Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEDITÁCIÓ

2013.06.16

meditation-techniques-object.jpg

A meditáció kezdetekben komoly kihívást jelentett nekem, és jelent néha ma is. Alapjában véve egy örökösen figyelő, gondolkodó ember vagyok, akinek folyton jár valamin az agya. Ez merőben ellentétes a meditáció belső csendet kereső nyugalmával. Ha a külső világban végre elcsitult minden, hiába próbáltam elcsendesedni belül, annál hangosabban törtek rám a gondolataim, amelyeket  napközben gyűjtögettem sokszor észrevétlenül, mint például egy kis hír, egy kis beszélgetés, könyv, vagy éppen ötletek valamivel kapcsolatban. Csak megjegyzem, a legmakacsabbak az indulatokat hordozó emlékeink. Ők azok a negatív eneregiák, amik alaposan meg tudják nehezíteni a meditálásunkat, és próbálják elhitetni velünk, hogy nem is érdemes vele küszködni, az csak buddhistáknak, meg elszállt spiritualistáknak való, vagy ezoterikus üzlet. Én azonban azt mondom: a meditáció mindenkié, minden egyes emberé.

 

Ezt személyes tapasztalataim alapján bátran merem állítani. A képesség bennünk van, csak ki kell bontani. Ehhez a felismeréshez az vezetett, hogy úgy döntöttem, inkább meg akarom tapasztalni magam is, mielőtt véleményt formálnék és keresni kezdtem a lehetőségeket, de nem találtam módot a gyakorlati megvalósításra, könyv meg annyiféle kínálta magát, hogy nem vettem egyet sem. Volt viszont egy más témával kapcsolatos előadás, amin nem tudtam részt venni, de elérhető volt CD-n is, és ez a CD röviden kitért néhány meditációs technikai részletre, mint a légzés és a vezetett meditáció. Mint kezdő meditálónak két nagy nehézségem támadt az elején: egyrészt az, hogy hogyan viszonyuljak az elkalandozó gondolataimhoz, másrészt az, hogy nem történt semmi olyan „nagy dolog”, amit vártam. A legnagyobb kihívást a folyton előtolakodó gondolatok jelentették. Az előadásban azt javasolták, ne küzdjek ellenük, hagyjam őket elmenni, de nem nagyon akaródzott nekik. Másik tanács arra bíztatott, maradjak meg külső szemlélőnek. Ez első hallásra egyszerű, de nem csupán az agyunkkal kell megérteni, és a nehézséget leggyakrabban a gyakorlati megvalósítás jelenti, ám miután rájöttem a mikéntjére, ez a tipp hasznosabbnak bizonyult. Végre egy pozitív eredmény! Tulajdonképpen csak arra kellett ráéreznem, hogyan ne merüljek el a zavaró gondolatban. Egyszerűen tudomásul veszem a felbukkanó képeket, gondolatokat, érzéseket, semmi több, és azért nem kezdem újra feleleveníteni, analizálni, mert akkor már benne vagyok, éppen ezért olyan fontos az ellazulás, a belsőnk elcsendesedése. Kezdetben segítség lehet a vezetett meditáció, de a másodszori meghallgatással berögződéssé válhat.

 

A helyes légzés fontos, a testhelyzet véleményem szerint személyfüggő, viszont maga a meditáció már teljesen egyéni megtapasztalás. Mivel nem lehet előre leírni, mi fog történni, sokszor túlmisztifikálják. A csendes nézelődéstől az elragadtatásig minden belefér. Az én gondom az volt, hogy eleve túl nagy elvárással álltam neki. Sokszor éreztem úgy, hogy nem történik semmi, így aztán gyakran türelmetlen lettem, néha kezdtem azt hinni, hogy én egyáltalán nem vagyok rá képes, vagy erőltetni próbáltam, ami miatt  végleg lehetetlenné vált a lazulás. Ilyenkor aztán többnyire zavaros, csapongó képzelgések jöttek, vagy elaludtam. Ám mindezeknek a tapasztalatoknak a tükrében már nem egy misztikus ismeretlennel álltam szemben, hanem egy testet-lelket-szellemet pihentető, építő foglalatosságot ismertem meg, aztán lassanként észrevettem, hogy valami mégiscsak történik. A kitartás meghozta az első aprócska, de édes gyümölcsöket. Végre kezdtem felfedezni képeket, érzéseket, üzeneteket. Leginkább egy áttetsző lehelletvékony fátyolhoz hasonlíthatnám őket, a velük kapcsolatos érzést. Annyira finom és halk, hogy csak ráfigyelve láthattam meg. Korábban említettem a belső csend fontosságát, hát pontosan ezért kellett, az odafigyelés teljességéért.

 

A meditáció elsajátításának kezdeti időszaka afféle finombeállítás. A saját készülékünket kell finomhangolni az adáshoz, nem fordítva. Nem keserített el, hogy nem jöttek értem angyalok, fénylények, hogy elvigyenek egy másik csodálatos bolygóra, nem jelent meg előttem ragyogó fényben egyetlen mester sem. Mint már korábban írtam, a meditációnk, saját egyéni megtapasztalásunk. Velem talán éppen azért nem történtek frenetikus megélések, hogy türelmetlen, kapkodó énem megtanulja a csendet, türelmet, kitartást. Ahogy fejlődtem, úgy jöttek időnként a felismerések, és minél több a felismerés, annál több a szellemi megtapasztalás; mindig egy kicsit több.

 

Röviden összefoglalva: ha hagyjuk a saját gondolatainkat továbbsodródni anélkül, hogy megragadnánk őket, akkor egy idő után lecsendesedik bennünk minden és olyankor jöhetnek álomszerű képek, érzések, amik egyszercsak ott vannak, ők visznek minket és valamit tanítanak, ami többnyire felismerésként hat ránk. Ha odafigyelünk, hamar megtanulhatjuk megkülönböztetni őket. Kis kitérőként megjegyzem, a meditációs élmények néha lehetnek nagyon valóságszerűek, elevenek, erőteljesek, de előfordul, hogy látszólag semmi sem történt, ám mindig történik valami, és igyekezetünk látható, s láthatatlan dolgai szellemi fejlődésünk eredményeként nyilvánulnak meg. Az pedig, hogy még nem sikerült előre megrendelnem az általam legfontosabbnak ítélt kérdéseimre a megoldást, abból is látszik, hogy a meditáció nem ima, se nem olyan csodaeszköz, amellyel bármit azonnal megkaparinthatnánk.

 

Az üres fantáziálgatás és a valódi üzenet megkülönböztetése számomra nagyon fontos, amikor meditációt folytatok. Saját tapasztalataim alapján a fantáziálás az én irányított gondolataim, teljesítésre váró kívánságaim elvárt válasza. Vele ellentétben az üzenet valahogy spontán jelenik meg. Felbukkan, mint ahogy egy fadarab szökken ki a vízfelszínre. Egyszercsak ott van. Tartalmát tekintve gyakran nincs látszólag kapcsolat közte és éppen legnagyobb aktuális problémám között. Ezekből is látszik, miért mondják a meditáció mesterei – legyenek bármely szellemi út vagy vallás képviselői –, hogy meditálni csak úgy érdemes, ha nem várunk semmit a meditációtól. Ha leülök, vagy lefekszem meditálni, különösebb elvárások nélkül teszem, de az egyik ok az, hogy tudom, minden kapott üzenet számomra az éppen legfontosabb, akkor is, ha nem feltétlenül úgy érzem. Másik ok az elvárások távoltartására az, hogy nem csak az agyunknak van szüksége a tanulásra, hanem a szellemünknek is. Nem szabad elcsüggedni, ha nem sikerül rögtön! Minden meditáció sikeres: a látszólag néma ugyanúgy, mint az üzenetekkel teli. A titok nyitja a türelmes kitartásban van. Mindenki képes megtanulni meditálni, kortól és nemtől és vallástól függetlenül. (Nem csak a buddhisták képesek rá, de nagyon szorgalmasak). Nem kell hozzá feltétlenül méregdrága tanfolyam, vagy könyvsorozatok a meditációs technikákról. Természetesen ezt mindenki maga döntse el, hiszen egy profitól csak tanulhatunk, de a saját példámból kiindulva nem csak vásárlással juthatunk a tudáshoz. Bőséges forrás pl. az internet, és a bőség zavarában bizony gyakran érezhetjük, hogy a szellemi fejlődés útja érthetetlennek, zavarosnak, akár lehetetlennek is tűnik, de csak az első saját felismerésekig. Addig többnyire olyanok a szellemi útmutatások, mint a fehér bot egy embernek, aki hirtelen megvakult. Csak csapkod vaktában, tapogatózik, néha tör-zúz vele. Legelőször meg kell állnia, elcsendesedni és figyelni, valamint elfogadni az új állapotot és megtanulni eszerint élni. A bot nem oldja meg a helyzetét, de segít neki. A meditáció is segítség. Ha megtanuljuk használni, csodálatos útra léphetünk vele.

 

Miközben a meditációval kapcsolatos élményeimet írom, egy szép és különleges kép elevenedik meg bensőmben. Láttam egy természetfilmet a grizzlikről. Volt egy csodálatos jelenet, ahol az anyamedve és két bocs egymás mellett üldögélnek és a napkeltét figyelik. Mozdulatlanul és szemmel láthatóan átéléssel. A közelben több medve nézte hasonló áhítattal az ébredő reggeli fényt. A biológus, aki tíz éve filmezte őket, nem tudott magyarázatot adni a viselkedésükre, csak annyit fűzött hozzá, hogy minden reggel ezt teszik. Nekem azóta meggyőződésem, hogy a meditáció képessége nemcsak az embereké, hanem minden teremtményé.

 

Ez egy angol nyelvű, de hasznos film a meditációról. Miként meditáljunk és mi történik közben.

 

plusz egy kedves ráadás:

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

BP

(A., 2013.07.30 09:57)

Olvastam egy weboldalon, hogy Amerikában van iskola, ahol van meditációs óra. Aztán valahol arról olvastam, hogy állítólag Mo-on is be akarják vezetni. lehet hogy hasznosabb lenne, mint egyetlen tornaórák naponta a sulifolyosón, vagy az osztályban. sajnos a forrásokra nem emlékszem, bocs!

Győr

(Ylyndy, 2013.07.25 15:00)

Gratulálok! Nagyon frappánsan foglaltad össze a meditáció lényegét.
Egy biztos, a nagyon kitartó és türelmes próbálkozás visz csak előre ebben is. Úgy gondolom, hogy a mai ember számára a meditáció alapvető dolog kéne legyen. Mindannyiunknak tudni kéne használni és kihasználni a meditáció nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. Nagyon reménykedem, hogy egyszer eljön az az idő, amikor a pedagógusok is rájönnek arra, hogy az testi és szellemi relaxáció, ami meditációval párosul, sokkal eredményesebbé teheti az embert az élet minden területén és végre hivatalosan is oktatni kezdik (és nem csak egy-egy elszánt tanító vagy tanár alkalmazza munkája során).

Győr

(Margóca, 2013.07.18 13:58)

Igen. Én is emlékszem arra, hogy gyerekkoromban belebámultam a világba - és láttam, ez a barátaimmal is előfordult. Látszott kívülről, hogy üveges tekintettel mered a semmibe. Pedig nem a semmiben voltak, hanem valahol a gondolataik legmélyén.
A lányomnál is, az unokámnál is tapasztaltam ezt az állapotot. Nevetgéltünk: "Merre jársz?" - kérdezgettük.
Az iskolában a bambulásról, mert ugye az órán kifelé kell figyelni.
Azóta meg sokszor előfordul, hogy félünk egyedül maradni, mert félünk a saját gondolatainktól...
Igazad van Kazu; türelem, kitartás és halk, szelíd kíváncsiság szükséges világunk felfedézéséhez. Az elengedés, elfogadás, a rálelés és a tolerancia tanítója a meditáció.

Re: Győr

(Kazu, 2013.07.18 15:10)

Kicsit azért örülök, hogy az elrévülős "bambaság" teljesen normális jelenség, csak a felnőttek nem értik, mert többségükben elfelejtették.
Azért érdekes, hogy ki miként reagál. Van aki azt kérdi, hova bambulsz, és van aki megkérdi, ahogy Te is mondtad, "merre jársz?"

Volt egy gimnáziumi tanárom, aki nagyon sokszor elbambult az órákon tíz percekre is, néha felelés közben, amit kihasználtunk, mert "távolléte" alatt ugyanazt ismételgettük folyamatosan, amíg "vissza nem tért". A lényeg az volt, hogy nem szabadott elhallgatni, mert akkor azt hihette, hogy nem tudjuk az anyagot.Ez sokszor bejött, hacsak nem kezdett el belekérdezgetni. Páran megúszták ennek köszönhetően az egyest. Meditált, vagy bambult, nekünk akkor mindegy volt, jól jött.

Amúgy pedig nagyon hasonlóan látjuk a dolgot Margóca!

Bp

(Zakarias, 2013.06.18 15:17)

Meg fogsz lepődni, szerintem is képesek az állatok meditálni. Mikor gyerek voltam, nekem is nagyon jól ment, csak akkoriban azt mondták, hogy miért bambulok. Erre kénytelen voltam magam leszoktatni róla és felnőtt fejjel kellett újra megtanulni, ami már nem volt annyira egyszerű a berögződések miatt. Ma már tudom, hogy akkor tökéletes meditációt folytattam bambulásom közben. Nem zavart sem a külvilág, sem a fölösleges gondolataim, tökéletesen át tudtam állni abba az állapotba. Szóval szülők! Ha a gyerek bamba, az nem feltétlenül jelenti, hogy szegényke hülye!!! Persze nem tartós állapotról beszélek!

Re: Bp

(Kazu, 2013.06.19 05:49)

Érdekes, hogy említed a gyerekek bambulását. Én is sokszor tettem és amellett, hogy teljesen kikapcsoltam a külvilágot, mégis volt róla tudomásom. A gyerekek sok mindent tudnak még, aztán felneveljük őket. A mi emberi bölcsességünk elnyomja a hozott bölcsességet. Van még mit tanulnunk!

Budapest

(Csapó Csaba, 2013.06.17 22:44)

Nagyon tetszik a bot-hasonlatod, Kazu! Nagyon jól látod a dolgokat. Említed, hogy vallástól függetlenül bárki gyakorolhatja a meditációt. Ennek az igazságnak az illusztrálására hadd meséljem el, hogy ismertem egy mélyen katolikus, templomba járó hölgyet, aki minden héten zazenre (zen buddhista "ülés" - a zen buddhizmusban nem meditációnak, hanem "ülésnek", vagy "zazennek" hívják), és elmondta, nem ellentétei egymásnak a meditáció és az ő katolikus hite, hanem egymás kiegészítői.

Re: Budapest

(Kazu, 2013.06.19 05:41)

A meditáció is csak egy eszköz, keresni ugyanazt keressük mindannyian.