Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kicsoda a Biblia Istene? - Isten választott vezetői

2015.05.17

A Biblia Istene sohanem személyesen, hanem folyton egy kiválasztottján keresztül tartott kapcsolatot választott népével. Ezek a kiváltságosok ma a legbefolyásosabb és legmegkérdőjelezhetetlenebb személyek közé tartoznak a kereszténységben, iszlámban és a zsidó vallásban. Személyük példakép értékűvé vált, és nem csak a hívő emberek számára. De vajon mit tudhatunk meg ezekről a kivételes emberekről, ha nem hagyatkozunk csupán a fülünkre, hanem mi magunk elolvassuk az Ószövetséget. A következő felsorolás az én szubjektív következtetéseimen és véleményemen alapul, valamint az egyház tanítása szerint megkérdőjelezhetetlen Biblián.

Noé, a tökéletes férfiú, aki Istennel járt, ezért kegyelmet kapott a családjával egyetemben és megmenekütl az addigi földi életet kioltó vízözöntől. Ugyanakkor az Írásban az is benne áll, hogy Noé iszákos ember, aki egy alkalommal, miután egyik fia, Khám tanúja lesz, hogy hullarészegen és meztelenül fekszik a sátrában, megátkozza Khám fiát, Kánaánt - aki mellesleg az unokája -, és annak teljes nemzetségét örök átokkal. (I.Mózes 9:21-27) Hogy miért éppen az unokáját, arra nincs ésszerű magyarázatom, de bizonyára nem a gyerek adta neki az italt és nem is ő szoktatta rá sem.

Ábrám, akit Isten a kháldeai Ur városából hív Kánaánba, (más források szerint Háránból), és akit 99 éves korában Ábrahámnak nevez el, miután szövetséget köt vele. Ennek a szövetségnek a testi pecsétje a körülmetélés. Vannak olyan teóriák, miszerint Ábrám/Ábrahám nem volt zsidó. Ez mindenképpen igaz, hiszen akkoriban még nem léteztek a zsidók, azonban Ábrahám az Írás szerint Noé fiának Shemnek (Sém) kilencedik leszármazottja, vagyis sémita (szemita) volt. (I.Mózes 10:11-27). Napjainkban a legnagyobb  sémita népek közé tartoznak az arabok és a héberek. Több más népet is találtam, mint sémita eredetűt, de ellentmondó állítások szerint lettek besorolva, ezért nem közlök itt egyet sem, azonban utána lehet nézni angol nyelvű oldalakon. Ábrahám elsőszülöttje az egyiptomi Hágártól Ismael, akinek Mohamed próféta a leszármazottja, ezért tekinti a mohamedán, muszlim vallás Ábrahámot szintén ősatyjának. Az Ószövetség mégis Izsákot tartja jogos utódnak, mivel Hágár nem feleség, hanem csak Szárai/Sára szolgálója volt.Az egy másik kérdés, miért nem veszik figyelembe, hogy maga Sára adta feleségül a férjének, mivel ő terméketlen volt. (I.Mózes 16:1-3). És most lássuk, hogy az Írás szerint, miként élt és cselekedett Ábrahám!

Isten hívására Ábrám a feleségével, Száraival és unokaöccsével, Lóttal elhagyja addigi hazáját és rokonságát, és Kánaánba megy, amit az Úr neki és utódainak ígér, ám ott hamarosan éhínség tör ki, ami elől Egyiptomba menekül, ahol menedéket talál. Mivel fél, hogy szép felesége miatt megölik, azt hazudják, hogy testvérek. Szárait elviszik a fáraó udvarába (háremébe), cserébe Ábrám rengeteg jószágot és szolgálókat kap, amiket el is fogad. Ezek után az Úr megveri a gyanútlan fáraót egész háza népével, aki csak most döbben rá, hogy alaposan becsapták. Hogy megszabaduljon az Úr haragjától, elengedi Ábrámot Száraival és minden (ebül)szerzett vagyonával. Ugyanez megismétlődik Gerárban, ahol Abimélek királynak tetszik meg Sára, de őt álmában figyelmezteti az Úr és mellékesen átmenetileg meddővé teszi őt a háza népével. Ezek után Abimélek bőkezűen fizet és földet is ad Ábrahámnak ott, ahol letelepedni akar. A dolog iróniája, hogy Sára a féltestvére volt Ábrahámnak.

Mivel Szárai nem esik teherbe, a szolgálóját, az egyiptomi Hágárt adja a férjének, aki megszüli Ábrám első fiát, Ismaelt. 14 évvel később az Úr csodát tesz, és a 91 éves  Sára megszüli Izsákot, de továbbra is féltékeny Hágárra és Ismaelre, ezért ráveszi Ábrahámot, hogy űzze ki őket a pusztába. A biztos haláltól egy angyal, vagy az Úr menti meg őket. (Számomra itt nem egyértelmű az Úr segítsége). Ebben az időben a becsapott Abimélek király szövetséget köt Ábrahámmal, amiben megesketi, hogy sem ellene, sem utódai ellen nem cselekszik álnokságot, hanem azzal a szeretettel viseltetik irántuk, mint amit ettől az országtól kapott, amelyben jövevény volt. (I.Mózes 21.rész.) Nagyon úgy tűnik, hogy nem bízik Ábrahámban és fél annak istenétől.

Isten próbára akarja tenni Ábrahám hűségét, és azt parancsolja, hogy áldozza fel azt az egyetlen fiát, akit szeret, Izsákot. Hű szolgája szó nélkül teljesítené akaratát, ám az utolsó pillanatban megakadályozza egy angyal – nem az Úr! - a gyermekgyilkosságot. (I.Mózes 22.rész) Vajon, ha nincs ott az angyal........

Izsák, Ábrahám szeretett fia, apja példáját követve majdnem sikeresen eljátssza a” feleségem a húgom” történetet Gérárban, de Abimélek király meglátja őket, és rájön, hogy házaspár, nem pedig testvérek, mint azt állították. Okulva a múlt keserű tapasztalatán megtiltja népének a velük való bárminémű közösködést. (I.Mózes 26. rész). Idővel Izsák annyira otthon érzi magát Gerárban, hogy egyre nagyobb a feszültség a saját növekvő népe és a gerárbeliek között a legelők miatt. Ezt a helyzetet szítja Isten avval, hogy folyamatosan odaígéri  Izsáknak ezt a földet, ahol ő egyenlőre csak vendég. Itt is megismétlődik a kényszerű szerződéskötés Abimélek királlyal, aki fél Izsák istenétől.

Jákob, Izsák második fia, Ézsau ikertestvére. Nevének jelentése: sarkot fogó, aki a másik helyére lép, csaló, elgáncsoló. (Utónévtár). Jákob első ismert akciója az, amikor a munkából fáradtan és éhesen hazatérő Ézsautól egy tál ételért megveszi az elsőszülöttséget. Mennyire volt ez lehetséges, fogalmam sincs, de az apjának továbbra is Ézsau volt az elsőszülött, mert őt akarta megáldani, mikor érezte a halál közeledtét. Jákob azonban anyja aktív segítségével becsapja vak apját és ellopja az elsőszülött áldását. Ézsau haragjától félve egy rokonához szökik, akinek beleszeret a kisebbik lányába, Rákhelbe, - aki mellesleg első unokatestvére -, de ezúttal őt csapják be és a hétévi szolgálat után a másik lányt csempészik a nászágyba. Az újabb hét év után végre feleségül veheti Rákhelt. Családi életére nagyjából az asszonyok közötti vetélkedés jellemző, ő meg mást sem csinál, mint gyerekeket hol az egyik asszony szolgálóinak, hol a másikéinak, de azért közben nem feledkezik meg arról sem, hogy az Úr segítségével trükkösen gyarapítsa vagyonát apósa vagyonából. Mikor a helyzet elmérgesedik, egész családjával és immáron vagyonával megszökik. Lábán haragjától az Úr menti meg.  Mellékesen kedvenc felesége ellopja apja házából a házi isteneket és nem átallja őket hazugsággal megtartani. Ezek után még Lábánnak kell elnézést kérnie, és ismét egy békeszerződés következik a két fél között. A hazaúton kapja Jákob az Izrael nevet egy ismeretlennel történő éjszakai tusakodásért - aki egyébként nem volt hajlandó bemutatkozni, és a tanításokban hol, mint az Úr angyala, hol mint maga Isten lesz megnevezve. A rossznak kikiáltott Ézsau pedig nagylelkűen megbocsát visszatelepülni kívánó öccsének. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem isteni nyomásra, hanem saját elhatározásából!

Jákob fiai sem estek messze őseik fájától, mert miután a khivveus királyfi, Sekhem beleszeret a húgukba, Dinába, akit elrabol és megerőszakol, majd feleségül akarja venni, a fiútestvérek azt követelik, hogy metélje körül magát minden férfi a király városában, akkor feleségül kapja a fiú a lányt. Miután az egész város férfijai seblázban feküdtek, a fivérek „bátran” lerohanták őket és az összes férfit megölték, a nőket, gyerekeket és minden vagyont pedig elrabolták. (I.Mózes 34. rész) Jákob mindezek után leginkább azon aggódik, hogy a környező népek bosszút fognak majd állni rajtuk.

Mózes. A folyóból kimentett héber kisgyermek, akit a fáraó lánya örökbefogad, mindenki előtt ismert. Tudja magáról, hogy héber származású. Mikor egyszer szemtanúja egy jelenetnek, ahol egy egyiptomi egy hébert ver, és azt hiszi, hogy nincs tanú, agyonveri az egyiptomit, majd elrejti a holttestet, de éppen az atyjafia árulja el. A pusztába menekül a felelősségrevonás elől, majd feleségül veszi a kúsita Czipporát, később a kúsita Tharbiszt. (II.Mózes 2.rész) Elhívása itt kezdődik, mikor Isten megjelenik neki égő csipkebokor képében és azt akarja, hogy hozza ki a népét Egyiptomból. A feladat nem problémamentes, mert nem igazán szónokalkat és mert a nép nem túl együttműködő. Folyton zúgolódnak, hol éheznek, hol szomjaznak,hol kimerültek, hol meg nem értik, miért kellett otthagyniuk a biztosat a bizonytalanért, és valószínűleg az sem túl motiváló, hogy nevelési, vagy fenyítési céllal sokan meghalnak közülük Isten által, illetve a parancsára testvérkéztől a hosszú vándorlás alatt. Úgy tűnik, hogy Isten személye a megfélemlítés ellenére sem elég meggyőző nekik a feltétlen hűséghez, talán ezért készítették el az aranyborjút Áron segédletével, emlékezve régi isteneikre, Mózes pedig bíztatás helyett állandóan ostorozza őket szemrehányásokkal, fenyegetésekkel, büntetésekkel. Végül jutalmul a szolgálatáért cserébe nem mehet be az Ígéret Földjére, mert meghal.

Dávid király. Dávidot az Úr Saul király helyére szánja, akivel nincs megelégedve, mert nem követte szó szerint a parancsait. Isten manipulálja Saul királyt, Dávidot pedig segíti, aki részben hiúsági okból elveszi a király lányát, Mikhált. Az Úr "gonosz lélekkel" kényszeríti Saul királyt, hogy Dávid életére törjön, majd később arra, hogy meztelenül prófétáljon. (Sámuel I.19. rész) Saul és fiai halála után, jogos trónörökös híján, Dávid királlyá lesz Izraelen. Isten segíti háborúiban a szomszédos népek ellen, amiket sorra megnyer. Sok felesége és ágyasai úgy látszik nem tudják kielégíteni, mert megkívánja a Hitterius Uriás feleségét, Bethsabét, és annak ellenére, hogy a nő férjezett, magához viteti és teherbe ejti. A férj, aki katona, Dávid minden mesterkedése ellenére rendkívüli lojalitásról és tisztességről tesz bizonyságot, ezért a király a biztos halálba küldi őt, megszabadulva vetélytársától és megnyerve a nőt. Isten büntetésből megöli elsőszülött gyerekét, de ezzel a büntetés letudva és hamarosan megszületik Salamon.

Salamon, a bölcs. Nem az elsőszülöttje Dávidnak, de az Úr mégis őt választja ki, ami természetesen feszültséget okoz Dávid halálakor. Uralkodása elején rögtön kikapcsolja a konkurrenciát, Adóniát. Egyszerűen megöleti. Megépíti a templomot és az Úrnak szenteli. Gazdag és híres lesz. Később idegen asszonyokat hozat magának, 700 feleséget és 300 ágyast. Elhidegül az Úrtól, idegen istenek felé kacsingat, ezért az Úr megígéri, hogy bosszúból elveszi a fiától az országot és a szolgájuknak adja. Nem tőle, hanem a fiától! Hogy a fiú miért is felelős az apjáért, az egy másik kérdés, ami Noé kapcsán már egyszer felmerült. Salamon halála után a birodalom kettészakad Izraelre és  Júdeára.

Összefoglalva:

A tanítások szerint ezek a híres személyek voltak azok, akiknek köszönhető Izrael létrejötte, tündöklése és fennállása, akiknek köszönhetően civilizálódott, legalábbis részben az istentelen barbár világ. Evvel a teóriával azonban van egy kis probléma.

A bibliai Noéval egyidőben, illetve azt megelőzve már létezett a vízözön történet szinte az összes kultúrában. A legismertebb a sumér Utnapistim története. A Gilgames eposz legöregebb kőtábláit i.e. 3 ezer évesnek datálják, de vannak szakemberek, akik jóval idősebb eredetűnek tartják magát a történetet. Bővebben a témáról itt: http://www.hisuiumi.eoldal.hu/cikkek/kerdesek--valaszok--gondolatok.../ozonviz---mese--vagy-valosag-.html

A héber teremtéstörténet pedig úgyszintén nem tűnik autentikusnak. Erősen keveredik azoknak a népeknek a hitvilágával, amelyekkel párhuzamosan élt ez a népcsoport.

Még itt megjegyzem, hogy számomra Noé a legkevésbé sem azonos az ideális apa és nagyapa példaképével.

Ábrám/Ábrahám Isten ígérete szerint valóban népek ősatyja lett és utódai benépesítették mára a Földet. Nagyon úgy néz ki, hogy az is valóra vált, miszerint az összes többi nép Ábrahám fiait fogja szolgálni - habár ez nem minden sémita népre igaz, akik Ábrahám fiainak tartják magukat. Az azonban biztos, hogy Ábrahám múltbani szerepe kulcsfontosságú napjainkban is. Olyannyira, hogy nagyrészben meghatározza jelenünk gazdasági és világpolitikai helyzetét, és ez a befolyás folyamatosan terjed tovább. Vagyis Ábrahám szerepe több, mint kulcsfontosságú. Ő az a szilárd alap, amire az ábrahámista népek építenek és hivatkoznak, mint "elsőszülötti jogra". Azonban személye bármennyire is megingathatatlannak tűnik, a régészeti és egyéb kutatások egyre több kényelmetlen kérdést vetnek fel vele kapcsolatban, többek között politikait:

„A judaizmus a többi ábrahámi valláshoz hasonlóan Ábrahámot a zsidó hit alapkövének, a vallás alapítójának tekinti. Ő a zsidó nemzet ősatyja, az első pátriárka az Ószövetségben, és Izsák révén ő a felmenője Jákobnak, vagyis Izráelnek, ezért tőle származtatják a 12 izraeli törzset. Mivel az Úr Ábrahámnak és leszármazottainak ígérte a jelenlegi Izrael földjét, ez mind a mai napig meghatározza a zsidók területi követeléseit.”

Ez azt jelenti, hogy Ábrahám nélkül semmi alapja Izrael területi követeléseinek.

Történelmi kritikák

„Több kutató úgy véli, hogy Mózes öt könyvének több fejezete, beleértve Ábrahám és Mózes történeteit is, Jósiás király vagy Ezékiás király uralkodásának idején született.[65] Júda királyságának vezetői a Jahvét követő egyistenhitet akarták megerősíteni országukban, és ehhez történelmi hátteret adni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a zsidó királyságok nagy szomszédainál, mint Egyiptom vagy Asszíria is mindössze Kr. e. 650-től jelentek meg Bibliára utaló feljegyzések.

A későbbi kutatások azonban egyre több kérdést vetettek fel, és a kutatók hamarosan belátták, hogy Ábrahámot szinte lehetetlen szigorúan történelmi alakként jellemezni. Napjainkban széles körben elfogadott tény, hogy nem létezik olyan régészeti lelet, amely egyértelműen bizonyítaná Ábrahám történelmi létét. Emellett kihangsúlyozható, hogy minden régészeti kutatás kudarca ellenére Ábrahám alakja nagyon is élénk a Teremtés könyvében, és a vallásos körökben.”

(Bővebben itt:  http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_%28Terah_fia%29 )

Ábrahám Noéhoz hasonlóan a legnegatívabb apakép a véleményem szerint. Egy olyan ember, aki képes lenne a hőn szeretett gyerekének elvágni a torkát, mint egy állaténak, csupán azért, mert Isten ezt parancsolta, az nem hitről ad bizonyságot, hanem esztelen vakhitről. Annak pedig semmi, de semmi köze nincs lojalitáshoz, hűséghez, de a legkevésbé a szeretethez. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Izsák nem az egyetlen gyereke volt, mégis csak őt szerette. Ezen már nem is csodálkozom.

Mózes. Nála szintén felbukkan a plágium gyanúja. Nem ő az egyetlen, akit egy folyóból húztak ki csecsemő korában. Szinte teljesen megegyezik az akkád Sarrukin király legendájával, ami i.e.2200-2300 körül játszódhatott, de érdekes az egyiptomi Hórusz születése is, akit anyja Izisz a Nílus-delta papirusz nádasában szül meg és nevel bújkálva, mert Széth meg akarja ölni a gyermeket, Ozirisz fiát. Vannak teóriák, miszerint Mózes nem létezett, vagy a neve hasonlósága bizonyos fáraónevekkel is okot ad találgatásokra. Mindenesetre a rábízott népet gyakrabban korbácsolta, mint bíztatta.

Egy érdekesség: Egyiptomból semmiféle történelmi adat nem maradt fenn a tíz csapásról, noha nagyon pontos és részletes gazdasági feljegyzések maradtak fenn. Ha a héber nép akkora jelentőséggel bírt volna, akkor biztosan belekerültek volna az egyiptomi történetírásba, de eddig nem találtak bizonyítékot sem a 400 éves szolgaságukra, sem a kivonulásra. Korabeli történetíróktól maradtak Mózesről leírások, azonban elég ellentmondásosak. Ezek közül néhány nevet említenék: Abderai Hecataeus, Apameai Posidonius, Az egyiptomi pap Manetho, Lysimachus és Nicarchus.

Dávid és Salamon. Úgy tűnik, hogy a szexualitás győzött az Úr ellenében, mert mindketten ebbe buktak el. Erkölcstelenek, becstelenek, gyilkosok, és ezen a tényen semekkora bölcsesség sem képes változtatni, vagy szépíteni.

Ezek a vezetők híven szolgálták az Úrat, ha kellett a népük ellenében is, és ez bizony gyakran megtörtént avval a felkiáltással, hogy mindez a nép érdekében történik. Különös, hogy ezek az emberek - de csak a kiválasztottak -, mind megtehették azt, amiért másoknak többnyire halál járt: Vérfertőzés (Ábrahám, Jákob), idegen istenek imádása (Áron, Jákob felesége Rákhel, Salamon) házasságtörés (Dávid), idegen asszonyokkal való házasság (Mózes,Dávid, Salamon), gyilkosság (Mózes, Dávid, Jákob fiai, Salamon, Dávid), testvérgyilkosság (Dávid), gyerekgyilkosság (kishíján Ábrahám). Mindezek mellett a lopás, csalás, hazugság, álnokság, árulás már nem is tűnik akkora bűnnek, talán azért sem, mert ezekben az ő istenük aktívan részt vesz, hiszen valahogy meg kellett a szükséges vagyont keresni, ha már munkával nem megy. Aki veszi a fáradságot és olvassa a Bibliát, rá fog jönni, hogy valami nagyon nincs rendben evvel a szent könyvvel. Ha pedig tanulmányozni kezdi, egyre több kérdésre fog bukkanni, amire a hivatalos válasz hazugság.

Valami azonban rögtön szembeötlik, ha napjainkat hasonlítom a bibliai múlthoz. A csomagolás és a módszer megváltozott ugyan, de a lényeg nem, csak mára már behálózta az egész Földet, nem csak a Közel-Keletet. A vezető-választás szabadságát megkérdőjelezi a tömegek manipulálhatóságának ténye, a megválasztottak pedig minden esetben magasabb érdekeket képviselnek, akár népeikkel szemben is, ha uralmon akarnak maradni. Aki szembeszegül, az előbb-utóbb elbukik, vagy meghal, lásd J.F.Kennedy, M.L.King, Ghandi, Nagy Imre, Koppány vezér, Attila király, Kadhafi elnök*, Hugo Chavez és sorolhatnám a végtelenségig.

Felmerül bennem egy kérdés a sok közül: Mi, vagy ki ez az időálló "magasabb érdek"?

* Moammer Kadhafit diktátorként tanítják a nyugati világban és az USA Líbiát terrorista államként tartotta nyilván. Azonban olyan információ is kijutott, hogy Kadhafi azt akarta elérni, hogy az olajtermelő országok aranyban kapják meg az USÁ-nak eladott kőolaj árát, nem dollárban. Kadhafi halálával ez a probléma megoldódott - legalábbis egy időre. Érdekes jelenség, hogy Kadhafi uralma alatt nagy volt a bevándorlás a környező szegény országokból, ami igencsak furcsa jelenség egy kegyetlen diktatúra esetében. Kadhafi 2009-ben és 2010-ben a NATO ellenpárjaként egy katonai szövetséget (SATO) akart létrehozni, mely Latin-Amerika, Délkelet-Európa, Délkelet-Ázsia és Afrika országainak összefogásával állított volna gátat az USA beavatkozási politikájának. A halála ezt is megakadályozta. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Moammer_Kadhafi)