 igaz, akkor ő nem pusztítja el őket. Két angyal megy Sodomába Lóthoz, hogy figyelmeztessék a közelgő pusztulásra, ami végülis bekövetkezik. Vajon mi készteti Lótot arra, hogy két leányát ajánlja fel a megvadult férfihadnak angyali vendégei helyében, és azok miért akarják a két idegen férfit annyira, hogy teljesen kifordulnak magukból? (megj: ezt bővebben fejtegetem a 2. részben is) A két angyal az írás szerint nem keresgél igazak után, rögtön Lóthoz mennek. Ez akár azt is jelentheti, hogy a város sorsa már eleve el volt döntve.

Miután Lót két lányával megmenekül, egy hegy barlangjába költöznek, és ott élnek hármasban. A nagyobbik lány ráveszi a kisebbet, hogy más férfi híján itassák le az apjukat, aztán két egymást követő éjszaka szép sorban lefekszenek vele és teherbeesnek mindketten az apjuktól, aki nem emlékszik semmire sem. (19:31-36)

Megj: miért mondja a nagyobbik lány, hogy nincsen a földön férfi, akitől gyerekük lehetne és miért nem tűnt fel Lótnak, hogy a lányai terhesek? Persze lehettek terhesek a saját, Sodomában elpusztult férjeiktől is, de akkor Lót miként állította róluk a megvadult sodomaiaknak, hogy a lányai még szűzek annak ellenére, hogy már házasok voltak. (19:7,8,12,14) Ám a legnagyobb bűn a vérfertőzés lenne, de úgy látszik, Istennek a bűn sem egyforma, megbocsáthatatlansága az elkövető személyektől függ.

Huszadik rész. Ábrahám Gérárba költözik Sárával, ahol megint eljátszák a testvéres hazugságot. Abimélek király magához viteti Sárát, de nem nyúl hozzá. Éjjel álmában az Úr közli vele, hogy ezért a tettéért meg fog halni, mire Abimélek avval védekezik, hogy ártatlan, mert mindkettő becsapta őt. Az Úr erre azt mondja, hogy ő tudta, hogy a király ártatlan, ezért nem engedte, hogy illesse a nőt. De most adja vissza a férjének, különben meghal ő és házanépe. A király felelősségre vonja Ábrahámot, aki megint félelmére hivatkozik, és azt is bevallja, hogy nem hazudott, mert Sára valóban a testvére, mert az apjuk ugyanaz, csak az anyjuk nem.(20:12).

Ismét egy vérfertőzés Isten kiválasztottjainál, de úgy tűnik, ez nem számít bele az égbekiáltó gonoszságokba. Mindezek után a becsapott Abimélek ad Ábrahámnak egy rakás jószágot, meg szolgálókat és ezeken felül Sárának még ezer ezüstöt, ami „szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképpen igazolva vagy.”, (20:16) ráadásként pedig Ábrahám kereshet magának ingyen földterületet, ahol letelepedhet népes családjával. (20:15). Ezután Ábrahám könyörög az Úrhoz, ő pedig meggyógyítja Abiméleket és házanépét. (20:17,18)

Érdekes, hogy Isten rögtön fenyegetőzéssel kezd, holott azt állítja később, tudott Abimélek ártatlanságáról az ügyben, de újfent megfenyegeti, hogy meghal és vele rokonai, ha mégsem engedi el Sárát. Mire kell ez a sok fenyegetés? Aztán az a sok „ajándék”? Miért kell a szemeket befedezni a pénzzel? Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a bűnöket az isteni dimenzióban nem lehet pénzzel megváltani. Miután a király „fizetett”, csodás módon meggyógyul háza népével. Ezt akárhogy is nézem, zsarolás és megfélemlítés a javából. Különös egy  igazság az, amely a hazug csalót megjutalmazza, a becsapottat pedig megbünteti és kirabolja. Mintha az egész előre meg lett volna rendezve, így segítve Ábrahámot még nagyobb vagyonhoz. A másik ellentmondás: Sára nyolcvankilenc éves, mégis megkívánja őt a király? Az Úr megjegyzése érdekes, miszerint ő tartóztatta meg Abiméleket. Ha Sára öreg, akkor vajon mitől látszott olyan ellenálhatatlannak?

Huszonegyedik részAz Úr meglátogatá Sárát, mint mondotta vala és aképp cselekedék az Úr Sárával, amiképp szólott vala.” (21:1) Sára terhes lesz és megszüli Izsákot. Sára féltékeny Hágár fiára, aki Ábrahám elsőszülöttje és gyűlöli Hágárt, az egyiptomi szolgálót, ezért ráveszi Ábrahámot, hogy űzze el őket, aki Isten tanácsát követve egy kenyérrel és egy tömlő vízzel kizavarja őket a pusztaságba. Mikor a szomjhalál közeleg, megjelenik az Úr és vizet fakaszt nekik. Ezután a gyerek Párán pusztájában nevelkedik fel, íjásszá lesz és Isten vele van. (21:20)

Ebben az időben Abimélek szövetséget ajánl Ábrahámnak. Arra kéri, esküdjön meg Istenre, hogy nem tesz őellene, sem utódai ellen, amiért befogadták őt és szövetséget kötnek. (21:23,24)

Érdekes kijelentés, hogy az Úr meglátogatja Sárát. Jelképes a „látogatás”, vagy szó szerint?

Milyen „kedves” asszony lehetett Sára, hogy képes volt riválisát gyerekével együtt a pusztába száműzetni férjével, ahol Isten nélkül meghaltak volna.

Mit takarhat az, hogy Párán pusztájában Isten a gyerekkel volt?

Abimélek nagyon nem bízhatott Ábrahámban, ha Istenre eskette, persze az előzményeket ismerve, ezen már nem csodálkozom. Úgy gondolom, az Istenre tett eskü volt a legerősebb, legmegszeghetetlenebb, ugyanakkor Istenre esküdni bűn. Hogy is van ez?

Huszonkettedik rész. Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy az egyetlen fiát Izsákot, akit szeret, áldozza fel Mórija valmelyik hegyén égőáldozatul neki. Az utolsó pillanatban, mielőtt elvágta volna a fia torkát, akkor kiált rá az Úr angyala az égből. Ezután egy kost lát, amit feláldoz és az Úr angyala másodszor is lekiált és közvetíti az Úr üzenetét, hogy az megáldja és megsokasítja őt, és megdícséri odaadó hűségéért. (22:11-18)

Megj: Ábrahám miért csak Izsákot szerette, pedig voltak más fiai is, de ők szolgálóktól, ágyasoktól. Felmerül a kérdés, ha ezeket nem szereti, akkor minek csinálja őket? A szaporodás kényszere, kötelessége, hogy minél többen legyenek, és mert a fiai az ő vérvonalát viszik tovább majd, na és az sem mellékes, hogy a férfiak harcosok is egyben, vagyis katonai erőt jelentenek másokkal szemben, minél többen vannak, annál erősebb a törzs. Mindenesetre Ábrahám nem éppen a követendő apaság mintaképe. Másik gondolatom, hogy az Úr milyen megfontolásból kérte, amit kért, mert egy Isten, aki ilyent kér egy apától, hogy áldozza fel saját fiát neki, komoly kételyeket ébreszt személyével kapcsolatosan, de szerető semmiképpen sem lehet, de legalább az Úr meggyőződhetett arról, hogy Ábrahám vagy tökéletesen fanatikus, vagy tökéletes rabszolga. Feltűnt, hogy az Úr egy angyalán keresztül üzent, talán éppen nem ért rá? Ha Hágár elűzetését vesszük, lehet hogy éppen velük volt a pusztában akkor. (21:20)

Ezután hírt kap Ábrahám, hogy atyjafiának fiai születtek, aztán egy másiknak is, gyorsan neki is lesz négy fia egy ágyasától. Mintha versengés lenne egymás között a szaporodás, férfiaknál elsősorban a fiak nemzése, asszonyoknál meg a fiak szülése. Ez az egyik legerősebben dokumentált téma, de elsősorban a fiúknál. Vannak részek, ahol lányokat nem is említenek. Mert nem születnek, vagy csak nem számítanak, az nem derül ki.

Sára 126 évesen hal meg, amikor Ábrahám 136 éves, de újra nősül és lesz még 6 fia. 175 évesen hal meg. 

Huszonötödik rész. Izsák felesége, Rebeka ikreket szül, Ézsaut és Jákobot. Izsák jobban szereti Ézsaut, Rebeka meg Izsákot. (25:28)

A történetet bizonyára sokan ismerik, mikor Ézsau fáradtan hazatér a mezőről és nagyon éhes. Jákob éppen főzeléket főz magának, amit a bátyja elkér tőle, erre ő az elsőszülöttségét kéri cserébe, amit megkap. Még meg is esketi a bátyját. (25:29-34)

Érdekes, az írás erről azt mondja, hogy Ézsau „megvetette az elsőszülöttségét”, mert eladta egy tál lencséért. Érdemes azonban elgondolkodni egy kicsit: Ézsau dolgos ember, aki a mezőt járja, valószínű földműves és emellett vadászik is. A terményt, meg a zsákmányt bizonnyal hazaviszi a közösbe, mindenkinek, és amiből természetesen az öccse is eszik. Nagyon valószínű, hogy a lencse is a mezőről származik, amit Jákob éppen főzött. Jákobról azt írja a szöveg, hogy szelíd és sátorlakó, vagyis folyton otthon van, nincs mitől elfáradnia, az étel meg ott van a keze ügyében. Ézsau fáradt és nagyon éhes, de mikor hazatér, nincs otthon kész étel. Vajon Rebekának nem volt ideje főzni, meg a szolgálóknak sem, vagy senki sem gondolt Ézsaura. Jákob csak magának főz, de hajlandó bátyjának adni az ételt, ám fizetségért cserébe. Szerintem ebből más következtetést is le lehet vonni, mégpedig azt, hogy Jákob egy ravasz és számító ember, aki kihasználja a helyzetet, és kicsalja magának az elsőszülöttséget a velejáró jogokkal. Hát ennyit a testvéri szeretetről... Az egy másik kérdés, hogy az elsőszülöttség valóban eladható-e.

Huszonhatodik rész. Újabb éhínség miatt az Úr Gerárba küldi Izsákot Rebekával Abimélek királyhoz. Ismét odaígéri Kánaán földjét, most Izsáknak és utódjainak. A 26:7-11-ben érdekes ismétlődés történik, most Izsák és Rebeka játszanak testvéresdit, de a király rájön és megtiltja a népének, hogy bárki is illesse őket.

Óhatatlanul felmerül, vajon még nagyobb vagyonra van szüksége, ezért próbálkozott apja egykor bevált trükkjével? A király azonban valószínű, hogy őbenne sem bízott meg jobban, mint Ábrahámban, aki már becsapta őt, ezért nem esett bele ugyanabba a csapdába mégegyszer, ám úgy tűnik, tart Izsák Istenétől, ezért elviseli a betolakodókat, és miután Izsák népe és nyája egyre nagyobb területet igényel, a király inkább engedményeket ad nekik, majd Izsákkal is szövetséget köt, hogy népét megvédje. (26:12-25). Ézsau 40 éves korában megnősül és két kittheus lányt vesz el, ami anyjának, Rebekának egyáltalán nem tetszik.

Huszonhetedik rész. Miután Rebeka meghallotta, hogy a megvénhedett Izsák meg akarja áldani Ézsaut, ráveszi Jákobot, hogy csapja be vak apját és játssza el neki, hogy ő Ézsau, evvel ellopva az atyai áldást is. A terv sikerül. Mikor Ézsau megjön, kiderül a cselszövés, Izsák álnoknak nevezi Jákobot. (27:35) Ézsau, akit már kétszer kijátszott, elkeseredésében bosszút forral öccse ellen. Rebeka ezt megtudja, ezért úgy éri el, hogy Izsák elküldje rokonokhoz Jákobot, hogy azt mondja, ha Jákob is kittheus nőt vesz feleségül, akkor ő már nem akar élni. (27:42-46)

Megj: Jákob ismét bebizonyítja, hogy önérdekből bármilyen alattomosságra képes, amiben anyja buzgón segíti a másik fia ellenében és férje ellenében. Nem riad vissza férje manipulásától, mikor Jákobot biztonságba akarja juttatni Ézsau haragja elől. 

Huszonkilencedik rész. Jákob elszegődik nagybátyjához, Lábánhoz, és hét évig szolgál a kisebbik lányáért, Rákhelért, akibe beleszeret, ám Lábán a nagyobbik lányát csempészi be a sátrába. Jákob csak másnap fedezi fel a csalást ( ez elég fura, ha hét évig várt erre az éjszakára). Lábán közli vele, hogy nem szokás a kisebbet a nagyobb előtt odaadni, de újabb hét év szolgálat után megkapja Rákhelt is. Rákhelt jobban szereti, de Lea szül neki négy fiút (Rúben, Simeon, Lévi, Júda).

Milyen érzés, ha a csalót rászedik? Úgy látszik, a rokonság sem riad vissza egy kis csalástól, hazudozástól. Ha nem szereti Leát, miért ejti teherbe négyszer is? Bizonyára kötelességből.

Harmincadik rész. Rákhel nem esik teherbe, ezért férjének adja a szolgálóját, hogy ő szüljön helyette, aki aztán kétszer is szül (Dán, Nafthali). Mivel Lea nem lesz újra terhes, ő is a szolgálóját adja Jákobnak, aki két fiút szül (Gád, Áser). Lea fia, Rúben mandragóra bogyókat talál, amiket Rákhel megkíván, de mivel nem kapja meg, felajánlja cserébe Jákobot egy éjszakára, így Lea megvette a saját férjét egy aktusra, ami sikeres lesz, mert teherbe esik, majd utána megint (Izsakhár, Zebulon). Végül pedig egy lányt szül, Dinát. (30:14-21) Végre Rákhel is terhes lesz és megszüli Józsefet. Ezek után Jákob vissza akar térni atyja házába a családjával együtt. Fizetségül a születő tarka, csíkos, fekete bárányokat és kecskéket kéri majd, addig is vigyáz a nyájra. Bizonyos trükköket használva eléri, hogy csak tarkák szülessenek, így a saját nyája elszaporodjon, apósáé viszont nem. Ő meggazdagszik apósáéból. (30:31-43)

Megj: az asszonyok egymás közötti versengése fiak szüléséért szinte már beteges. Férjüket úgy használják ennek érdekében, mint egy engedelmes tenyészbikát. 

Harmincegyedik rész. Lábán fiainak nem tetszik, hogy Jákob apjuk kárán gazdagodott meg. Jákob elmondja két feleségének, hogy az Úr segítette a tarka juhok, kecskék szaporításában, aztán megszöknek Lábántól. Rákhel ellopja a házi bálványokat. Lábán utánuk megy, de Isten álmában figyelmezteti, így végül szövetséget kötnek, Jákob áldozatot mutat be az Úrnak, aztán közösen lakomáznak. A házi bálványokat nem találják meg, mivel Rákhel kijátssza az apját. Jákob felrója apósának, hogy kihasználta, becsapta őt, és ha nem lenne vele Ábrahám Istene, akkor üres kézzel bocsátotta volna el. (31:42)

Megj: szép kis család, ahol az após, a lány, meg a vő is egymást verik át folyton, Isten meg a vőt erősíti.

A bálványimádás nem bűn? Rákhel megtartotta titokban a házi isteneket. Lábán ugyanúgy Ábrahám leszármazottja, mint Jákob, mégis más isteneket tiszteltek. Isten csak Ábrahámmal, majd Izsákkal, most pedig Jákobbal kötött szövetséget, a többi rokonsággal nem. Olyan, mintha egyszerre csak egy helyen tudna lenni. 

Harminckettedik-harmincharmadik rész. Jákob tart Ézsautól, ezért ajándékokat küld neki szép sorban egymás után, hogy megenyhítse, aztán a szolgálókat a gyerekeivel, majd Leát a gyerekeivel, végül Rákhelt Józseffel, de dicséretére legyen mondva, először viselkedik férfiként, mert ő maga megy előn földig hajolva bátyja előtt, aki szeretettel fogadja. Úgy tűnik, kettőjük közül Ézsau a jellemesebb, de ez csak privát megjegyzés tőlem.

Harmincnegyedik rész. Sekhem, Khámor király fia megerőszakolja Lea lányát Dinát, de mivel szerelmes belé, feleségül akarja venni. Khámor felajánlja, hogy házasodjanak egymás között, lakjanak együtt egy népként és jegyajándéknak bármit megad. Jákob fiai erre azt kérik, hogy az összes férfi metélkedjen körbe, különben fogják Dinát és elmennek. Ha megteszik, házasodhatnak egymással és egy néppé lesznek. (34:13-17)

Mikor az összes férfi sebláztól legyengülve fekszik, Jákob fiai, Simeon és Lévi lemészárolják a királyt a fiaival, majd kirabolják a palotát, feldúlják a várost, elrabolnak minden jószágot, asszonyt és gyereket. Mikor Jákob, magukat féltve felelőségre vonja őket, avval érvelnek, hogy azért tették, mert azok úgy bántak a húgukkal, mint tisztátalannal.

Megj: egy nő megerőszakolása bűn, de ezért bosszúból ártatlan embereket meggyilkolni, egy várost kifosztani, feleségeket, gyerekeket elhurcolni rabszolgának nem bűn? Mindezt pedig úgy érték el, hogy hazudtak. Méltó fiai apjuknak, aki maga is többnyire csalás árán jutott a vagyonához, akárcsak az ő apja, Ábrahám. Másik gondolat: a király és népe önként vállalta a körülmetélkedést, evvel is erősítve a szövetséget saját népe és Izrael népe között. Ezáltal nem lettek Izrael Istenének ők is a szövetségesei? Na és az elrabolt nők sorsa mi lesz? Az nem bűn, ha őket erőszakolják majd meg? Nagyon szelektív igazság ez.

Harmincötödik rész. Isten Jákobot Béthelbe küldi. Oltárt, áldozatot kér tőlük és azt, hogy tisztítsák meg magukat az idegen istenektől. (35:2) A vándorlásuk alatt pedig Isten félelemben tartja a környező városokat, nehogy azok bosszút álljanak Khámor királyért. (35:5) Ezután Isten megáldja Jákobot és ismét nekiígéri Kánaán földjét, majd „felmegy”.

Mikor Jákob Manréba megy a haldokló Izsákhoz, Rúben lefekszik apja ágyasával.

Megj: Isten megvédi Jákobot és gyilkos fiait, és segít a rablott zsákmány és a rabok elhurcolásában avval, hogy félelemben tartja a városokat. Ez nem gonoszság az Úr szemei előtt? És Rúben hancúrozása apja ágyában, apja ágyasával, az sem? Ezek után már nem csodálkozom, hogy Jákob fiai féltékenységből képesek voltak öccsüket, Józsefet eladni rabszolgának, öreg apjuknak meg azt hazudni, hogy vadállat tépte szét. (37.rész) 

Harmincnyolcadik rész. Júda megházasodik és lesz három fia: Hér, Ónán, Séla. Hérnek feleséget vesz, de mivel Hér gonosz volt az Úr szemei előtt, ezért megölte. (38:7) Júda ezért azt mondta Ónánnak, hogy ejtse ő teherbe az asszonyt, hogy bátyjának magot támasszon, de mivel a gyerek nem az övének számított volna, így magját a földre ontotta, amiért az Úr őt is gonosznak látta és megölte. (38:8-10). Mivel Séla még nagyon fiatal, Júda arra kéri Thámárt, hogy menjen vissza apja házába és maradjon özvegy, míg Séla megnő, de megfeledkezik az ígéretéről. Mikor meghal a felesége, elmegy abba a városba juhai nyírására, ahol Thámár él. A nő megtudja, és a város kapujába ül prostituáltnak öltözve. Apósa meglátja és zálogot ad neki, míg elküldi a fizetséget és lefekszik vele, de nem ismeri meg. Mikor elküldi a fizetséget a zálogokért, a nőt nem találják, aztán három hónap múlva hallja, hogy a menye terhes, erre meg akarja égettetni. A nő elküldi neki a tőle kapott zálogokat, mire Júda kijelenti, hogy menye a legtisztább (legigazabb).

Megj: különös szokás, ha a nő megözvegyül, a fiútestvér kötelessége az utódok nemzése a halott helyett, nehogy a név kihaljon. Mint láthatjuk, azért a férfiak máshol is kereshetik az élvezetet, ha kedvük szottyan rá, és az sem gond, ha fogalmuk sincs, hogy kivel teszik. Miért lesz a paráznaság hirtelen erényes aktussá csak azért, mert az uraság volt a magvető.

Ismét ránk köszönt Hér esetében a helyzet, hogy valaki gonosz az Úr szemei előtt, és megint nincs sem indok, sem halvány célzás az okra, csak Ónánnál, aki nem hajlandó úgy gyereket csinálni, hogy ahhoz semmi köze se legyen, ezért meg kell halnia. Tényleg van egy olyan érzése az embernek, hogy Isten a népét tenyésztette. Amúgy pedig honnan tudta meg az Úr, hogy Ónán „csalt”? És miként egyeztethető össze Isten személye a gyilkosságokkal, mivelhogy ő volt, aki megölte Júda két fiát.

Ennek kapcsán felmerül egy gondolat: nem lett volna egyszerűbb továbbra is porból gyártani az embereket, mint arra várni, hogy természetes módon szaporodjanak? Úgy látszik, nem.

 ♦

Ahogy olvasom, szinte kivétel nélkül, minden részben ott van valamelyik a hazugság, álnokság, irigység, féltékenység, intrikálás, erőszak, perverzió, vérfertőzés, lopás, rablás, gyávaság, gyilkosság közül. Rögtön az elején, az első emberpár fiai közti vetélkedés gyilkossággal végződik. A versengés mindenhol ott van a kiválasztottak családjában, apákról fiúra száll, anyákról lányokra. A könyvben haladva egyre nyilvánvalóbb, hogy a nő az értéktelenebb, csupán a szépsége és a termékenysége számít. Ugyanakkor az „okos” nő sok mindent elérhet, amit meg is tesz. Jó példa erre Sárától kezdve, Rákhel, Lea, Rebeka és a többiek (az „uralkodóház” asszonyai). A férfiak pedig mást se csinálnak, mint fiúkat nemzenek, ami persze nem mindig jön össze, de a nő ettől érzi magát különbnek a többinél, így bármit megtesz, hogy fiúkat szüljön, bármit. Mivel a szaporodás isteni kötelesség, ezért egy férfinak több felesége mellett ágyasai is vannak, akik mást se csinálnak, mint szülnek, így a családok gyorsan nőnek, terjeszkednek, és egyre nagyobb földterületekre van szükségük. Ez sem gond, mert velük van az Úr, aki segíti őket, megvédi őket, aki más népek fölé helyezi őket és még arra is képes, hogy megbocsássa nekik azt, amit senki másnak. Ezért csupán feltétlen hűséget vár el tőlük. A hűség azt jelenti, hogy ő az egyedüli istenük, őt kell imádni, áldani és csak neki áldoznak, senki másnak. Amit kér, azt feltétel nélkül teljesítik, amit tesz, azt soha ne kérdőjelezzék meg. Mit is jelenthet ez: például totális kontrollt a kiválasztott nép felett.

Mózes családfája

Tháré fiai: Ábrám (Ábrahám), Nákhor, Hárán. Lánya Szárai (Sára) egy másik anyától.

Nákhor feleségül veszi fivérének, Háránnak a lányát, vagyis az unokahugát, Milkáht. Fiuk Beluel, akinek lánya Rebekka, fia Lábán.

Ábrahám feleségül veszi Szárait, a féltestvérét. Fiuk Izsák, aki feleségül veszi Rebekkát. Rebekka nagyapja Nákhor, nagyanyja Milkah.

Izsák és Rebekka fia, Jákob, aki feleségül veszi anyja testvérének, Lábánnak a lányát, Leát, majd Ráchelt, vagyis az unokatestvéreit. Leától születik Lévi, akinek lesz egy lánya, Jochebed, és egy fia, Kechat. Kechat fia Amram elveszi feleségül apja húgát, azaz nagynénjét, Jochebedet és kettejük fia Mózes.

Jóformán alig van ága a családfának, amely mentes lenne a vérfertőzéstől, attól a bűntől, melyet Jahve halállal büntet. Hogy mégis miért nem törölte el ezt a családot, arra van pár válasz, de az egyes számú bizonnyal az, hogy akkor nem lett volna kiválasztott népe, akivel világuralmi terveit hajtatja végre mindmáig, és meg kell hagyni, sikeresen.

Kánaán (akkádul ma-at Ki-in-a-ni, vagy ma-at ki-in-a-nim föníciai nyelven: כנענ, Kana'n) egy terület ókori neve, ami magába foglalja a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon területét, Szíria nyugati részét valamint az egyiptomi Szináj-félszigetet. Az ókorban a területet a sémi nyelvek családjába tartozó kánaánita nyelveket beszélő népek lakták. Kánaán az ún. „termékeny félhold” középső része, kulcsfontosságú terület a civilizáció korai fejlődése, a mezőgazdaság és az írás kialakulása szempontjából. (Forrás: Wikipédia)

(Megj: gondolatfuttatásaim nem tudományosak, ezt most is kihangsúlyozom, és fordítási hibákból is adódhatnak félreértések, vagy félremagyarázások. Persze lehet más nyelvű Bibliát is elolvasni, vagy más felekezetét összehasonlítás végett. Hogy van-e "leghitelesebb" forrás, nem tudom, de a lényeg szerintem az, hogy miből és mit tanítanak ma is megkérdőjelezhetetlen Igazságként.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mo

(ii, 2014.01.24 16:53)

na akkor ennyit az álszentség eredetéről!!! a ciki csak az, hogy még mindig elhiszik azt a sok hazugságot az emberek. Jehova egy földömkívüli volt, mint a többi isten, szerintem elég logikus. a tanulatlan birkapásztor lát egy űrhajót, vagy egy gépezetet ugyan honnan tudná, hogy azok is emberfélék, csak technikailag fejlettebbek. A spanyolokat is isteneknek hitték Amerika felfedezésekor, pedig azok nem sokkal voltak fejlettebbek, csak a ruhájuk, a fegyvereik, meg a vonásaik voltak kicsit másabbak. ennyit erről!

Re: mo BUDAPEST

(CAT MAYA, 2014.11.16 18:57)

EGYETÉRTEK. MINDIG IS EZ VOLT A BAJOM AZ ÓSZÖVETSÉGGEL. AMUGY ISTENHÍVŐ VAGYOK, JÉZUST PEDIG SZERETEM. DE JEHOVA SEMMIKÉPP NEM AZ ISTENEM. TALÁN EGY ANNUNAKI HADÚR VOLT, VAGY MÁS FÖLDÖNKÍVÜLI. EGY TÖKÉLETES ZSARNOK, BÁRMELYIK MOSTANI ISMERT DIKTÁTORRAL BEHELYETTESÍTHETŐ, CSAK FEJLETTEBB TECHNIKA ÁLLT A RENDELKEZÉSRE, AMITŐL MÉG MOST IS ISTENNEK NÉZNÉNK, ILL
SZINTE ISTENI HATALOMMAL BÍRNA FELETTÜNK. A HI-TECH CSODÁNAK, VARÁZSLATNAK TŰNIK, HA NEM ISMERJÜK, ÉS NEM ÉRTJÜK AZ ALKALMAZÁSÁT SEM. NAGYON IGAZA VAN DANIKENNEK. ÉS NAGYON SZOMORÚNAK TALÁLOM, HOGY A FÖLD VALLÁSAI CARGO KULTUSZOK. EMBEREK MILLIÁRDJAI VÁRJÁK VISSZA HŰSÉGESEN ÉVEZREDEKEN KERESZTÜL AZ ÉGBŐL JÖTT ISTENEIKET. EZ SZOMORÚ. ENNÉL SZOMORÚBB DOLGOT NEHÉZ MÉG ELKÉPZELNI IS.

veszprém

(anonymus, 2014.03.05 17:42)

az eredeti iratokat kellene elolvasni, vagy újra fordítani és persze az összeset, oktatni is mindből kellene, mármint a gnosztikus és apokrifokból is. ha valaki hinni akar istenbe, az anélkül is megteszi, hogy ismeri a bibliát, vagy sem.