Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Menekültek

2015.06.14

A hírek szerint naponta átlagosan 10 000-en lépnek át illegálisan a magyar határon, hogy megkapják a menekült státuszt és az avval járó jogokat egy idegen országban, de vannak más európai országok, ahol  sokkal rosszabb a helyzet.

Az első reakcióm az volt, hogy természetesen segíteni kell szerencsétleneken, ám miután hétvégén sétálni mentem a belvárosba, elgondolkoztam a helyzeten. A sétálóutca padjainak többségén menekültek ücsörögtek, az utcákon menekültek csellengtek csapatosan. Nyomoruk ellenére, ami elől szöknek, szinte mindegyiküknél volt  nagyképernyős telefon, amin filmet néztek, játszottak, vagy éppen telefonáltak számomra ismeretlen nyelveken.  Bizonyára nem belföldre. Egy kis csoport (papír)eurót számolgatott, és többen divatosabban voltak felöltözve, mint sok honfitársam, és még valami: valamennyien, kivétel nélkül, életerős fiatalemberek voltak. Sehol egy nő, egy gyerek, vagy öregek. Ha gyengét, kiszolgáltatottat, magatehetetlent látok, rögtön felébred bennem a segítőkészség, a részvét, de most inkább kérdések ébredtek fel.

Az én információim szerint megszűnt a gazdasági menekült státusz, legalábbis a rendszerváltás előtti időszakban. A keleti blokkból érkező disszidensek csak akkor kapták meg maradásra az engedélyt, ha bizonyítani tudták, hogy politikai okból kényszerültek távozni, valamint a testi épségük, az életük védelmében. Ma viszont másról sem hallani, mint az Európát elözönlő gazdasági menekültekről. Akkor most mégis van gazdasági menekült státusz, vagy csak újfent szelektálgatnak a döntéshozók valahol a fejünk felett, bizonyos politikai érdekek szolgálatában, a humánum nevében .

Kicsit elkanyarodnék, ám úgy gondolom, hogy ez a kitérő nagyon is összefügg a témával. Valamikor régebben láttam egy filmet, egy, az Amazonas őserdejében élő indián törzsről. A „civilizált” nyugati szemlélő szerint szegény ördögök voltak, akiknek semmije sincs, ám ők erről tudomást sem véve elégedettek és boldogok voltak. Az erdő mindent megadott, amire szükségük volt: ruházatot, élelmet, vizet, otthont és kapcsolatot a Természettel-Istennel. Miután néhányuknak erőszakkal segítettek bekerülni az ún. civilizációba, rohamos pusztulás vette kezdetét. Elvették tőlük a nyelvüket, szokásaikat,hagyományaikat, életmódjukat, isteneiket, hitüket, és lassan elveszítették önbecsülésüket, öntudatosságukat, szabadságukat és megállíthatatlanul a létük értelmét. A film happy end-del végződik, mert sikerült visszaszökniük, de a valóság másképp néz ki. Érdekes megfigyelni, hogy azok a népek, akik harmóniában éltek egykoron a természettel, vagy legalábbis törekedtek rá, mára többségükben túlzsúfolt gettókban nyomorognak embertelen körülmények között. A járványként terjedő modernizmus mohó kapzsiságának áldozatai, aminek a földjük és a benne, illetve rajta rejlő kincsek kellettek mindenáron. Cserébe üres ígéreteket, értéktelen csecsebecséket, betegségeket, túlnépesedést, bűnözést és reménytelenséget adott nekik, elvesztett isteneik helyett pedig urukká tette a PÉNZ-t. Nem ez történik mindenütt a világunkban? A katonai/gazdasági nagyhatalmak felélték erőforrásaikat, ezért újakra van szükségük uralkodó szerepük megtartására, és miként szerzik meg? Ugyanúgy, mint száz éve, mint ezer éve, mint kétezer éve! Hazugságokkal, erőszakkal, átgázolva bárkin és bármin. Régen ezt hódító háborúknak hívták, meg térítésnek, ma globalizációnak nevezik. Azonban az általunk civilizációnak nevezett jelenségnek van néhány kellemetlen mellékhatása, mint például a túlnépesedés, aminek gyakori következménye a szegénység, majd nyomor, ami aztán vagy beletörődésbe, vagy gyakran a bűnözés változatos formáiba torkollik, illetve másik alternatívaként marad a menekülés, csakhogy véges világunkban  napjainkra nagyjából kimerült a szabad mozgás lehetősége. Mindenütt határokba, magánterületekbe ütközik a vándor. Városaink rogyásig telt hangyabolyra hasonlítanak, a termőföldek végtelenje egy túlméretezett élelemgyártósorra, mezeink,  meg sorra tünedeznek, mert a természetbarát legeltetés nem elég kifizetődő. A halakat kis medencékben tenyésztik, mert nagyobb a haszon, és mert óceánjaink szennyezettek és túlhalászottak. Ahol még hely van  a bolygónkon, ott éppen az ÉLET-nek nincs sok maradása. Azt gondolom, hogy elvakult önteltségünkben és mohóságunkban sikerült kibillentenünk Földünket a természetes egyensúlyából, ami értelemszerűen kihat ránk is.

A régi időkben az emberek arra törekedtek, hogy legyen egy kis földjük, ahol megtermelhetik maguknak az élelmet, kőből, agyagból, fából házat építettek, és ez tulajdonképpen elég volt egy elégedett élethez (Ha hagyták őket. A kizsákmányolásba és egyebekbe itt most nem megyek bele). Mára a modernizálódott többség már régen nem a földben bízik, hanem a szupermarketekben és a pénzben. Elég kockázatos ilyen ingoványos talajra építkezni, mégis milliárdok kapaszkodnak bele, és ha elfogy a pénz, akkor azt hiszik, hogy vége mindennek, és itt van egy lényeges pont! Amíg az emberek önellátóak voltak, gabonát, gyümölcsöt, zöldséget termesztettek, állatokat tartottak, addig szilárdan álltak a földön, mert mindenük megvolt, amire szükségük volt. Abban a pillanatban, mikor a pénzre kezdtek építeni, a pénz vált elsődleges szükségletté a tényleges szükségletekkel szemben, a technológia fejlődése pedig ahelyett, hogy az emberiség javára változtatta volna meg a világunkat, csak még jobban elmélyítette a szakadékot ember és ember között. Mesterségesen kreált szükségleteket, amik a média hathatós segítségének köszönhetően elengedhetetlenné váltak a normálisnak tartott életvitelhez. Erről az ősrégi szakállas példa jut eszembe a sikeres hűtőgép ügynökről, aki hűtőket ad el az eszkimóknak. (Itt megjegyezném, hogy mikor a kommunista Kuba támogató nélkül maradt a Szovjetúnió széthullása után, és hamarosan realitássá vált az éhezés, az emberek minden lehetőséget elkezdtek kihasználni az önellátásra. Erkélyeken, háztetőkön, parkokban termeltek zöldségeket, gyümölcsöt, tartottak szárnyasokat, de hasonlóan cselekedtek Kínában azok a parasztok, akiket erőszakkal telepítettek be a városokba. Van hasonló példa Magyarországon is, bár még elenyésző, ugyanakkor van olyan eset is, ahol a polgármester felajánlotta hátrányos helyzetű embereknek, hogy takarítsák ki a házukat, meg a környékét és termeljenek maguknak, és a falu támogatni fogja őket. Nos, ők egyszerűen nemet mondtak)

Ami a gazdasági menekültekben közös, hogy mindegyik jobb életet akar. Lakást, munkahelyet,  anyagi biztonságot és idővel egy kis luxust, mint a promik a tévében, vagy legalább megközelítően annyit, mint a gazdag európaiak. Ez érthető, hiszen minden embernek joga lenne hozzá. Joga lenne hozzá, de nem jár automatikusan, vagy kikényszerítve. Ezek az emberek otthagyják tönkrement, porrázúzott otthonaikat, és vadidegenek ajtaján kopogva, vagy dörömbölve várják el az ő problémájuk mások általi megoldását. Emlékszem egy esetre, ami úgy egy éve történt Ausztriában. Nem tudom már milyen nemzetiségűek voltak, de úgy egy tucat feketebőrű kérelmező (fiatal férfiak), akiket elutasítottak és elküldtek a menekülttáborból, valamint arra szólítottak fel, hogy el kell hagyniuk az országot, nos, ezek az emberek hangos tiltakozásba kezdtek Bécs utcáin az embertelen bánásmód ellen. Mások, máshol, nem tartják elegendőnek a juttatásokat, vagy a szállásukat, meg hasonló panaszokkal fordulnak a médiához. Az fel sem merül, hogy ezeket a jogosnak tartott juttatásokat valahonnan elő kell teremteni, és minél többen várnak, vagy szorulnak segítségre, annál többre van szükség. Azt is megemlíteném, hogy számos menekült, aki megkapta a státuszt például Németországban, még évtizedekkel később sem beszélte a befogadói nyelvét, így esélye sem volt munkát találni. (Itt megjegyzem, hogy most már kötelező a nyelvet megtanulni, ha valaki állampolgárságot akar). Általánosságban sajnos elmondható, hogy ezeknek az embereknek nyugati nyelvismeret és szakmai képesítés nélkül vannak elvárásaik az emberi jogokra hivatkozva. Nem tudják, vagy nem vesznek róla tudomást, hogy egyre több embernek okoz gondot a napi megélhetés, egyre többen csúsznak menthetetlenül a nyomorba Európában is. Ezek az emberek hova meneküljenek? A lehetőségek országa, Amerika, lezárta a határait a nincstelen menekültek elől. Ausztrália csak annak ad tartózkodási engedélyt, aki rövid időn belül hivatalos munkahellyel rendelkezik, és Kanada szintén megszigorította a bevándorlási törvényeit. Talán cinikusnak tűnik, de nem annak szánom: Vajon  Szaúd-Arábia, vagy az Arab Emirátusok miért nem fogadják be a földrészük éhezőit? Közelebb vannak és anyagi lehetőségeik jóval nagyobbak, mint mondjuk Európáé, és bár mindenki tudja, hogy az USA barátai, azaz benne vannak a civilizáltak klikkjében, nekik mégsem kell a kisujjukat sem mozdítani ezügyben. Esetükben politikai, vagy vallási ellentétre hivatkozni badarság lenne, ha ezt Európával sem tesszük. (Apropó USA! Nem szeretnék túlságosan belebonyolódni a politikába, de melyik állam az, amelyik a Közel-Keleten, Afrikában, egyes Dél-amerikai államokban az emberi jogok és a demokrácia védelme címén először belső zűrzavart kelt mesterségesen, majd a zűrzavarra hivatkozva katonailag beavatkozik, ha úgy kívánják az érdekei? Melyik az az állam, amelyik miután tönkretette, kifosztotta a szerinte segítségére szoruló országot, magárahagyja, és többnyire akkor lesz igazán káosz, és már Távol-Keletet is elérték. Azt hiszem, elég egyértelmű a válasz. Talán illene az élen állnia a menekültek befogadásával, akiket földönfutóvá tett.)

Sajnálatos, de nagyon is valós jelenség, hogy a kulturális és a vallási különbségek előbb-utóbb komoly feszültségekhez vezetnek. Ismert, hogy Franciaországban időről-időre gyújtogatások, utcai ribilliók törnek ki bevándorló fiatalok és a hatóság között, vagy Kelet-Németországban az egyre erősödő extrém jobboldali mozgalom a migránsok távozását követeli, és nem riadnak vissza az erőszaktól sem. A német törvénykezés gyakorlatilag tehetetlen a török családokban elkövetett „becsületbeli” gyilkosságokkal szemben, pedig a törökök már második, harmadik nemzedék óta élnek ott. Szinte mindennapos az összetűzés az egymással ellenséges népekhez tartozó migránsok közötti, ami sokszor tragédiába torkoll, és amibe ártatlanok is belekeveredhetnek. Az iskolakerülők többsége a tartós munkanélküliek gyerekei mellett az integrálódásra képtelen migránsok gyerekei. Tovább lehet gondolni, mi lesz így belőlük. A vallás szabad gyakorlása azt is megengedi, hogy egy keresztény iskolában el kelljen távolítani a hagyományosan kitett keresztet, mert sérti a más vallású migráns  gyerekek hitét. Nagyon sok negatív példát lehetne még felhozni, amit a kéretlen emigráció magával hoz, de igazságtalan lenne csak rosszról beszélni, hiszen szép számmal vannak olyanok is, akik valóban éltek a lehetőséggel,és  beilleszkedtek az őket befogadó társadalomba. Nem várták el magától értetődően a segítséget, hanem igyekeztek azt megszolgálni.

Nem tartom túl tisztességesnek a migránskérdést politikai érdekekben felhasználni, de mint tudjuk, a politikában semmi sem szent a célok eléréséhez. Vajon miként minősíti vezető és vezetni vágyó politikusainkat az a tény, hogy ahelyett hogy összefognának a nemzet érdekében – ami ugyebár közös ügy kéne hogy legyen –, ismét arra próbálják (ki)használni a helyzetet, hogy eladják saját magukat a választópolgárnak. Néha tényleg olyan, mintha egy túlkoros óvodában lennénk. A gond evvel csupán annyi, hogy a tét végül mindig maga a nemzet.

Vannak olyan érvek, hogy a magyarokat is befogadta nyugat 1956-ban, akkor most nekünk is kötelességünk befogadni a jövevényeket. Az érvelő csupán arról feledkezik meg, hogy az 56-os menekültek szabadsága, testi épsége, élete volt veszélyben, nem pedig a megélhetése. Ők valóban politikai menekültek voltak. Talán kevésbé ismert, hogy az I.világháború után rengeteg osztrák jött át az éhínség miatt Magyarországra dolgozni, és Magyarország adott munkát. (Azért az is idetartozik, hogy kevés volt a magyar férfi, kellett a segítség). Mások a legjobb futballválogatottak idegenhangzású nevű, vagy színesbőrű focistáira hivatkoznak. Úgy gondolom, ők is jó példái a sikeres beintegrálódásnak – valamit valamiért. Azt is hallani, hogy az elöregedő, fogyatkozó népességnek szüksége van utánpótlásra. Ez igaz, de ezt miért nem oldjuk meg úgy, hogy a mi fiataljainknak érdemes legyen itthon maradnia, és a családok boldogan vállalják a több gyereket. Ha tengervízzel pótolunk egy apadó édesvizű tavat, a tó hamarosan sóssá válik.

Felmerül a kérdés, hogy kik és miért kötelezik Európát arra, hogy a nem kis terhet jelentő háborús menekültek mellett még magára vegye más népek és más kontinensek nyomorát is? Azt gondolom, azok, akik ebből profitálnak. Profitálnak nemzetek kifosztásából, megosztásából, mesterségesen kirobbantott belharcokból, háborúkból, és hatalmas hasznot húznak a különféle segélyekből, humanitárius szervezetekből, amiket ezeknek a nyomorultaknak a megsegítésére hoznak kétre. Ha belegondolunk, a nyomor nagy üzlet a létrehozásától az eltűntetéséig. Ha nyitott szemmel járunk a világunkban, akkor nagy vonalakban gyorsan rájövünk, hogy miként is működik a hatalom rendszere. Amit akar, az a teljes kontroll, aminek hatásos része/eszköze a menekültügy is.

A félreértés elkerülése végett tisztáznám, hogy avval maximálisan egyetértek, hogy a háborús menekültek igenis kapjanak menedéket, de a szegénységet nem lehet ezen a módon megoldani. A menekülés nem megoldás, attól a probléma nem csak megmarad, hanem még sokszorozódhat is. Az sem lehet cél, hogy az egyre növekvő gazdasági gondokkal küszködő ”fejlett” országok még nagyobb terheket vegyenek magukra, ami komolyan veszélyeztetheti saját szociális rendszerüket, hosszútávon pedig egyre súlyosabb helyzet alakulhat ki. Sajnálatos módon mégis ebben látják „odafenn/valahol” a megoldást, pedig talán értelmesebb lenne az okokat megkeresni és megszüntetni. Mik ezek az okok, arra egy szakértő bizonnyal terjedelmes és kimerítő választ tudna adni.

Én azt gondolom, hogy egy toleráns világban ez a gondolat fel sem merült volna bennem, ám a világunk nem toleráns. Minden vallás, minden politikai és gazdasági hatalom elsőbbségre tör, és ez a szellemiség belekódolódik már apró gyerekkorban az állampolgárokba. Ha a vezetők a népeiket szolgálnák, ha a gazdaság mindenki jólétéért lenne, ha mindenki vallása a SZERETET lenne, akkor a népek és kúltúrák keveredése nem okozhatna semmiféle súrlódást, vagy összeütközést, ám sajnos nem ez a helyzet. Egy dolog a SZERETETről beszélni és másik azt megvalósítani, és mi van ott, ahol mégcsak szóra sem méltatják!

Természetesen nem azt mondom, hogy hagyjunk a sorsára minden szenvedőt, de rászoruló és rászoruló közt különbség van. Felháborítónak tartom, hogy egy kalap alá veszik azokat, akik nap, mint nap tanúi a mészárlásoknak, és akik bármikor maguk is kivégzett áldozattá válhatnak, azokkal, akik csupán jobban akarnak élni. Aki háború elől menekül, azt fogadjuk be, ő pedig alkalmazkodjon a befogadója törvényeihez, hiszen ő kért menedéket, nem hívták. Ha pedig vége a háborúnak, normalizálódott a helyzet, térjen vissza a hazájába újjáépíteni azt. Aki a szegénységtől akar szabadulni, annak ha tudunk segíteni, segítsünk kilábalni a holtpontról, de tegye azt a saját otthonában. Senki sem várhatja el vadidegenektől, hogy oldják meg helyette az ő problémáját. Erre is egy igazán jó módszer lenne az összefogás, és nem csak a nemzetközi. Ha egy nép nem képes saját hazájában rendet teremteni, ha életerős férfiak nem hajlandóak megvédeni a családjaikat, otthonaikat, ha a súlyos problémák megoldása helyett inkább megszöknek, magára hagyva szülőföldjeiket és sokszor a gyengéket is, hogy aztán idegen országokban követeljék nagy hangon a jogaikat akár erőszakkal is, nos, amikor ilyen eseményeket látok, akkor bennem is ébredezni kezd a harag és az ellenszenv, ám ez nem a helyes út!

A népvándorlások kora látszólag lejárt. Látszólag, hiszen mára minden lakható területet benépesített a folyamatosan növekvő számú emberiség, ugyanakkor folyamatosan vándorolnak a szegényebb országok polgárai a gazdagabb országokba munkáért és jobb életszínvonalért. A külföldi munkavállalók száma az EU határok nélküli politikája miatt gyorsan emelkedik, több államban nem kis feszültségeket okozva a lakosság körében, hiszen nincs olyan európai ország, ahol ne lenne valamilyen szintű munkanélküliség. Ha Európa befogadja a gazdasági menekülteket is, az újabb munkakeresők száma bizonnyal nem csökkenne, sőt…  de hol a tűrőképesség és a türelem határa, hol van az a pont, amikor a fuldokló magával rántja az őt kimenteni próbáló úszót… Mind az elsősegélyben, mind az úszásoktatásban azt tanítják, hogy a mentés nem veszélyeztetheti saját életünket, mert ha a menteni próbáló is meghal a mentőakcióban, akkor az nem mentés volt, hanem katasztrófa. Vagyis szükséges segíteni, de úgy, hogy mentő és mentendő is megmaradjon, (hacsak nem éppen az a cél, hogy megfulladjon valaki).

Úgy tűnik, hogy az emberiség eljutott egy kereszteződéshez. A menekülők ügye csak egy a sok tornyosuló probléma* közül, amiben közösen döntenünk kellene, de ezek az „ügyek” mind következmények. Minden kár és szenvedés oka végsősoron az emberi kapzsiság. A kérdésemre, hogy segítségre szorulók, vagy paraziták ezek az emberek, azt mondom, hogy is-is, hiszen mindegyik lehetőség ott van közöttük, ám valójában mindannyian áldozatok, a mennyei királyságot ígérő, de földi poklot teremtő hazug globalizáció sokadik, és nem az utolsó áldozatai.

Veress József a globalizációról szóló könyvében a következőképp fogalmaz:

„A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat.”

Amíg a Föld népeit érdekelvű hatalmak uralják, addig lesznek menekültek, lesznek áldozatok, és ők lesznek túlnyomó többségben. Hogy ki merre indul tovább a kereszteződésben, azt magának kell eldöntenie. Ez a döntés nem ruházható át senki másra, de ha nem teszünk semmit, ha csak a tüneteket próbáljuk kezelni, a betegség nem fog megszűnni, a kórokozó lassan továbbterjed, és elpusztíthatja törékeny világunkat. Tenni pedig csak összefogással tudunk, együtt és egymásért.

*Globalizáció veszélyei: Környezetszennyezés, környezetrombolás, klímaváltozás, természeti katasztrófák, népességrobbanás, járványok - új betegségek, társadalmi rétegek közti polarizáció felerősödése, eltűnő nemzeti kultúrák - nyelvek, átlagéletkor növekedése – elöregedés – egyre kevesebb, aki eltartja az öregeket, adósságcsapdák, szabad piac(préda),az állam alárendelődik a PÉNZnek, növekvő munkanélküliség, erősödő nacionalizmus és fundamentalizmus, a terrorizmus terjedése, stb. (Huntington: A civilizációk összecsapása 347-363.oldal)

 

koszovoi-menekultek.jpg koszovói menekültek. Csupa életerős, fiatal férfi. Náluk nincs háború, sem terror.

afrikai-tuntetes-izraelben.-izrael-fenyegetesnek-tekinti-az-afrikai-menekulteket-es-gazdasaginak-tekinti-oket.jpg afrikai tüntetés Izraelben. Izrael fenyegetésnek érzi az afrikai menekülőket és többségében gazdasági menekültnek tartja őket.

aljazzira-sziriai_menekultek-egyiptimban.jpg szíriai menekülttábor Egyiptomban. (AlJazzira) Szíriából már több, mint kétmillió ember menekült el, s ez a szám rohamosan növekszik.

sziriai-menekultek.jpg szíriai háborús menekültek

hajo-menekultek-tragedia.jpg hajós menekültek

Személyes megjegyzés: Nincs menekültfóbiám, nem utálom őket és nem értek egyet avval, hogy a sorsukra kellene hagyni őket, ám a humánus, a lelkiismereti és politikai érvekkel dobálózóknak vajon eszébe jut az, hogy azt a sok millió embert el kell tartani? Nem segélycsomagot küldeni messziről, hanem lakhatást, egészségügyi ellátást, anyagi támogatást, munkahelyet, iskolai képzést kell nekik biztosítani, ami sok saját állampolgárnak nem jár, vagy nem tudja megfizetni. Mint már mondtam, menekült és menekült között óriási különbség van. Például a koszovóiak nemzetközi támogatással megkapták az önállóságot, amiről mások még mindig csak titokban álmodhatnak, és mihez kezdtek vele? És most tömegével özönlenek nyugat felé, a szemetet meg otthonhagyták. Fekete Afrika több országában mindennapos az éhhalál. Vajon ki szorul rá jobban a segítségre? Mégis az a véleményem, hogy nem az a megoldás, hogy egy kontinens országai elnéptelenedjenek a felelőtlen környezetszennyezés és mértéktelen környezetkizsákmányolás következtében, az utazást finanszírozni képes lakosság meg fogja magát és átköltözik egy másik kontinensre, ahol az emberi jog nevében részesedni akar annak vélt, vagy valós jólétéből. Aki meg annyira nyomorog, hogy nem tudja az embercsempészeket megfizetni, annak nincs választása. Ebből pedig logikusan következik a kérdés, hogy az Európára zúduló menekültek nagy többsége valóban segítségre szorul, vagy paraziták, akik új otthonukkal sem fognak másképp bánni, mint a régivel.

Fontos újra kihangsúlyoznom, hogy menekült és menekült között óriási különbség van. Az emberiség közös szégyene, hogy milliók élnek rettegésben és nyomorúságos körülmények között, míg mások elképzelhetetlen és teljesen fölösleges luxusban, amit egyszerűen nem tudnak idő hiányában élvezni. Emlékszem egy esetre a gyülekezeti időből, mikor a pásztor nagy hanggal kijelentette a gyülekezetnek prédikáció keretében, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy neki mennyi a vagyona, vagy más gazdagoknak. Mindenki törődjön a maga dolgával, ha többet akar, dolgozzon többet, ne irigykedjen. Elhangzott még Isten áldása is nyomatéknak. A több munka = több pénz, már régen nem igaz, mert a munkának lassan nincs valódi értéke. Vannak, akik megszakadnak, akkor sem jutnak előbbre és vannak a gazdagok, akik egyre gazdagabbak, és ezt nem feltétlenül köszönhetik a kemény munkájuknak, sokkal inkább mások kizsákmányolásának. Nos, amíg egyesek aranyból építhetnének maguknak palotákat abból, amit törvényesített lopással, rablással, gyilkosságokkal vesznek el az emberektől, amíg a népesség csak értéktelen sakkbábu egy világhatalomra áhítozó kis csoport embertelen játszmájában, amíg  a népek vezetői mindehhez szabad utat biztosítanak minden eszközzel, addig az ember csak egy lehullott falevél lesz, amit kényére-kedvére dobálhat a szél... Hacsak nem jön rá, hogy az ember nem falevél.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Globaliz%C3%A1ci%C3%B3

http://www.piacesprofit.hu/klimablog/fenntarthato_fejlodes/megdobbento_adatok_itt_az_ehinseg_vilagterkepe/

http://hvg.hu/gazdasag/20140818_mindenkit_elnyomnak_a_gazdagok

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egyre_no_a_szegenyseg_magyarorszagon.207047.htm

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egyre_no_a_szegenyseg_magyarorszagon.207047.html

Mi áll az európai bevándorlás hátterében?

Az európai kultúra, civilizáció, életszínvonal és átlag IQ még zavarja azokat a hatalmi törekvéseket, amely egy egyszerű Orwell-i maszlagban képzeli el a világ lakosságát. Mit kell tenni ahhoz, hogy ezeket az erőket, kezdeményezéseket, és polgári csoportosulásokat felbontsuk?

Tegyük tönkre erkölcsileg, gazdaságilag ezeket a nemzetállamokat, és szabadítsunk rájuk „éhes hordákat”. Az éhes hordák a rendelkezésre állnak, ugyanis több száz éve zsákmányolja ki a fehér rassz Afrikát, Ázsiát, lehetetlenné téve az ott élő emberek biztonságát, éhező emberek százmilliói indultak el, hogy új éltet kezdjenek Európában, a saját elképzeléseik szerint. Pontosan ezekkel az elképzelésekkel vannak problémák, mert az óriási kulturális különbségekről hosszú távon sem képzelhető el, hogy integrálható az európai gondolkodásmódhoz és kultúrához. Ez minden rassz, minden nemzet és felekezet óriási problémája. Itt az idő, hogy egységesen lépjünk fel a saját érdekünkben, összefogva.

Ez az utolsó lehetőség, hogy a nemzetállamok kiálljanak a nemzetiségükért, és az emberek kiálljanak önmagukért.

Dr. Drábik János – Jakab István

Érdemes az oldalt felkeresni és a videót megnézni! Kb 31 percig tart, utána nincs hang, de a beszélgetés lényege végig fel van véve.

http://www.vntv.hu/2015/07/mi-all-az-europai-bevandorlas-hattereben/

Döbbenetes adat: 2014 közepéig 51,3 millió menekültet regisztráltak világszerte a II.vh óta. Mára ez a szám 59,5 millió körül van és folyamatosan nővekszik.

http://www.unhcr.de/service/zahlen-und-statistiken.html

Karma

  • Indiában él a világ 230 millió éhezője, ez a legnagyobb egy országra jutó szám. A helyi hagyományok szerint a nők gyakran utolsókként jutnak a tányér közelébe a családi étkezéseknél, még akkor is ha terhesek.
  • India korrupt és hatástalan hivatalai nem gondoskodtak a védtelen kiskorúakról: a világon legnagyobbnak számító, 1,3 milliárd dolláros gyermekélelmezési program dacára a gyerekek 42,5 százaléka alultáplált. Ez a legszegényebb afrikai országok szintjére utalja a gazdaságilag egyébként dinamikusan fejlődő Indiát.
  • http://www.piacesprofit.hu/klimablog/fenntarthato_fejlodes/megdobbento_adatok_itt_az_ehinseg_vilagterkepe/

A fenti adatok megdöbbentőek, ugyanakkpr érdekes, hogy Indiából nem vándorolnak el tömegével az emberek. Ennek fő oka a hitük  karmában, abban, hogy oka van a nyomorúságuknak, és mivel tudják, hogy a kozmikus adósság elől nem lehet megszökni, inkább elszenvedik, hogy ezáltal jobb lehetőségekkel születhessenek újra.

Nagyon sokan hisznek abban, hogy életünk sorscsapásai valamilyen korábbi döntésünk következménye. Ez megtörténhet népekkel is, nem csak egyénekkel. Ennek tükrében is érdemes elgondolkozni a kikényszerített segíteni akaráson. Aki nem hisz a karmában, az talán felháborodik látszólagos érzéketlenségemen, de nem vagyok az. Nagyon sajnálom azokat, akik gyengék, kiszolgáltatottak, akiket nem véd meg senki, akiket bántottak, megaláztak, akiknek az élete a tét... de csak azokat! Ám ettől függetlenül szilárdan hiszem, hogy az emberi tényezőn túl van egy meghatározó, isteni tényező, és ez a Valóság.

"Nem fegyverrel fogjuk meghódítani a nyugati világot, hanem asszonyaink méhével."  Osama Bin Laden

Nem szándékom hangulatot kelteni evvel a címmel, de nem is lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Abból a sokmillió menekültből, akik végleges céllal hagyták el otthonukat, hazájukat, Európa az az otthon, ahol ők kultúrájukkal, isteneikkel és egyes törvényeikkel akarnak élni. Van, aki megakadályozhatja ebben őket? A humánum, az emberi jogok nevében lehet egyeseknek előnyöket biztosítani, amik bizonnyal hátrányt jelentenek majd másoknak. A jelenben vajon ki profitál és ki jár rosszul?

Úgy 10-12 éve hallottam egy tanártól, aki Bécsben tanít: " A törökök legközelebb már nem háborúval fogják elfoglalni Európát, hanem bevándorlással."

Nos ez egészen jól halad, és erősítést is kapnak, ami egyre inkább kicsúszik az ellenőrzés alól, s mindez a humánum és emberi jogok nevében. Álszent képmutatás, hogy a politikusok vagy nem beszélnek, vagy a másikat kritizálják, de érdemi döntést nem mernek hozni, ha pedig valaki megteszi, azt vadul támadják, és szigorúan tilos bármiféle "szabványtól eltérő" információt kijuttatni a médiával. Egy biztos, amíg a "nyugat" megoszlik, valakik nagyon örülhetnek, és senki nem akadályozza meg őket abban, hogy mindezt mások kárára tegyék.

Újfent megjegyzem, miféle menekültek azok, akik jóformán csak fiatal férfiak. Komoly hadseregnyi jött már ide. Én még nőt csak egyetlenegyet láttam, illetve hatásos tudósítói fotókon, amikor éppen azt kellett eladni, hogy az a síró gyerek, vagy a földön fekvő nő jelképezi az összes menekültet.

Magyarország: nyílik az olló

Forrás: HVG

Hazánkban már évek óta téma, hogy nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Magyarországon ráadásul tulajdonképpen a legfelső jövedelmi tized keresi meg az átlagbért, a magyar háztartások mediánjövedelme pedig az Eurostat statisztikái szerint az egyik legalacsonyabb az EU-ban, vagyis a magyarok fele az uniós szintet nézve szinte csak tengődik. Nálunk alacsonyabb mutatót csak négy ország produkált 2012-ben, még az új uniós tagállamok átlagától is elmaradunk.

A hvg.hu sorozata a magyar középosztályról

A hvg.hu az utóbbi időszakban intenzíven foglalkozott a (vélt) magyar középosztályról és annak lecsúszásáról. Cikksorozatunkban szó volt arról, hogy milyen volt 2008 előtt az úgynevezett magyar középosztály helyzete, hogy állunk régiós összehasonlításban, hogyan alakult a köztisztviselők, illetve a kutatók és a bankárok helyzete az elmúlt években.

A válság természetesen megnehezítette az emberek életét, megugrott a munkanélküliség, ám nem feltétlenül csak emiatt nő az egyenlőtlenség hazánkban – fejtette ki a hvg.hu-nak Bass László, az ELTE szegénységkutatója. Az európai államok többségében ugyanis figyeltek arra, hogy a válság alatt a legelesettebbek szociális ellátására figyeljenek, valamilyen szinten megvédjék őket a krízistől, ám Magyarországon – itthon körülbelül 800 ezer, 1 millió főre tehető a legelesettebbek száma – nem így történt Bass szerint. A magyar politikának az volt a válasza, hogy a segélyezést, köztük a rokkantnyugdíjakat, a munkanélküli segélyt, a szociális segélyt visszafogták, nominálértéken is csökkentek ezek az összegek. A közmunka a szegénységkutató szerint valamennyire megfogta a lecsúszó tömegek "alját", ám ezzel a konstrukcióval rengeteg baj van, például az, hogy drága, és csak egy ideig nyújt segítséget, nem igazán tudja a versenyszférába visszavezetni a közmunkásokat.

Az OECD grafikonjai segítségével könnyen meg tudjuk nézni, mely országokban növekedett az egyenlőtlenség az utóbbi évtizedekben. Az első oszlopban a Gini-index, a második oszlopban a relatív jövedelmi szegénység aránya látható, az utolsó oszlopban pedig a legalsó, és legfelső jövedelmi tized jövedelmei közötti különbség (Magyarországon ez 7,5-szeres).

Az ELTE szegénységkutatója szerint bármennyire is mondják azt a magyar szociális ellátórendszerről, hogy igen bőkezű, ez nem feltétlenül igaz. Ez a megállapítás leginkább csak a nyugdíjakra igaz, a segélyezésre már egyáltalán nem, erre a területre körülbelül a magyar GDP csupán 1 százaléka, úgy 300 milliárd forint jut évente. Ezért is van az, hogy a 60-65 év felettiek, tehát a nyugdíjban részesülők szegénységi rátája alacsonyabb, mint a fiatalabbaké.

Nem a segélyek növelése mellett kardoskodom, ez önmagában nem megoldás, hiszen az a foglalkoztatás szélesítése lenne – ez lenne előremutató a kutató szerint. Mint mondja, komoly kormányzati elhatározásra, hosszú távú képzési programokra, komplex megoldásokra lenne szükség, melyek ráadásul évtizedeken keresztül átívelnének. Az Bass szerint ugyanis látszik, hogy a 2-3 éves programokkal nem lehet eredményeket elérni, ehelyett például ki lehetne olyan programot dolgozni, hogy a szegény családok gyermekei 15-20 év múlva eladható, piacképes szakmát kapjanak a kezükbe. Ezekre az ötletekre ugyanakkor mindenki csak megvonja a vállát, így a különbségek tovább nőhetnek – hangsúlyozta Bass.

Rohamosan nő a szegények száma

Az Eurostat legfrissebb statisztikái szerint, melyet a Napi.hu ismertetett, tovább nőtt azoknak az aránya Magyarországon tavaly, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Az EU statisztikai hivatalának adatai alapján (a vonatkozó statisztikákban egyelőre nem található meg az összes ország és ezért az unió egészének mutatói sem) 3,3 millió magyar tartozik ebbe a körbe, vagyis egy év alatt százezerrel nőtt a táboruk. Hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség a 2012-es 32,4 százalékot követően. Csehország és Szlovákia viszont javítani tudott, a cseh mutató 15, a szlovák 20 százalék alá került, de csökkent a lengyelországi arány is, 26 százalék alá. Magyarországon a súlyosan depriváltak aránya is folyamatosan nő 2008 óta, 2013-ban már 26,8 százalékon állt az előzetes adatok szerint. Itt is százezres a növekedés, 2,5 millióról 2,6 millió főre ugrott meg az ide tartozó emberek száma.

http://hvg.hu/gazdasag/20140818_mindenkit_elnyomnak_a_gazdagok

Ki a szegény?

A közgondolkodásban a szegénységet általában a jövedelmi szegénységgel azonosítják. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés azonban ennél tágabb fogalom. Az Európai Unió a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának mérésére egy összetett mutatót dolgozott ki, amely a lehető legtágabban határozza meg a szegénységet. Az elsődleges mutató (AROPE)4) három tényező együttes vizsgálatát foglalja magában: a jövedelemhiányon túl számba veszi az anyagilag elérhető javak körét, valamint a munkaerőpiaccal való kapcsolatot is. Ez az összetett mutató szándékosan a legtágabb módon értelmezi a szegénység lehetséges kereteit, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi lenne a tényleges szegény, mivel azokat is beszámítja, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának ki vannak téve. Ez a lehető legnagyobb halmaz, azok is beletartoznak ebbe a csoportba, akik vagyonukból élnek, és nem dolgoznak (nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek), vagy akik nem jövedelmi szegények, de saját bevallásuk szerint nem engedhetik meg maguknak a fogyasztás egyes tételeit.

Az Eurostat által használt összetett szegénységi és kirekesztődési mutató (AROPE ) az alábbi három dimenziót foglalja magában:
1. Relatív jövedelmi szegénység: a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál, azaz a szegénységi küszöbnél kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya.

2. Súlyos anyagi depriváció: alapvető javakhoz való elégtelen hozzáférést, anyagi nélkülözést jelent.
Súlyosan depriváltnak tekintjük azokat a személyeket, akikre az alábbi kilenc tétel közül legalább négy vonatkozik:
1) hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátraléka van;
2) lakás megfelelő fűtésének hiánya;
3) váratlan kiadások fedezetének hiánya;
4) kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
5) évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya,
6) anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
7) anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel;
8) anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval;
9) anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

3. Nagyon alacsony munkaintenzitás (munkaszegénység): azokban a háztartásokban élők tartoznak ebbe a csoportba, amelyekben a munkaképes korú háztartástagok a megelőző évben a lehetséges munkaidejüknek legfeljebb egyötödét töltötték munkával.

Azok a személyek vannak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, akik a fenti három fő dimenzió közül egyben vagy többen érintettek.


A KSH egy érdekes adalékot is nyújt a szegénység értelmezéséhez. Magyarországon a három fő szegénységi dimenzióba tartozók egymáshoz viszonyított aránya különbözik az unióban jellemzőtől. Míg az Európai Unióban átlagosan a jövedelmi szegények száma 1,7-szer magasabb, mint a súlyosan depriváltaké, addig Magyarországon fordított az arány. A mért jövedelmi és munkaszegénység
önmagában nem indokolna ilyen mértékű anyagi nélkülözést, hiszen az önmagukat saját bevallásuk szerint súlyosan nélkülözőknek vallók fele nem tartozik sem a jövedelmi, sem a munkaszegények közé. Valószínűsíthető, hogy az önbevalláson alapuló kérdésekre adott válaszokban a pesszimistább életszemlélet is közrejátszhat - vélik a KSH szakértői.

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egyre_no_a_szegenyseg_magyarorszagon.207047.html