Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarnak lenni szégyen?

Törvényszerű volt, hogy egyszer utolér a kérdés: Miért is szégyen magyarnak lenni?

Abban a pillanatban, amikor szembesültem vele, akkor tudatosult, hogy szinte kizárólag csak a negatív dolgok vannak-lesznek kihangsúlyozva a magyarsággal kapcsolatban, és ami a legszomorúbb, hogy mi magunk hagyjuk így történni.

Ha ma, már érettebb fejjel visszatekintek, hogy számomra mi is jelentette a magyarságot, akkor ezeket látom:

Gyermeki énemnek a magyar népmesék furfangos szegényemberét, a legkisebb királyfit, a táltos paripát, meg az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen túli Tündérország Tündér Ilonáját, na meg az igazságos Mátyás királyt. Idővel azonban győztek a német Grimm testvérek akciódús horrormeséi, amiket – be kell vallanom – nagyon élveztem, majd Walt Disney erősen megkérdőjelezhető értékű, ám annál látványosabb filmjei. Látszólagos tanulsága ezeknek a történeteknek is volt, miszerint a végén a jók győznek és a hősök boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ez a kényelmes felületesség éppen elég volt nekem... akkor.

Fiatal felnőttként sokunkhoz hasonlóan én is leráztam magamról ezt a témát, mert vagy azt hittem, hogy a kinyilvánított magyarkodás az szélsőséges nacionalista viselkedés, vagy csak egyszerűen nem érdekelt. Sokkal menőbb volt angol szavakat szótárazni a müncheni slágergyár akkoriban még módjával adagolt sztárocskáinak dalaiból. Kőrösi Csoma Sándor méltatlanul aláértékelt munkássága semmi nyomot nem hagyott bennem az irodalom óráról. Talán mert nem is foglalkoztunk vele. A nyelvtant szerettem, a "j" és "ly", "ts" és "cs", "ty" és "c", "y" és "i" , "v" és "w", "ny" és "nj"... és sorolhatnám nyelvtani értelmetlenségek ellenére is, mert felébresztette a versenyszellemet, ami pedig a hivatalosan tanított magyar iskolatörténelmet illeti, abból nem sok maradt meg bennem, mert ugyan hogy is lehetünk büszkék a sok évszázados vereségekre, rossz politikai döntésekre, megosztottságra, irigységre, árulásra és persze az állítólagos primitív származásra. (Megjegyzem, a főleg Monarchia idejében játszódó kosztümös osztrák és német filmekben a magyarok huszár ruhában feszítettek és kardot csörtettek a császár/király tiszteletére, a lányok bő szoknyában jártak szalagos copffal és Piroskának hívták őket többnyire, és minden más magyar cigány volt hegedűvel, vagy anélkül. Csoda, hogy ez a múlt nem vonzott? Evvel kapcsolatban eszembe jutott egy film. "Sokszor gondolok Piroskára", kb ez volt a címe. A főszereplő Piroskát egy német színésznő játszotta, aki magyarként alig bírta kimondani a három szavas magyar szöveget, míg németül folyékonyan beszélt. Erről egy másik, napjainkban készült sikerfilm is beugrik, az "Egy gésa emlékiratai", ahol totálisan hamis képet festettek le a gésákról, mondanom se kell, hogy nem japán rendezővel (amerikei), a főszerepek többségét kínai, kínai/maláj származású színésznők játszák, vannak persze japán aktorok is, de a szereplők amerikai/hollywoodi színészek. Itt megjegyzem, hogy a rendkívül látványos, ám az eredeti, korabeli viseletekkel kevés hasonlóságot mutató kosztümökért Oscart kapott a jelmezes "szakember". Ezek után ne csodálkozzunk, ha a valóságtól teljesen eltérő, ugyanakkor hitelesnek vélt a külföldiek elképzelése egy idegen kultúráról - legyen az bármelyik a Földön -, és amely kultúra sok esetben primitívebbnek lefestett, mint a sajátjuké. Mi ez, ha nem szándékos történelem hamisítás?)

Bennem már tizenévesként ott ágaskodott a gondolat: én nem vagyok magyar! Nem akarok az lenni, nem érzem magam annak. Vérségileg háromnegyedrészben valóban nem magyarok a felmenőim, ami jó indoknak tűnt, ha öntudatosan kijelentéseket tettem származásomról. Sokáig meg voltam győződve, hogy nem csak mondom, hanem így is van. Néha azonban történtek apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, amiket nem felejtettem el. Mint például huszonévesen egy rövid kiruccanásom egy Kecskemét melletti ásatásra, ahol a vezető régésszel meglátogattunk néhány környékbeli tanyát. Máig elevenen él bennem az az őszinte, szívből jövő vendégszeretet, amit ott tapasztaltam. Szegénységük ellenére a tanyasiak és a falusiak mindenhol szívélyesen megvendégeltek minket, pedig én vadidegen voltam. Akkor találkoztam először a világhíres magyar vendégszeretettel, amit a nyugati országrész egyre inkább elfelejt azóta is folyamatosan, vagy összekeveri a fizető turizmussal.

Emlékszem még másféle pozitív fogalmakra, mint „jó magyar szakmunkás”, „magyar szorgalom”, „a magyar diplomának értéke van”. Hát ezek a fogalmak mára már nagyjából a múltba vesztek. Azért írom, hogy „nagyjából”, mert vannak még kevesek, akik próbálják őket megmenteni a végleges kihalástól. Sziszifuszinak tűnő harc. Úgy tűnik, nem csak nevezetes erényeink ítéltettek pusztulásra, hanem nemzetközi hírű terményeink, mint pl a szegedi, kalocsai paprika, makói hagyma, fokhagyma, szabolcsi alma, bor, az akácméz, a magyar gabona, vagy a rizs - ezt csak kevesen tudják -, amit tőlünk vittek Kínába vetőmagnak az átkosban. És sorolhatnám kincseinket, amiket észrevétlenül kiszorított a sokszor jóval silányabb külföldi áru. Külföldről vesszük azt, amit egykor magunk termeltünk, vagy állítottunk elő. A gyönyörű magyar ornamentika lehetőségei helyett inkább amerikás stílust viselünk magunkon többnyire szexuális, pokoli, véres, vagy éppen értelmetlen tartalommal. Ha körülnézek, lassan nincs már magyar gyár, magyar üzlet, magyar kereskedelem, a pénzintézetekről nem is beszélek. Még a Magyar Parlamentben is ülnek honatyáink között kettős állampolgárok. Minden teljesen, vagy többségi külföldi tulajdonban van, még nemzeti kincseink java is, mint pl a Tokaji borvidék. Hévíz például jó úton halad affelé, hogy az ingatlanok jelentős része orosz tulajdonba kerüljön. Érdekes ez a nagy külföldi érdeklődés egy lenézett ország iránt. Miért vásárolnak fel izraeliek utcákat Budapesten, miért olyan kelendőek frekventált helyeken levő termőföldjeink, ingatlanjaink a nyugati polgároknak, de a legfontosabb kérdés számomra az, hogy miként lehetséges egy nép alól az országot eladni. Úgy, hogy megfosszuk a nemzetet az önbecsüléstől és az önállóságtól. Ez jól sikerült. Nem véletlen, hogy fiataljaink és aktív korban levő honfitársaink külföldön próbálnak megélhetést találni. Hogy mindez hova vezethet, ahhoz nem kell nagyon megerőltetni az agyunkat. Vannak más módszerek is egy nép eltűntetéséhez, nem csak a háború. A leghatásosabbak egyike a hazugság. Minél fiatalabb korban adagoljuk és minél gyakrabban, annál hatékonyabb.

"A média bárkit meg tud győzni, csak folyton emlegetni kell, meg beszélni róla, és az emberek elhiszik."   /Nicholas Rockefeller az Aaron Russo-nak adott interjúban/

"Ha egy kellően nagy hazugságot elég sokáig ismételgetsz, előbb-utóbb elhiszik az emberek"  /Joseph Goebbels, Náci Propaganda miniszter 1933-1945/

Nem ismerős? Mi folyik a tévéből, rádióból, reklámokból, mit írnak az újságok és a tankönyvek... Nevezhetjük hazugságnak, manipulációnak, vagy pavlovi reflex kialakításának. Az elnevezése változatos, de jól működik már többezer éve, és az emberek újra és újra beleesnek ugyanabba a csapdába. Érdekes, hogy ezek a módszerek pontosan a hiba ismételt elkövetésére kondícionálják az embert, ellentétben a természettel, ami éppen annak kiküszöbölésére tanítana, ha hagynák. Azok a döntéshozó pozíciókban ülő tanultjaink-tudósaink, akiknek a kezében van a jövő nemzedékek tanításának a kulcsa, döbbenetes módon a hazugságot szolgálják. Egyre több bizonyíték kerül napvilágra arról, hogy nemzedékek óta folyik a megtévesztés, csalás. (Az iskolarendszerünkkel kapcsolatban pl a Habsburgok szégyenletes szerepének utána lehet járni) Szülők, nagyszülők nőttek fel benne, és ezt adták tovább az utódaiknak. Jómagam is tapasztaltam otthon. Néhány emberöltő elégnek bizonyult, hogy elhiggyük – a magyar egy hitvány nép. Hiszen milyen is lehetne az a nemzet, aminek nincs több évezredes dicső múltja, csak fosztogató kalandozásai; szedett-vedett nomád horda volt, akiktől rettegett a "civilizált" világ; egy ország, melynek polgárai folyton marakodnak, széthúzóak, irigyek és mindig a vesztes oldalra állnak, aztán meg siránkoznak vég nélkül, vagy szidják az Istent. Ma ezekhez hasonlóakat tanítanak a nyugat iskoláiban rólunk és nem csak ilyennek látszik, hanem egyre jobban ilyen is a magyar. Mi pedig büszkék vagyunk a hivatalosan elsőnek emlegetett trónbitorló királyunkra, aki kiírtotta népének egyharmadát, hogy az ősi vallás és hagyomány helyett egy félelmekre épülő társadalmi rendszert hozzon létre és ezért még szentté is avatták.

Szomorú, hogy milyen sokan élnek mély tudatlanságban – itt nem feltétlenül az iskolázatlanságot értem, bár beletartozik az is – és még mélyebb szellemi sötétségben, ami az évszázados hazugságok következménye. Ami még szomorúbb, ugyanakkor komoly figyelmeztetés, hogy ezt a járványként terjedő primitív, sokszor agresszív butaságot még sztárolja is a média (lásd különböző valóságshow-k és társaik), sajnos elég sikeresen. Mégis, ha vesszük a fáradságot és utánajárunk olyan felelősségteljes emberek munkáinak, akik merik vállalni a szakmai megvetést, esetleg kitaszítottságot, rá fogunk döbbenni, hogy semmit sem tudunk a valódi magyar őstörténetről. Fel fogjuk fedezni eltitkolt, vagy igaztalanul megvetett értékeinket, megismerjük azt az eredeti magyarságot, amely dicső évezredeken át élt a Földön, de ami a legfontosabb, hogy visszatalálhatunk az igaz Istenhez ( nem Jehovához).

Magyarnak lenni szégyen? Nem, semmiképpen nem az. Szégyen hatalomvágyból, kapzsiságból, féltékenységből megfosztani nemzeteket a múltjuktól, önbecsülésüktől, önállóságuktól, nemzeti értékeitől, szellemi hagyatékától, hitétől. Ez a szégyen! (Az egy másik kérdés, hogy miért alázzák meg folyton, rabolják ki most is és csonkíthatták meg büntetlenül ezt a kis országot, ha annyira jelentéktelen.)

Most már tudom, mi volt az, ami énbennem elindította ezt a folyamatot. A nyelv. Írás közben ébredtem rá, milyen csodálatosan kifejező a magyar beszéd. Micsoda mélységek és magasságok rejtőznek a szavak, hangok mögött és mekkora titkokat képes magában hordozni tökéletesen létrehozott felépítésével. Ez egy fiatal és primitív nyelv esetében egyszerűen lehetetlen volna. Ez a felfedezés magával hozta a keresést és aki keres, az talál. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de én büszke vagyok, hogy az anyanyelvem magyar, mert számomra ez a Föld legtökéletesebb nyelve. Arról pedig, hogy mennyire számít a vérség, azt gondolom, hogy igazán az számít, ami a szívünkben van. Az vagyok, ami a szívemben vagyok.

Megjegyzem, ebben a témában is egyre több az elérhető forrásanyag, amik bár sokszor ellentmondásba keverednek egymással, de ettől még nem minden állítás kitaláció – szemben az iskolai tananyag nagy részével. Érdemes elolvasni például a régi gesztákat Anonymustól (Gesta Hungarorum), Kézay Simontól, Thuróczy Jánostól, meg az Arvisurát, Yotengritet és régi magyar népmeséket, na és a kevesek által ismert Tarih-i Üngürüszt. Hogy létezik-e nyilvánosan elérhető hamisítatlan, igaz forrás, azt nem tudom, de ezekből az írásokból többet tudunk meg a múltról, mint amit eddig múltnak hittünk. Ősi magyar rovásírásunk könnyen megtanulható akár könyvből, akár a youtube tanfolyamon. Nekem az alapokat 3 óra alatt sikerült elsajátítanom Szondi Miklóssal a youtube-on. Csak ajánlani tudom. Érdemes más magyar rovásokat is tanulmányozni, ha valaki elég lelkes. A felsorolt könyvek letölthetőek. Szándékosan nem sorolok fel neveket, ám Kőrösi Csoma kapcsán érdemes az ősi indiai kultúrában is körülnézni, nem véletlenül kereste a magyarság nyomait Indiában, Tibetben. Ebben segítség lehet Bakos Attila indológus. Természetesen hasznos minden információt megszűrni a benső szűrőnkkel, intuíciónkkal. Hiszek abban, hogy mindenki arra talál rá, ami éppen aktuális neki, ahogy az velem is történt.

Jó kincsvadászatot!

csodaszarvas.jpeg

Személyes megjegyzés

Ha mindazok a teóriák és állítások, amelyeket amatőr és hivatásos kutatók, nyelvészek, lelkes és lekiismeretes emberek tárnak a nyilvánosság elé legalább részben igazak, akkor nemcsak rá kell döbbennünk, hanem el is kell fogadnunk, hogy alaposan megfontolt és nagyon is tudatos történelemhamisítás folyik a magyar nemzet ellen. Erre a kijelentésre sokan legyintenek és ezt az óvatosságra intő írást is besorolják az „Összeesküvést gyártók”- című archívumba, ahelyett, hogy vennék a fáradságot és nekiállnának utánajárni. Aki hajlandó gondolkodni, az látni is fogja nem csak nézni mindazokat az igazságtalanságokat, bűncselekményeket, amiket politikai nagyhatalmak és vezetők elkövettek Magyarország és a magyarság ellen a világ szeme láttára. De azt is látni fogja, hogy züllik le folyamatosan ez a nép évszázadok óta, hogy butul a magyar és mekkora a szellemi sötétség. (Persze nem magától. Kapott hozzá kéretlen segítséget a Habsburgoktól, az egyháztól, meg egyéb „okos királyoktól”. Ez a segítség „önzetlenül” folyamatos). Mikor kezdődhetett ez a fokozatos romlás? Mióta elvágták ennek a népnek a gyökereit, amióta elszakították a múltjától. Aki odafigyelt a történelem órán, az tudja, hogy még a tanított anyagban is nyomon követhető a hanyatlás. Gyakorlatilag minden próbálkozás az önállóságra kérészéletű volt, vagy vérbefojtották.

Mit látunk ma: a testvérháborúk(gyűlölet) és árulások, melyek néha előfordultak a múltban, mára mindennapjaink része lettek - kicsiben és nagyban. Kiszolgáljuk az erősebbeket, legyen az honfitárs, vagy idegen, és a gyengébbet nem védi meg senki. Céltalanná vált ifjúságunk nagy része külföldre menekül a pénz után, aki pedig itthon marad, azt a bizonytalanság emészti fel. Szegény és gazdag egyre távolabb kerül egymástól, az úr elfelejti, hogy szolgál, a szolga pedig elfelejtette, hogy ember. Sokszor jut eszembe egy régi magyar mondás, ami mára nagyjából így alakult:

„Holló hollónak nem vájja ki a szemét, de a magyar a magyarnak igen.”

Túlzásnak tűnik, de sajnos nem teljesen az. Én ezt látom, ha körülnézek. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a hamis képhez, amit az ősi időkben a Hun Birodalom ellenségei terjesztettek, hogy acsargó kutyák, primitív barbárok a hunok. Ez is egy komoly következménye, ha egy nép elfelejti, honnan jött és kicsoda is valójában, és bizony az is okozat, hogy mára sokaknak valóban szégyen magyarnak lenni.

Ugyanakkor azt is látom, hogy vannak még, akik keresik az Igazságot és amit találnak, azt nem rejtik el. Mégha nem is találhatjuk meg a múlt minden apró részletét, de attól még rátalálhatunk arra a nagy és dicső népre, aki egykoron jelentős szerepet játszott a Föld népeinek életében. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem hiszek a "kiválasztott nép" kategóriában. Nem hiszek abban, hogy a Valódi Isten (Abszolút, Forrás) bárkit is előnyben részesítene a többi élőlénnyel szemben csak azért, mert szerintünk emberek szerint fontosabb a feladata a többiekénél. Ez megkülönböztetés, ami nem isteni.

Annyi kiegészítést még tennék, hogy nem a magyarság az egyetlen, akinek ellopták, vagy meghamisították a múltját és nem csak a magyarság ellen követtek el következmények nélküli bűncselekményeket. Elég, ha Amerika lezüllesztett és majdnem kiirtott őslakosaira gondolunk, vagy az örményekre, a palesztinokra, az ainukra, maorikra, de az ausztrál aboriginek utolsó „tudó” öregjeinek napjai is meg vannak számlálva, és sorolhatnám a letiport, becsapott, kifosztott népeket az összes kontinensről. E világ hatalma csak a módszereit változtatja, a célja mindig ugyanaz: Szellemi rabszolgaság. Szellemi harcot pedig nem lehet erőszakkal megvívni. Ezért mondta Jézus is: „Kard által vész, aki kardot ragad”.

Erőszakos hatalmat csak erőszakkal lehet fenntartani, hazugságot csak hazugsággal, a békét pedig Szeretettel. Mi választjuk meg az utat és a hozzátartozó következményt.

vagtazo-csodaszarvas.jpg

Néhány "híres" vélemény a magyar nyelvről

SIR BOWRING JOHN (1792-1872)

"A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett.
Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír.
Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.
Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek.
Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei – amik egyetlen kőből készültek – nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni.
Tény, hogy e titok első tétele:

“A magyar nyelv korát felbecsülni még megközelítőleg sem lehet; lehet, hogy egykorú a Vértesszőlősi emberrel, 350,000 év, vagy még idősebb. Bizalommal hívhatjuk MAGYAR ŐSNYELV-nek is, mert kezdetben, a Biblia szerint az emberiség összessége egy nyelven beszélt."
(Dudás Rudolf, A teremtés ősmagyar nyelve, Szikamber Kör, Vancouver, 1999)

Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő mindenkinél hamarább felfedezte a magyar nyelv ősiségét:

„Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni." (1825)

"Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar…"(1836) Giuseppe Mezzofanti

A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában…" Giuseppe Mezzofanti

Henry John Temple Palmerstone (1784-1865) angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomata véleménye:

"… a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép… nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni.

SIR BOYLE ROCHE (1736-1807) az ír Alsóház tagja :

"A magyarok népi nyelve rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél (angolokénál)."

George Bernard Shaw (1856-1950) angol írófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:

"… egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…
Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációkban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)"

Romains Jules (1885-1972) francia költő:

"Mivel a magyar nyelvet nem értettem, minden erőmmel azon iparkodtam, hogy megérezzem. A színházban, ahol két estét töltöttem, az idegen szavak áradatát nemcsak közönyös zajként engedtem magamra hatni. Tőlem telhetőleg figyeltem, amint zenét hallgatunk, vagy helyesebben, amint a vakember végigtapogat egy érmet, hogy legfinomabb körvonalait is megkülönböztesse. Aztán, mivel jól tudtam, hogy nyelvészeti atyafiság fűzi össze a finn meg a magyar nyelvet, emlékezetembe idéztem egyik hasonló kísérletemet, melyet Helsinkiben tettem, s próbáltam rájönni, vajon ez a nyelvészeti rokonság megnyilatkozik-e az én fülemnek érezhető hasonlóság által.
Be kell vallanom, hogy ilyesmit nem észleltem. A két nyelv zenéje külsőleg merőben másnak tetszett. A finn nyelvnek van valami sajátos varázsa: állandóan cseng, mint a drágakőfüzér, melyet egy kéz mozgat a mellen, vagy a fürge csermely, mely kavicsokat görget. Csilingelésében van valami semmihez hasonlítható frissesség. Minden nyelv közül, melyet hallottam, a finn nyelv érzékelteti meg leginkább a gyermekkor kellemét, egy ősi tavaszi ünnep vidámságát. Ezzel ellentétben úgy éreztem, hogy a magyar nyelv csupa erő. Nem ismerek ehhez fogható férfias nyelvet. Szenvedelmesen férfias. Az önök szótagjaiban van valami az izmok kemény nekiduzzadásából, néha rekedt és rövid lihegés emeli fel őket, amint a szilaj indulat felemeli a mellkast. Hát én legalábbis ezt éreztem, amit egy másik kísérletem is megerősített, mikor meghitt társaságban elszavaltattam magamnak a klasszikus és jelenkori költészet néhány darabját."

(21 47 145 – Nyelvtan-nyelvművelés 306-321 o.)

EMIL CIORAN (1911-1995) erdélyi születésű román-francia bölcsész, író, aki nem éppen magyarbarátságáról ismert, az állítja a magyar nyelvről az 1960-ban Párizsban megjelent, Levél egy ismeretlen barátomhoz: Kéttípusú társdalomról c. esszéjében, hogy szívből irigyli e nyelvet beszélőket:

“Bevallom magának, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sőt, nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetemből származik, ezt az erőteljes és megsemmisítő nyelvet, mely a poklokból kel, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbűvöl és sóbálvánnyá dermeszt, – mely igézetének és szörnyűségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait, mint ha csak agóniához teremtették volna. Az ember vagy magyarul lehelje ki lelkét, vagy meg se haljon!”‘

Ove Berglund svéd orvos és műfordító

"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."

KRANTZ S. GROVER (1931-2002) amerikai antropológus:

"A magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet… átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét… a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb..."

(Grover Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Bp. 2000, Imre Kálmán fordítása)

Lezard Nicholas az angol The Guardian irodalom kritikusa Szerb Antal Utas és Holdvilág című regényéről (2004):

A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket. (Ertl István fordítása)

Forrai Sándor

"...könyvem tanulmányozása közben az olvasóban olyan érzés támadhat, mintha ősi írásunk együtt keletkezett volna nyelvünkkel, egységes jel és rövidítés rendszere annyira összeforrott nyelvünk törvényeivel. Ebből az következik, hogy nyelvünk olyan ősi eredetű, mely évezredek fejlődése során máig egy igen magas fejlődési fokot ért el. Csakis egy fejlett magyar nyelv tudott létrehozni fejlett rövidítéses írásrendszereket: rovásírásunkat és gyorsírásunkat. Legnagyobb kultúrkincsünk tehát a nyelvünk és ősi írásunk, a magyar rovásírás."

Még több itt: http://domonyi.aries.hu/Magyar-nyelv-English-Deutsch-Francais-Italiano.html#.VRG7m44t3N4

Azért a nyelv kapcsán valami még idekívánkozik. Milyen fantasztikus lehet ez a nyelv, amely a latinosítás, a nyelvújítás, majd nyelvreformok ellenére képes volt megőrizni ősiségét. A magyar egy ilyen nyelv, de ne feledjük, ha nem vigyázunk rá, tönkremehet. Ennek sajnos már láthatóak a jelei, és nem csak az ifjú nemzedék nyelvhasználatában. Hová vezethet, ha elveszítjük nyelvünk egyediségét eredetiségét, "tisztaságát, de legfőképpen a szellemiségét, a lelkét?" 

"Nyelvújítás a tömegkultúrában

George Orwell regényében, az 1984-ben az angol nyelvet felváltja az újbeszél nevű fiktív mesterséges nyelv, amelyet a hivatalos propaganda közvetítésére és a nemkívánatos gondolatok kifejezésének megnehezítésére hoztak létre."  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelv%C3%BAj%C3%ADt%C3%A1s#R.C3.A9gi_szavak_feleleven.C3.ADt.C3.A9se

"A 18–19. századi nyelvújítási mozgalom eredményeként több mint 10 ezer új szót alkottak és vezettek be a köznyelvbe. Ezek közül több ezer ma is használatos, az élő nyelv része. Egyszerűsödött és a kiejtéshez közeledett a helyesírás, egyszerűsítették a mondatszerkesztést." https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelv%C3%BAj%C3%ADt%C3%A1s#R.C3.A9gi_szavak_feleleven.C3.ADt.C3.A9se

 

csodaszarvas-fractal.jpg

 

A következő cikket Spirituális Ufo-kutató oldalán találtam. Nem kell mindenben egyetérteni vele, de érdemes elolvasni. Én nagyon tanulságosnak találom sok gondolatát.

A kozmikus magyarság – a Mindenség kulcsa

http://www.spiritufo.ditro.hu/a-kozmikus-magyarsag--a-mindenseg-kulcsa

Most, hogy közeledünk a galaktikus együttállás sorsdöntő napjához, és az ezzel együtt járó kibírhatatlan lelki feszültségeket is megtapasztalva, melyet a remény és kétség szinte percenkénti váltakozása okoz a Fény után vágyakozó lélekben, eljött az ideje annak is, hogy beszéljünk a magyarság kozmikus küldetéséről, arról az örök és szent megbízatásról, melyet minden földi nép közül éppen a földi magyarság tagadott meg a legjobban!

Ez azért történhetett meg, mert amikor a magyarság egy része lesüllyedt ebbe a duális világegyetembe, annak is a legsűrűbb részébe, teljesen elfelejtette ( kozmikus eredetével együtt ) azt az alapigazságot, hogy ’aki hívatott, de nem él ezzel a képességével, az alacsonyabbra fog süllyedni, mint aki nem hivatott’, azaz akinek a Fényt kellene terjeszteni, de megtagadja ezt, az alacsonyabbra fog süllyedni, mint az a sötétség, ahová a Fényt el kellett volna hoznia!

Az utóbbi 1000 év magyar története pedig hangsúlyosan ezen alapigazság beteljesüléséről szól. Géza-István korát ezért mi is vízválasztónak tartjuk, de korántsem azon indokok miatt, melyről a hivatalos, magyarellenes történettudomány Hunsdorfer-Hóman-Szekfű-Györffy óta fecseg, vagy amit az „alternatív ősmagyarkutatás” sok megélhetési prófétája attilakirályozik, szentistvánozik és szentkoronázik össze immár két-három évtized óta.

Mert lényegében a két történelemszemlélet egy – akármilyen furcsának is tűnik -, mivel mindkettő tagadja a kozmikus magyarságot, azt az isteni-kozmikus eredetet, amely egyáltalán értelmet adhatna magának a magyarság földi létének is!

Idézünk ezzel kapcsolatban egy korábbi cikkünkből :

„A magyar … eredetileg egy szakrális nép ( mint a tibeti, az ősi egyiptomi, az etruszk, a szumír, a kecsua, maja, hopi, sziú stb. ), ez azt jelenti, hogy egész létét, életet nem-földi erők, hanem magasabb csillagerők irányították.

Egy ilyen erőkre hangolt népet lehetetlen egy sémi vallásossággal és indogermán merev bürokratikus államszervezettel összekötni!

Mert ha összekötik, akkor meghal - másképp nem is történhet.

Akkor is, ha testileg még él, de lelkileg már halott - és ez 1000 éve tart!

Minden magyar - ha normális - ezt a konfliktust pszichéjében ennyi ideje érzi, és ennyi ideje tart a folyamatos pótcselekvése, mind a politikában, mind a társadalom minden területén, így a családi-egyéni életében is.

Géza-István óta a folyamatos önfeladás jellemző a magyarokra, akkor is, ha voltak kisebb kivételek az uralkodók sorában, de az alapvető elfajulást ők sem tudták megakadályozni.

Viszont ez az önmagunktól való elidegenedés folyamata egyáltalán nem úgy ment végbe, mint ahogy ezt hivatalosan tanítják, azaz úgy, hogy Istvántól kezdve ripsz-ropsz csak úgy nyugati mintájú társadalom lettünk, és beállt mindenkinél a teljes amnézia, vagy úgy, ahogy pl. a Honfoglalás vagy a Sacra Corona c. filmben ábrázolják a magyarokat - román parasztként, dísztelen fellahruhában!

A 10-11. századtól a 17. század végéig ugyanis a Kárpát-medence perifériáján lakó magyarság még őrzött a tudatában bizonyos szakrális emlékeket, ami az égi eredetével függött össze, gondoljuk arra, hogy Székelyföld egyes területein vagy Beregben a pásztorok rovásírással jegyezték fel a fontosabb eseményeket maguknak, még 700 évvel István után is!

Nem véletlenül, ugyanis a latin betűkészlet teljesen alkalmatlan a magyar nyelv hangjainak a jelzésére.

És bizony - ezt kevesen tudják - igazából csak a Rákóczi-szabadságharc után állt be a magyarságnál a teljes amnézia, az ősi eredet emlékének teljes elvesztése!

Utána már csak 100%-ban a nyugati eszmék alapján magyarkodó uralkodóosztályt és értelmiséget látunk, akiknek bár a szándékuk olykor nemes volt, de nem volt tudatosságuk arra ( a tudatosság első fokon az eredeti hazára való emlékezést jelenti!!! ), hogy a sémi vallásos mítosz és az indoeurópai deszakrális népek tömegei és materialista tudománya között megtalálják azt a vezérfonalat, mely feloldja az önmaguk lelkében dúló harcot és feszítő ellentmondást!

Ez a belső lelki harc pedig Kölcseytől Petőfin át egészen Adyig jól látszik!

Nem véletlen, hogy Kölcsey himnusza lett a nemzeti himnusz, mely nem más, mint egy sémi isten előtt való leborulás apoteózisa! - a velejáró el nem követett bűnök miatti vezekléssel együtt.

Így amíg a környező népek a semmiből csiholt nacionalizmusok vezérlete alatt a nem létező dicső múltjukat énekelték meg a himnuszaikban, addig a magyarság már a reformkor végén elkezdte az aktuális el nem követett bűnök miatti vezeklést :

- 1849-es fegyverletételt ( Egyáltalán nem volt szükségszerű a vereség, vagy az, hogy már akkor Magyarország ne függetlenedjen a Habsburgoktól, ha pl. a tábornoki kara, élén Görgeyvel nem lett volna kettős kötődésű - azaz szabadkőműves! )

- 1867-es Kiegyezést, mely elsősorban pszichológiailag taposta sárba a magyarság maradék önbecsülését is a mindennapi kicsinyes kompromisszumokban ( megelőlegezve a Kádár-korszakot ), amely a magyarság lelki típusával ellentétes és idegenek által véghez vitt erőltetett modernizációt is jelentett.

- és mikor eljött 1914, a magyar bakák már 'Ferenc József azt üzente...' nótával mentek a frontra.

- 1920-ra pedig teljesen természetesen módon jött létre Tria-non, azaz a Három Nem - ébresztő Barátaim! -, mert ekkorra a magyarság már háromszorosan tagadta meg az eredetét :

1. Géza-Istvántól kezdve az égi magyarságot, a szíriuszi energiákat,

2. A felvilágosodás korától a földi ( hun-etruszk-szumír stb. ) eredetét,

3. A Kiegyezéstől kezdve önmaga isteni eredetét, azaz lelkileg is materialista lett.


A környező népek ezalatt a semmiből ( persze nem kis szabadkőműves hátszéllel ) egy dicső, azaz vállalható múltat teremtettek maguknak, és éppen ezért bizakodóan tudtak a jövőbe is nézni!

És az élet egy dinamikus rendszer - erről már volt szó korábban - mindig annak adja a kezdeményezés jogát, aki pillanatnyilag a legdinamikusabb, teljesen függetlenül attól, hogy az a szándék az adott kor erkölcsi ítélete szerint jónak vagy rossznak mondható, mert az élet, bármilyen élet, csakis dinamikus elemekből születhet! ( Ezt már Nietzsche is felfedezte. )

És az Élet nyilván az egész 20. században nem azt a magyarságot fogja választani, amely még Trianon után is az el nem követett bűneit akarja mindenáron vezekelni és aminek következtében a világ legelöregedettebb, legöngyűlölőbb, legbetegebb társadalma lett...”

A 21. század elejére a magyarság tehát eljutott egy olyan tudati-lelki-anyagi mélypontra, mely után már nincs tovább! Ez teljesen lehetetlen! Mert ilyen szintű tudati amnézia, ilyen mértékű szeretetlenség és anyagi kifosztottság után csak a halál vagy a teljes feltámadás következhet!

Jóllehet van egy általános tudati-lelki-anyagi lebutulás-érzéketlenség-kifosztottság a Föld minden népénél is, mely a földi emberiség globális válságának a következménye, de olyan nép nincs pillanatnyilag a Földön, amely ezeket a sorscsapásokat háromszorosan élné át!

Mert van pl. teljes anyagi kifosztottság, mint Afrikában, de ezt többé-kevésbé ellensúlyozza a család és az archaikus maradvány-társadalom óvó ereje, összetartása.

Aztán van olyan is, hogy anyagi jólét meg szociális biztonság, mint Svájcban vagy a skandináv államokban, melyek viszont részben ellensúlyozzák ( legalábbis elviselhetővé teszik ) azt a nagyfokú szeretetlenséget, mellyel ott az emberek egymást kezelik, ugyanis a család, mint intézmény ezekben az államokban már megszűnt, de semmilyen más emberi közösség sem létezik, kivéve a pénz és karrier érdekében összeállt  ideiglenes „team”-eket.

De olyan földi állam is van, mint pl. Bhután, amely bizony a világ egyik legszegényebb országai közé tartozik, mégis ellensúlyozza ezt bizonyos fokig az ott uralkodó nagyfokú spiritualitás, vagyis az, hogy ott a vallást ( a buddhizmust ) komolyan veszik, és nem csak a tömeg szokásos altatására felhasznált eszköz, hogy közben a finánctőke akadálytalanul kifoszthassa a népet.

Ezzel szemben Magyarország minden földi nyomorúság esszenciáját gyűjtötte be, különösen az utóbbi 60-70 év során. ( Ezt Fekete Gyula író is észrevette már a hetvenes évektől. ) Mert nem csak anyagilag lett teljesen kifosztva, nem csak családi és társadalmi szinten lett mindenki egymásnak a farkasa, hanem még a maradék spiritualitását, mint utolsó menedéket, mint egyetlen reményt adó tényezőt is kultikusan megtagadja!

Ezen utolsó megállapítással szemben persze azt lehetne felhozni, hogy különösen az álrendszerváltás óta számtalan szervezetnek, társaságnak meg önálló kezdeményezésnek is az volt a célja, hogy valami „magyar szerves közösséget” hozzon létre.

Azonban ideje belátni : ezeknek a „szerves közösségeknek” valójában ugyanolyan funkciójuk volt/van, mint az egyházaknak : altatni a tömeget, éppen azért, hogy a magyarok maradék szeretet-energiájukkal az elnyomóik istenét éltessék, miközben a saját vérük legtehetségesebbjeitől még a levegőt is megtagadják!

A mindennapi éltünk pedig erre ékes bizonyíték.

Mert miért van az, hogy az ország 2/3-a hónap 20. után csalásostul együtt gyakorlatilag az éhhalál szélén áll? Miért van az, hogy erről sem az írott, sem elektronikus média nem számol be? És miért van az, hogy ezt a magyar nép természetesnek veszi? - Mert annak veszi, mert annyira meg van félemlítve, jóllehet a tényekkel mindenki tisztában van, mármint azzal, hogy a magyar népet éri a legarcátlanabb globalista kizsákmányolás, de a mi sorsunk mégis csak az lenne, hogy hallgassunk, hogy nyomorult testi létünket minden pusztítás és magyarság-gyalázás ellenére még rabszolgaként ideig-óráig fenntartsuk – na, ez az a magatartás, amelyhez képest egy útszéli prostituált erkölcsi színvonala már komoly értéket képvisel!

Mert ilyen szinte jutott a magyarság! Oda, ahová már egy nép sem tudna lesüllyedni!

A magyarság „értelmisége” pedig – az a lángoszlop, ugye, melynek vezetni kellene a népet tűzön-vízen át az új Kánaán felé – kivétel nélkül fogott ember, akik már gyakorlatilag az álrendszerváltás előtt/alatt eladták a magyar lelküket egy tál lencséért (  minimálbéréért vagy annak kétszereséért, háromszorosáért ), hogy ne lássák, ne érzékeljék, vagy ha látják, akkor ne tegyék szóvá a családjuk, környezetük és az egész ország lepusztítását.

És itt, a mélypont „csúcspontján” mégis megszólal egy hang, egy olyan belső rezgés, amely nem földi eredetű, de ehhez a világegyetemhez sem tartozik : „Emlékezz, hogy honnan jöttél!” ( Ez azért van, mert minden tudati megfordulás alapja a lélek ősemlékezésének újbóli megjelenése! )

Ez a hang persze már ezred évek óta itt rezeg, de erre a földi életösztön őrületében a magyarnak mondott emberek eddig nem figyeltek oda, mert azt hitték, hogy más népek társadalmi-erkölcsi-vallásos-tudományos-ezoterikus normái szerint élve majd azt a bennük élő mély lelki űrt be tudják tölteni!

De 2012-ben már tudjuk, hogy ez nem lehetséges!

A magyarságnak az elő halálból való feltámadásának, modernebb szóhasználattal felemelkedésének energiái teljesen más forrásból, teljesen más világegyetemből kell jönnie! Éppen azért, hogy a fenti, az idézetben felsorolt három alapvető fázison ( a Szíriuszi kozmikus központtal való kapcsolata, a magyarság utolsó 13.000 évének pontos ismerete, a belső isteni Fény helyreállítása ) mindenki végigmenjen, azaz újra magyar legyen!

Ha ez viszont még nincs meg, akkor gyakorlatilag senkinek sincs joga arra, hogy magyarnak nevezze magát, legfeljebb csak vágyhat rá!

És ezért minden olyan „magyarságmentő próbálkozások” is, melyek az álrendszerváltás óta futószalagon jönnek elő a nemzetinek mondott ötletgyárakból, már akkor halottak, mielőtt még kigondolták volna őket, mert vagy teljes tudatlanságról tanúskodnak a három pontot illetően, vagy pedig valamelyik elemét nagyon is tudatosan tagadják meg.

Mert mit szóljunk azokról, akik úgy akarnak „nemzetet menteni”, hogy egy sémi isten több ezer éve lejárt kultuszát ajánlják most is egyetlen gyógyszerként a materializmusra ( arra, amit éppen a sémi isten okozott ), vagy egy László király idejében politikai célból ideiglenesen összetákolt koronában látják a magyarság egységét, függetlenségét és jogát a saját földjére ( úgy, hogy az eredeti manicheus koronából már gyakorlatilag semmi sem maradt, csak a bizánci és latin koronarész a maguk judeo-keresztény egyházi szentjeivel )

Vagy ott vannak az indogermán militarizmus harcias magyarjai, akik a nyugat-európai minták alapján próbálják kiélni a globál-világelit által életveszélyesnek és üldözendőnek nyilvánított nemzeti érzésüket, vagy a futballpályákon, vagy militánsnak hangzó gittegyletekben, de legtöbbször csak nethuszárként a világhálón.

Ez a nacionalizmus azonban, kedves Barátaim, akármennyire is megértjük a fájdalmaitokat, nem megoldás – éppen azért, mert nem magyar! És ha 1000 év eddigi kudarca nem volt még elég számotokra, gondoljatok arra, amit az egyik nagy magyar Jós ( Jézus ) mondott az őt abszolút nem értő sémi környezetében : „ Keressétek először Isten országát, az Ő Igazságát, és minden más megadatik néktek.”

És hogy e ezred éveken át halálra prédikált soroknak az eredeti értelmét is visszaállítsuk, a magyar Jós e szavai azt jelentik : először fedezzétek fel a saját belső fény-Mag-otokat, és így meg fogjátok találni a kozmikus Mag-yarságot is!

Ez a felfedezés pedig fokozatosan megváltoztatja az ember teljes személyiségét, amely most már nem lesz sem egyoldalú vallási szektás-fanatikus ( sémi modell ), sem egyoldalú hideg intellektus ( indogermán modell ), hanem a szív és a fej egy magasabb harmonikus egysége születik meg, a rég vágyott, de soha el nem ért egyensúly, a duális világegyetemünkből hiányzó nyolcadik elem : a Mag-yar!

És ha ez az Egység létre jön, akkor az az ember, aki most már valóban magyarrá lett, felfedezi, hogy tulajdonképpen csak egyetlen valóság létezik, egy bizonyos Mag-állapot, egy Mag-világegyetem, ahol nincs tér és nincs idő, csak  Mag-a a Végső Valóság, melyből minden emanáció, megnyilvánulás kiindul és oda is tér vissza; a fizikai és spirituális világegyetemek végtelen számú variánsai jönnek innen elő, hogy a Mindenség minden lénye teljes tapasztalatot és teljes tudást szerezzen, mely csak a Mag-világegyetemben áll össze Teljes Tudatossággá!

És hosszú évezredek után most jött el újra az az időszak azon magyar lelkű emberek számára, akik ezekben a napokban a Felemelkedés lehetőségét reménnyel telve várják, hogy megkezdjék a csodálatos utazásukat a Végső Valóság e Mag-világegyeteme felé, melynek az első állomása a Szíriusz 6. dimenziós szférája lesz, az a mennyei otthon, ahonnan jöttek, ahonnan származnak.

 

Úgy legyen!

Kiegészítés

Nem nagyon nézek tévét, ami egyáltalán nem véletlen, ma a neten mégis belebotlottam az Észbontók című agymorzsoló kvíz(?)műsor néhány részletébe. Nem változtatok az ősi magyarsággal kapcsolatos véleményemen, a jelenlegi magyarsággal összefüggésben azonban egyre erősebben ordít bennem valami:

EZ EGYÁLTALÁN NEM VICCES!

Íjesztő mértékű hülyülés tapasztalható a népesség körében, amiből egyesek egészen jól profitálnak, és mindezt jópofa szórakoztatásnak élik meg sokak.

Tényleg ennyire nehéz az agyunkat gondolkodásra használni?

Tényleg elkerülhetetlenül szükséges odáig süllyedni, hogy a Morionem sapiens-é (idióta ember) legyen a jövő?

2015 08.27.

De ha mindez nem elég, nézzük csak meg alaposabban, hogy a butulás mellett miben jeleskedik még a magyarság! Korrupció, ami folyamatosn növekszik. A bűnözők paradicsoma lett az ország, hiszen minél súlyosabb a cselekedet, annál nagyobb eséllyel ússzák meg. Csak pénz kérdése, amivel meg lehet venni a leg"jobb" ügyvédeket és a leg"rugalmasabb" bírókat. Nagyzoló politikusok, akik a közpénzt saját hobbijuk országos népszerűsítésére használják, emellett az igazmondás sem az erősségük. A dolgozóréteg kizsákmányolása és kiszolgáltatottsága rekordokat döntöget. Korupt és embertelen egészségügy, kaotikus és butító oktatásrendszer, ellehetetlenített szociális rendszer, egyre súlyosabb függőség bizonyos pénzhatalmaktól, kiárusított ország és eladott nemzeti értékek, sárbatiport hagyományok, lassan tünedező nemzeti öntudat és sorolhatnám....

Ha nagyon sürgősen nem térünk észhez, akkor nemhogy nem marad semmink, amire büszkék lehetnénk, akkor nem marad se magyar se Magyarország.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hu

(Zora, 2015.12.17 17:45)

Hát, szép, hogy a magyarságnak állítólag nagyszerű a múltja, de a jelenjére én nem vagyok büszke. olyan korrupt és széthúzó lett ez a nép, hogy az már fáj. Öbnzőek és közömbösek az emeberek, egymással, csak nagyon kevésa kivétel. A fiatalok meg menekülnek, ha nem befolyásosak a szülők. Mennyire lehet igazuk azoknak a próféciáknak, amik szerint a magyarság nál lenne a Fény? Nekik lenne nagyobb szükségük rá.

Hungaria

(Dodómadár, 2015.10.19 18:26)

A magyarság a pusztulás irányába tart. Nem károgok, csak nézzetek körül. Való világ, gyogyósok show műsorai, összeférhetetlenség mindenütt, szétesett családok és pénzimádat, vagy a másik véglet a nagy kardcsörgetős magyarkodás, de nincs egy karizmatikus ember, aki képes lenne ezt a lepusztult szedett-vedett népet újra gatyába rázni. Pedig nagy kár. Volna mire büszkének lennünk, de az nem a jelenünk.

bp

(Any.., 2015.07.24 07:29)

hm...

győr

(Szasza, 2015.06.17 16:49)

ha elnézem a mocskot, meg a szemetet, ami városainkban van, meg az erdeinkben, ha politikusaink pitiáner vetélkedését hallgatom, ha a tévében meglátom Győzikét, meg a Mónika showt, az úttesten meg kishíján lábamat töröm, mert éppen ellopták a fém csatornatetőt, ha arról olvasok a neten, hogy megint magyarokat kaptak el vmelyik autópályán lopott holmival külföldön, amikor tudom, hogy szerencsétlen öregeket tartanak félelemben és rabolnak ki etnikumok K-Mo-on és a rendőrség érdektelenségből, v tehetetlenségből nem tesz semmit, amikor azt látom, hogy irigyek vagyunk egymásra és egyre több embert utálunk, ésmikor a sok hazugságot, meg baromságot próbálják mindenhol megetetni, akkor utálok magyarnak lenni.

mo

(ii, 2015.05.05 18:48)

oké fiúk, ébresztő magyarok, ti ketten meg induljatok vissz a koliba! Amúgy szerintem is összeesküvés van a dolog mögött.

TATA

(F Gábor, 2015.05.05 18:45)

Legyen igazad!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

..

(Anonymus, 2015.05.05 18:44)

Figyelj Gabesz, mi magyarok lehet, hogy idióták vagyunk most éppen, de azért képesek vagyunk a bajban összefogni. Erre volt már jó pár példa. A jó hír, hogy rájöttünk a gyengéinkre, vagyis képesek vagyunk változtatni is, ha akarunk. Patetikusan fogalmazva, ha nemes a lélek, akkor bármennyire is bemocskolták, legbelül tiszta marad. Szóval én bizom a magyarságban.

Tata

(F Gábor, 2015.05.05 18:40)

Megint egy jó kis összeesküvés elmélet, mi? Szerintem mi magyarok anélkül is összeférhetetlenek vagyunk.

mo

(ii, 2015.05.05 18:38)

Nem az EU diktál Anymani szívem, hanem az illuminátusok, vagy hasonlók az USÁ-ból. A magyarok meg elég hülyék már ahhoz, hogy a kezükre játsszanak. Hol van már az az ébredés? Lesz egyáltalán? Igyekezni kéne, mielőtt teljesen eladják az országot alólunk dicső vezetőink.

Tata

(F Gábor, 2015.05.05 18:36)

nem tudom, miért kellene szégyellni, én nem teszem. Az Amerika bálványozás viszont pontosan odavezet, hogy menőbb "nyugatinak" lenni, vagy nyugatiakkal barátkozni

bp

(anonymus, 2015.05.05 18:36)

ha a fele is igaz lenne az állítólagos magyar őstörténelemnek, akkor bizony sok minden érthetőbb lenne, mondjuk trianon, meg kedves szomszédaink megkülönböztetett utálata, vagy az eu szintén megkülönböztető retorziói, ha valami nem tetszik nekik.

Mo

(Cs Patrik, 2015.04.15 18:01)

Jó lenne, ha a magyarok végre felébrednének, mert a számuk rohamosan csökken és a maradék földbetaposása pedig növekszik.