Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naprendszerünk furcsaságai - A bolygók és holdjaik

2014.09.02

Sok olyan természetinek tartott jelenség, vagy esemény történik körülöttünk, amiről fogalmunk sincs, hogy mi az, és a tudomány sem ismeri a magyarázatot. Az eredmény: teóriák, meggyőződések, vagy éppen hazugságok.

Nem kívánom a zűrzavart növelni, csak összegyűjtök néhányat a sokból, aztán döntse el mindenki maga, hogy mit gondol. A képek és hírek hitelességéért nem vállalhatok semmilyen garanciát, csak a forrást tudom megjelölni. Az anyagot folyamatosan bővítem.

Nap

sun-2.jpg

Az ókorban az emberek azt hitték, hogy a Nap lakott. Jóval később, Emmanuel Kant, német filozófus azt állította, hogy a Nap sötét és hideg, csak az atmoszférája lángol. F.W.Herschel, a híres angol csillagász hasonló véleményen volt, ő a sötét napfoltokat a lángok közötti résnek tartotta, amiken keresztül be lehet látni a felszínre. A mai modern technika segítségével kiderült, hogy a Nap 160 percenként pulzál, ami abban nyilvánul meg, hogy 160 perc alatt tojásalakot ölt, majd újabb 160 perc alatt visszagömbölyödik. Ennek okára sincs máig egyértelmű válasz. Napjaink kutatásai kiderítették, hogy a Nap nem átlagos csillag abban a tekintetben, hogy nagyobb és nehezebb tömegű, mint hasonló társai, valamint azt is kiderítették, hogy míg a centrumában 16 millió fok a hőmérséklet, a felszínén csak 6000 kelvin, ám kifelé haladva a koronában kb. egymillió fokos. (6000 kelvin az 5726,85 Celsius fok)

Naprendszerünk központi csillagáról néhány más érdekesség: egy állítás szerint a bolygók nem a Nap körül keringenek, amit avval támaszt alá, hogy a Napunk, mely galaxisunk szélén található az Orion karon, maga is kering, mégpedig a Tejútrendszer középpontja körül, spirálisan és folyamatosan haladva előre. A Nap gravitációs vonzása húzza maga után a közelében levő bolygókat. Ezt egy kompjúteranimációval szemlélteti. Személyes véleményem az, hogy mindez nem zárja ki a bolygók keringését a Nap körül, csak a Nappal együtt mi is haladunk egy sokkal hatalmasabb pályán, ami a galaxisunk középpontja körül halad. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy galaxisunk is kering, mégpedig az Univerzum középpontja körül.

Más furcsaság: a Nap nem melegít, csak a visszaverődő sugarai. A levegőt a visszaverődő sugarak melegítik fel. Ha a beérkező sugarak melegítenének, akkor az lenne ésszerű, hogy a hegyek tetején lenne a legnagyobb forróság, meg a felső légrétegekben, ám valójában ott van a leghidegebb, és minél feljebb megyünk - akár a legnagyobb nyári hőségben is -, annál hidegebb van. A Napot sokszor hatalmas izzó gázkályhaként képzeljük el, merthogy ezt tanítják, mégis másképp viselkedik, mert a földi kályha a benne lobogó tűzzel, (amit szén, fa, gáz, vagy olaj táplál) a kályha körüli teret melegíti fel először, fokozatosan távolodva a hőforrástól, nem pedig visszaverődve. A felkelő Nap kis szöget bezáró sugarai szinte egyáltalán nem melegítenek, csak ahogy csillagunk egyre feljebb halad, és sugarainak beesési szöge egyre jobban megközelíti a merőleges beesési szöget, úgy melegszik fel az, amire rávetülnek. Ha a napsugarak nem melegítenek önmagukban, akkor nem is melegek, mint ahogy azt hisszük, akkor pedig kézenfekvő a kérdés, hogy milyen energia az, ami melegít és miként? 

gyurus-napfogyatkozas--tokio--kazuhiro-nogi.jpg Gyűrűs napfogyatkozás, Kazuhiro Nogi felvétele, Tokió

Teljes napfogyatkozás  eclipse.jpg

 Merkúr

A Merkúrról már az asszírok és a babilóniak is készítettek feljegyzéseket, később a görögök Hermésznek, a rómaiak Mercuriusnak nevezték. A  Merkúr keringési ciklusa körül vannak feltáratlan rejtélyek. Úgy tűnik, hogy a tudománynak nem akaródzik kideríteni, legalábbis nyilvánosan nem, hogy ez a kis bolygó kötött keringést végez, vagy 2/3-ost. Ennek abból a szempontból volna jelentősége, hogy kötött keringés esetén nem csak a sarkvidékeken lenne elképzelhető, valamilyen életforma lehetősége. Egyébként a sarkvidékein jégre utaló visszaverődéseket észleltek. Ez azért is különös, mert az iskola a Merkúrt  barátságtalan planétaként említi, ahol a Nap közelsége miatt lehetetlen az élet bármilyen megnyilvánulása, ezért elég nagy meglepetés volt erről olvasnom. A keringésről és a Merkúr gyűrűjéről, amiről valószínű szintén sokan nem hallottunk, Arany László oldalán lehet többet olvasni, sok NASA fotóval.

http://aranylaci.freeweb.hu/romek/merkur-1.pdf

A Merkúr magja aránytalanul nagy és a bolygó sok vasat tartalmaz. Keringése lassú, mégis erős a mágneses tere. Ismert holdja nincs. Néhány érdekesség Nemere István könyvéből (Idegenek a szomszédban): Kopernikusz, korának híres csillagásza bevallotta, hogy soha nem sikerült megfigyelnie a Merkúrt. Mindezt azok után, hogy világhírt hozó művében a Merkúr mozgását állítja párhuzamba a Hold fázisaival. (De revolutinonibus orbiumcoelesticum). A tizenkilencedik században megjelent egy Merkúr-térkép, amely az olasz Giovanni Shiaparelli által látott foltokat ábrázolja a bolygón. 1855-ben Leverrier azt állította, hogy a Merkúr fura mozgását -miszerint nagy ellipsziseket ír le, melyek egyesek szerint minden alkalommal mások-, egy másik égitest okozza. Az kiderült, hogy nem a Vénusz, és akkoriban többször láttak csillagászok fénylő pontokat a Nap előtt elhaladni. 1871-ben Rudolf Wolf többször látott sötét pontokat elhúzni a Nap előtt. 1860-ban Leverrier kijelentette, hogy kell lennie még egy égitestnek a Nap és a Merkúr között, amit Vulcannak nevezett el. Állította, hogy 1875 április 3-án látható lesz. A dolog érdekessége, hogy április 4-én a Kínában tartózkodó Heinrich Weber csillagász látta a Vulkánt, de legalábbis valami kerek tárgyat. Az 1878-as napfogyatkozás alatt James Craig Watson és Lewis Swift is megfigyeltek két égitestet, ám ezután már nem látták a Vulkánt.

A Merkúron is megfigyeltek éles fényvillanásokat (Mariner-10 űrszonda), amit a kutatók természetes eredetűnek jelentettek ki, mivel nem találtak rendszert a villanásokban. A légkörrel kapcsolatban is sokféle álláspont van, többségükben az, hogy nincs, vagy rendkívül ritka, ám A. Dolfuss asztronómus megfigyelése szerint hétévente látható a Merkúr légköre, aminek összetétele változik!. Többen figyeltek meg ködöt, ami újabb találgatásokhoz vezetett, és bizonyított, hogy van mágneses tere, ami kozmikus védelem a világűrből érkező káros sugárzások ellen.

Érdekes 2011-es Nasa bejelentés, miszerint a Merkúr lehet, hogy üreges, és hogy vulkáni aktivitás is jelen van.

Források:

http://www.hir24.hu/tudomany/2011/09/30/ureges-a-merkur/

http://books.google.hu/books?id=EaoMAgAAQBAJ&pg=PT11&lpg=PT11&dq=merk%C3%BAr+titkai&source=bl&ots=mQiGtHexw6&sig=Zz8NlcK3s1R-BemeohvwBtpFwtA&hl=hu&sa=X&ei=wYIBVI3KFsbj4QTKtIGYBQ&ved=0CEsQ6AEwBg#v=onepage&q=merk%C3%BAr%20titkai&f=fals

http://www.hir24.hu/idogep/2012/01/02/a-bolygo-ami-ott-sem-volt-%281860%29/

rejtelyes-krater-a-merkuron.jpg Rejtélyes zöldes kereszt alakú valami a Merkúr egyik kráterében. (Forrás:Kis Kapu)

Vénusz

A Vénuszt a legtöbb régi kultúrában nőneműnek tartották és ez az egyetlen bolygó Naprendszerünkben, amely női nevet visel. Nincs ismert holdja. Légköre a legsűrűbb, jóval vastagabb a földinél, légnyomása a földi 92-szerese, felszíni hőmérséklete 460 fok, globális mágneses tere nincs a tudományos ismeretek szerint. Nos, ha igaz, hogy radarméréseket végeztek a felszín feltérképezésére és folyómedrekre hasonlító mélyedéseket találtak, akkor ott folyóknak kellett lenniük valamikor, habár ezeket a medreket sokan lávafolyások nyomainak tartják, ám ennek ellenére vannak olyan teóriák, hogy a Vénusz hasonlóan fejlődött a Földhöz, ezért elképzelhető, hogy óceánok borították. Vannak olyan vélemények, hogy a Vénusz légkörének felsőbb rétegeiben, amiben előfordulhat víz csepp állapotban, elképzelhető az élet. Bár ez a víz kénsavas, de a Földön is találtak olyan életformákat, amelyek erősen savas közegben élnek, mégpedig vidáman. (Yellowstone park, Csendes- és Atlanti-Óceán mélyén - ún.füstölgőknél). Ami viszont tény, a Vénusz a többi bolygótársával ellentétben visszafelé forog! Ezenkívül egy vénuszi év rövidebb, mint egy vénuszi nap, mivel a Napot 224 nap alatt kerüli meg, a tengelyét meg 243 nap alatt forgatja meg egyszer. Másik furcsasága, hogy minél magasabban fúj a szél a légkörben, annál gyorsabb, és ez lehet extrém gyorsaságú szélvihar.

a_venusz_felszine_egesz_kozelrol_1015677_1451.jpg Közeli kép a felszínről. (számítógépes)

Giovanni Domenico Cassini 1686 augusztus 18-án egy másik égitestet figyelt meg a Vénusz mellett, ami kb. negyedakkorának tűnt. Ugyanezt a kísérőt már megfigyelte 1672 január 25-én a kora reggeli órákban. Rajta kívül Francesco Fontana is látni vélte a "nem létező" holdat 1645 november 15-én. Mindketten koruk híres csillagászai voltak. Az ezt követő 123 évben, 1768-ig sokan látták időnként az égitestet, a Francia Tudományos Akadémia hivatalosan be is jelentette a létezését, ám a hold ezután váratlanul és nyomtalanul eltűnt. Ami furcsábbá teszi a dolgot, hogy a tizenkilencedik század végén is feltűnt egy Vénusz hold, amit többek között E.Barnard, korának neves csillagásza is látott. Megemlíteném, hogy a világűr meghódításának kezdetén a Vénusz is rengeteg amerikai és szovjet szondát „tüntetett el”, akárcsak a Mars.

 Föld és a Hold

Erről a témáról egy önálló cikkben szeretnék írni később.

Mars

A Mars kisebb a Földnél, gyorsan forog, mégis gyenge mágneses térrel rendelkezik. A negyedik bolygón is négy évszak van, mint a Földön a tengely dőlése miatt. Tudományos állásfoglalás szerint nem nagyon akad más hasonlósága a Földdel. A tizenkilencedik századi nagy rejtélye volt a Mars-csatornák felfedezése, ami G.V. Shiaparelli (lásd Merkúrnál) csillagász nevéhez fűződik, aki könyvet is írt megfigyeléseiről a Marssal kapcsolatosan. Hogy ez váltotta-e ki, vagy csak továbberősítette a bizonyosságot, azt nem tudom, de akkoriban az emberek többsége meg volt győződve, hogy a vörös bolygó lakott. 1716-ban fedezte fel a sarki jégsapkákat Maraldi, amit azonban nagyon sokáig tagadott a tudomány. Csupán a közelmúltban ismerte el a NASA, hogy van víz a Marson. Megfigyelték, hogy valószínű az évszakváltozásoknak köszönhetően egyes területek színe változik, valamint a sarki jégsapkák zsugorodnak, amiről logikusan azt gondolnánk, hogy elolvadnak, ami az ottani hidegebb hőmérséklet miatt érthetetlen. Érdekes jelenség, hogy az "olvadó sarki hótömeget" egy sötét, zöldesfekete sáv választja el a többi területtől. Hogy növényzetről van-e szó, vagy csak nedves talajról, ezt jó lenne tudni. Ezen a bolygón is dokumentáltak az utóbbi száz év csillagászai fel- és eltűnő színes fényeket, foltokat a felszínen. Napjainkban egyre több előadás, videóanyag és fotó kerül nyilvánosság közelbe, amelyek arról tudósítanak, hogy a Mars nem egy lakatlan és nem lakhatatlan bolygó, mint azt az adófizetők pénzéből kutatgató és titkolózgató magasabbrendű intézmények azt állítják.

A Mars mellett meg kell említeni annak két különös holdját, a Phobost ("Iszonyat") és a Deimost.("Félelem"). Gallilei még a felfedezésük előtt sejtette létezésüket és ezt megosztotta német kollégájával, Keplerrel. Akkoriban azt hitték, hogy minél messzebb van egy bolygó a Naptól, annál több holdja van. Ezt arra alapozták, hogy olyan messzire már csak kevés fény jut el a Naptól, ezért kell a holdaknak besegíteniük. Az ötlet B. Fontenelle-től származik állítólag, aki tudós és író is volt egy személyben, viszont ő úgy hitte, hogy a Marsnak nincsenek holdjai, de vannak foszforeszkáló hegyei. Mindenesetre sok csillagász próbálta a holdakat felfedezni, sikertelenül. Érdekesség Swift Gulliver utazásai című könyve, amiben említést tesz a Mars két holdjáról. Néhány tudományos álhír után Voltaire Micromegas írása újabb löketet adott a kutatásnak. Végül 1877-ben Asaph Hall amerikai csillagásznak sikerült a két holdat felfedeznie. És ekkor derültek ki szép lassan, hogy a Mars két kísérője meglehetősen furcsán viselkedik. A Demios majdnem ugyanolyan gyorsan kering, mint amekkora a bolygó forgása, ez viszont a földi adásszóró műholdakhoz teszi hasonlóvá, amelyek mindig ugyanaz fölött a hely fölött "állnak". Evvel szemben a Phobos háromszor olyan gyorsan száguld, mint a Mars és mindezt csupán 6000 kilométer magasságban anélkül, hogy már rég lezuhant volna a bolygó felszínére, ahogy annak fizikai tudományaink szerint lennie kellene, és hogy ez még ne legyen elég különlegesség, évente pár centivel közelebb kerül a bolygóhoz. Mindkét hold pontosan a Mars egyenlítője felett kering, ami önmagában különös "véletlennek" tűnik, de hogy a két kísérő ennyire különböző módon viselkedjen, ez valóban rejtély. Mindez azonban még nem minden, mert a Viking-1 szonda mérései alapján a Mars anyagsűrűsége majdnem a kétszerese a Phobosénak, a Demiosé pedig még kisebb. Magyarázatra szorul az a tény is, hogy a Phoboson látható Stikney kráter irreálisan nagy. Ha ekkora becsapódás érte a kis holdat, annak szét kellett volna törnie, vagy robbannia, de egyben van. A dolog pikantériája, hogy az 1877-es felfedezésük előtti 15-20 évben is megvoltak már a technikai lehetőségek, mégsem látta őket senki sem, és ebből az a meglepő gondolat született, hogy azért nem, mert nem voltak ott! Természetesen a tudós társadalom élénken ellenezte ezt a feltevést. Hogy mesterséges eredetűek, vagy sem, üregesek, vagy sem, arra csak akkor kaphatnánk választ, ha meglátogatnánk őket.  

phobos-01.jpg A Phobos kráterei. A furcsa sávokra sincs elfogadható magyarázat, amelyek behálózzák a hold felületét.

phobos--battle.jpg Érdekes nyomok a Phoboson, főleg akkor, ha az égben zajló "isteni" csatákra gondolunk, amik le vannak írva pl. a Mahabharátában.

harc-nyomai-a-phoboson....jpg közelebbről.

deimos_hirise.jpg Deimos. A világos foltokra máig nincs elfogadható magyarázat

Jupiter

A Jupiternek már a gyűrűinél kezdődnek a furcsaságok, mivel egyes részei a fizikának ellentmondva - Phoboshoz hasonlóan - nem zuhantak még le a felszínre. Mások pedig jóval gyorsabban keringenek anyabolygójuknál. A mérések szerint a Jupiter több meleget sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. Ennek magyarázatára érdekes elméletet dolgozott ki egy amerikai nukleáris kutató, Marvin Herdorn, miszerint a Jupiter egy hidrogénburkolattal lezárt atomreaktor, vagyis egy csillag, ami bolygóként viselkedik. Egyes asztrofizikusok szerint a Jupiter gravitációsan összemenőben van, ezért termel annyi hőt. Jellegzetes Nagy Vörös Foltja sincs még megfejtve, sem az a hosszúkás, sötét jelenség, ami nagyjából kétévente utoléri a foltot, aztán kettéválva körülfolyja, majd újraegyesülve megelőzi, ami azt is jelenti, hogy azonos magasságban vannak. A folt érdekessége még, hogy néha változik a színe, formája, sebessége, viszont forog a tengelye körül. Másik rejtély, hogy a Jupiterről rádiócsillagászok adásokat fogtak 1950-ben, 1951-ben és 1955-ben. Végül a kutatók természetesnek nyilvánították, mint sok más jelenséget az űrből. Legnagyobb holdja a Ganymedes, ami a Naprendszerben is a legnagyobb, alig sűrűbb a víznél. Az Ion működő vulkánokat fedeztek fel, Europa nevű holdjáról egyesek feltételezik, hogy elképzelhető rajta élet. A Callisto különlegessége, hogy vannak hegyei, melyek 100-600 kilométer magasak.

A Jupiter színképében felfedezték az ammóniát és metánt, ami a szerves élet egyik feltétele, ezenkívül a chlorofill vonalát is megtalálták egy színképvonalban. 1836 - 1898 között Stanley Williams feljegyzéseket készített a Jupiter északi féltekéjének megfigyeléseiről, amelyek egy részét közzé is tette. (Monthly Notices, LIX kötet, 1899). Ebben leírja, hogy azt a területet zöld és egyéb színűnek látta. 1975-ben két amerikai tudós, Chen és Ferris, laboratóriumi körülmények között bizonyították be, hogy a jupiteri összetételű gázkeverékben létrejöhet szerves élet. 

jupiter-belso-holdjai.jpg Jupiter belső holdjai 

callisto1.jpg Képek a Callisto felszínéről. Nekem a másodikon feltűnt a hasonlóság a Phoboson látható mélyedésekből álló sávval. Itt meteoritbecsapódásként tüntették fel, de annak a valószínűsége, hogy merőlegesen becsapódó meteoritok ilyen egyenes vonal mentén sorozzák meg a holdat, szinte nulla, ha meg oldalról érkeztek, akkor az olyasmi lehet, mint mikor  pl. "kacsázunk" a vízfelszínen egy kővel, az egyre növekvő távolsággal ér vizet minden becsapódáskor, majd beleesik. Csakhogy itt a két szélen kisebbek a mélyedések és semmivel sincsenek messzebb egymástól, vagyis oldalról "sorozták" meg, de megint ilyen egyenesen? Szerintem ez szinte lehetetlen meteoritok esetében. Amúgy pedig a nagyításnál nem látható az a tipikus kicsúcsosodás a mélyedés közepében.

europa-moon.jpg  Europa             io-moon.jpg Io

ganymede-moon.jpg A Ganymedesnek erős mágneses mezeje van.

Szaturnusz

A Szaturnusz a "gyűrűs" bolygó, amelyiket "füles" bolygónak is neveztek. Ennek oka abban rejlett, hogy az élük felől nem látszódnak a gyűrűk. Ez volt az oka annak is, hogy sokáig azt hitte a tudós társadalom, hogy azok teljesen eltűnnek. Egyébként Gallilei fedezte fel a gyűrűket 1610-ben. A különcségek alól ez a bolygó sem kivétel. Az ő gyűrűi sem sokat törődnek a gravitáció és fizika törvényeivel. Itt is a legbelsőbbek a leglassúbbak és a külsők a leggyorsabbak, de mindez még nem elég, mert azt is felfedezték 1980-ban, hogy némelyik világos és sötét csík szalag módjára összetekeredik, ami példa nélküli az ismereteinkben. A Voyager-1 és Voyager-2 fedélzeti automatikus kameráiból kirakott északi pólus képeken egy szabályos hatszög alakú valamit fedeztek fel. Hogy ez természetes, vagy mesterséges eredetű-e, arra persze most sincs határozott állásfoglalás, viszont máig nem sok helyen lehet evvel az információval találkozni, az interneten kívül pedig szinte sehol. A Jupiterhez hasonlóan a Szaturnusz is termel hőt, háromszor annyit, mint amennyit a Naptól kap, de mivel ritkább anyagú, mint a Jupiter, feltételezhető, hogy nincs szilárd magja, ezenkívül gázmivoltából adódóan az is kérdés, hogy mi tartja össze.  Asaph Hall 1876-ban észrevett egy fehér foltot a felszínén, ami később eltűnt. 27 évvel később megint látták, majd legközelebb Barnard tesz róla említést 1927-ben. 1933-ban Hay fedezi fel, majd 1946-ban Camichel, Lyot és Danjon. 1990-ben tűnik fel ismét, de ekkor óriásira nő, elfoglalva majdnem az egész félgömböt. Nagy Fehér foltnak nevezték el. Konkrét magyarázat nincs rá, csak annyit tudnak, hogy 27-30 évenként tűnik fel. Talán köze van a Nap körüli keringéséhez, amit 29,5 év alatt tesz meg. Talán már nem is kéne azon csodálkozni, hogy innen is fogtak rádiójeleket, a két Voyager szonda egymástól függetlenül. A "természetes" teóriának némiképp ellentmondani látszik az a tény, hogy a jelek szabályos időközökben ismétlődnek, 10 óra 10 percenként. Mivel a bolygónak nincs szilárd felszíne, onnan nem jöhet adás, csak a gyűrűk valamelyikéről, melynek forgási ideje 10 óra 10 perc, és mivel a gyűrűkön kizárható a természetes adó, így nem sok variáció marad. (megj. jelenlegi tudományos ismereteink szerint természetes rádióforrás csak bolygókon, vagy csillagokban található, mivel működésükhöz energia kell). A szondák 500 nap alatt 12-szer vették a jeleket, amik néha hónapokra elhallgattak.

saturn-nov27.-2013-cassini-felvetel.jpg 2013 nov.27. Cassini felvétel 

This movie shows new details of a jet stream that follows a hexagon-shaped path and has long puzzled scientists.

Forrás: http://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/multimedia/cassini20091209.html

Fsaturn-hexagon-nasa.gov.jpeg NASA felvétel az északi pólusról

saturn-south-pole.jpg A Szaturnusz déli pólusa.

Érdemes néhányat a sok holdból is megemlíteni! Elsőként a Titánt fedezte fel Huygens 1655 március 25-én. Érdekesség, hogy ez a hold, már régóta asztrobiológiai kutatások célpontja, vagyis lehetséges életet feltételeznek rajta. A Cassini szonda adatai is ezt bizonyítani látszanak. (http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100607-titan-elet-hidrogen-szerves-anyag-acetilen-benzen-asztrobiologia-extrem.html)

A következő kettő holdat, majd később újabb kettőt a csillagász Cassini. Legalább 25-30 holdja van a bolygónak és persze akad néhány "más" közöttük. Az Iapetus igazi különc, amely egymástól ugyancsak eltérő két félgömbből áll. Az egyik fele folyton a Szaturnusz felé néz, és ez teljesen fekete, míg a másik oldal tízszer erősebben veri vissza az űrbe. Az Enceladus olyan, mint egy kráterekkel tarkított korcsolyapálya, a Thetys pedig valószínű jégből van. Van egy fotó a Thetys-ről, ahol jól látható egy hexagonra hasonlító alakzat. A Janus és az Epimeteus néha helyet cserélnek, amit azért tehetnek, mert ugyanaz a pályájuk. A Phoebe fordított pályán kering, szembe a forgalommal, a Hyperion meg hol többször is megfordul a tengelye körül, hol meg egyáltalán nem, felrúgva evvel a földi tudományok összes szabályait.

iapetus-color-high-res.jpg A fényes Iapetus. Érdekes "forradás" fut rajta. 

iapetus-moon.jpg  ??     iapetus-architecture7a.jpg ??

enceladus--saturn.jpg Enceladus, a korcsolyapálya 

hyperion_false_color.jpg A Hyperion olyan, mint egy tengeri szivacs. 

tethys2_cassini.jpg Thetys, Cassini jpg. Túl élénk a fantáziám, ha itt is hexagont vélek látni?

http://apod.nasa.gov/apod/ap070909.html

   

the-crown-of-thetys-nasa-photo.jpg Thetys, nasa photo. Itt is látom.

http://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/multimedia/pia08400.html

  

titan-hold--saturn.jpg Titán, talán a jövő élet bölcsője. 

raintitan_hardy600h.jpg Eső a Titánon. NASA fantáziakép

http://apod.nasa.gov/apod/ap110401.html

 

phoebe_cassini.jpg Phoebe, Cassini jpg 

janus-and-epimeteus--saturn-moons--nasa.jpg Janus és Epimeteus helycsere közben. NASA felvétel.

 2013 július 10-én a Cassini űrszonda felvételein jól kivehetően látszik egy fényes szigetszerű forma a Titán északi féltekéjén elhelyezkedő Ligea Mare tenger partjai mentén. A dolog érdekessége, hogy a tizenhat nappal későbbi felvételekről a "sziget" eltűnt. ( Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASI/Cornell

20140624_rejtelyes_sziget_tunt_fel_a_titanon_1.jpg a nyíl mutatja a szigetet, ami a felső képen már hiányzik.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140623-misztikus-sziget-tunt-fel-a-titan-egyik-legnagyobb-tengeren.html

 

Uránusz

uranus-valodi-es-hamis-szinben--nasa-foto.jpg Valódi és hamis színekkel, nasa.jpg.

http://www.jpl.nasa.gov/spaceimages/details.php?id=PIA00032

 

 Az Uránuszt 1781 március 13-án fedezte fel W. Herschel, angol csillagász, de azt hitte üstökös. A Hetedik bolygó a Naptól számítva. Gyorsan forog, sarkainál erősen belapul ennek következtében. Amiben kirí a többiek közül, hogy forgástengelye majdnem vízszintes, de ami még furább, hogy hátrafelé forog, mint egy kerék, ám előre halad. Kiderült, hogy kb. negyven gyűrűje van. Legnagyobb holdja a Titánia, de a legkülönlegesebb az Umbriel, amelyiken egyedülálló módon nincsenek kozmikus ütközések következtében kráterek, sem geológiai tevékenység nyomai, ami Naprendszerünkben egyedülálló jelenség. 

umbriel--uranus-moon--nasa.gov.jpg Umbriel, nasa jpg

titania_uranus-largest-moon.gif Titania. 

oberon--uranus--nasa-photo.jpg Oberon, nasa.jpg.

http://www.jpl.nasa.gov/spaceimages/details.php?id=PIA00034

Neptunusz

A Neptunuszt nem távcsővel, hanem matematikai számítások alapján fedezték fel 1846-ban. Mivel a Nap körüli keringési ideje 165 év, még azóta nem kerülte meg a Napot, mióta tudunk róla. Szintén gázos bolygó, hőt termel és vannak gyűrűi is. Rajta is megfigyeltek foltokat, kettő sötétet.Sűrű a légköre, ám ami meghökkentő, hogy a benne vonuló felhők menetiránnyal szemben haladnak iszonyú gyorsasággal. Az ismert 4 holdból 3 rendesen viselkedik, de a Triton szintén szembehalad a forgalommal. Van légköre, működő vulkánja és rózsaszín hó fedi felszínét.

tritonneptune.jpg Triton és a Neptunusz 

triton.jpg Triton felszín (fantáziakép)

Plútó

plutocharon_-nasa.gov.gif Plútó és Charon, NASA fotó

A Plútó létezésére a Neptunusz mozgásából következtettek, és már 1879-ben kereste Camille Flammarion, de végül 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh. A dolog érdekessége, hogy miután megtalálták, az új számítások azt mutatták, hogy a Plútó nem befolyásolja sem az Uránusz, még kevésbé a Neptunusz mozgását. De mivel e két bolygó hol gyorsuló, hol lassuló mozgásából következtettek a Plútó létezésére, így felmerül, hogy akkor van ott más is? Bár a Plútót tartjuk a legtávolabbi bolygónak, mégis a pályájának alakjából kifolyólag néha közelebb kerül a Naphoz, mint a Neptunusz. 1987-ben sikerült első ízben megfigyelni a holdját, a Charont, amiről kiderült, hogy túl nagy, legalább a fele a bolygójának. A másik dolog, hogy mindig ugyanazon pont felett áll, vagyis a Plútó egén mozdulatlanul áll a holdja. A Charon Plútó körüli keringését kicsit módosítani kell a tudományos álláspont alapján, mert valójában egymás körül keringenek, mert a Pluto-Charon rendszer tömegközéppontja a Plútón kívül található meg. De a legfurább az, ha igaz, hogy a két égitestnek közös az atmoszférája. Ezt a felfedezést 1988-ban tette R.Marcuialis és  M.Blue amerikai csillagászok a Plutó sugárzási spektrumának tanulmányozása közben, amit közzé is tettek a New Scientist 1575.számában. Erre nincs példa a Naprendszerünkben. Időközben a Plútót lefokozták kisbolygónak (2006), merthogy távolabb még vannak égitestek, amelyek nagyobbak nála, mint pl. az Eris kisbolygó, ám kiderült, hogy hatalmas holdján kívül még van négy kicsi is. Az is elképzelhető, hogy metánból álló légköre miatt mégis nagyobb az átmérője, mint az Erisé, tehát elképzelhető lenne egy rehabilitáció. (ez utóbbi hír forrása az origo.hu 2014-05-29)

pluto-felszin--fantaziarajz.jpg Fantáziarajz a Plútó metánjéggel borított felszínéről a Charonnal és a távolban a Nap aprócska pontként.

pluto_and_its_satellites_-2005-_without_labels.jpg Plútó, Charon, Nix és a Hydra (2005)

pluto_system_2005_discovery--nasa-esa--h.weaver.jpg

2005-ben a Hubble két aprócska holdat fedezett fel, a Nixet és a Hydrát, majd 2011-ben és 2012-ben a Kerberost és a Styxet. (Discovery 2013 july 2.) Addig csak a Charonról tudtak.

 ♦

 Anyaggyűjtés közben feltűnt valami. Bár egyre távolabb érünk a Naptól, a bolygók és holdjaik ugyanolyan fényben fürdenek, mint a Föld, vagy a közeli bolygók. Tökéletesen megfigyelhetők a sok millió kilométerre keringő óriásbolygók holdjai, pedig abból a távolságból a Nap már csak egy nagyobb csillagnak látszik, azt meg nem hinném, hogy a parányi szonda képes lenne megvilágítani akár egy kicsi holdacskát is. Ha a világűrben "éjszaka" van, akkor minél távolabb kerülünk egy csillagtól, annál sötétebb lesz. Nem koromsötét, de sötét. Még a Telihold sem képes előcsalni egy beragyogott táj apró részleteit, míg a NASA felvételein pl a tényleg messzi Iapetuson nagyon jól kivehetőek. 

 ♦

Naprendszerünk hangjai.

Ezek olyan elektromágneses hullámok, amelyeket az arra haladó Voyager űrszonda rögzített.

https://www.youtube.com/watch?v=-MmWeZHsQzs

Nasa space sounds

https://www.youtube.com/watch?v=U_97jGrgKd8

Sounds of the Sun

https://www.youtube.com/watch?v=4xpR4hyPSlE

sounds of Pluto

https://www.youtube.com/watch?v=7XMRXJVfAL0

sounds of the Moon

https://www.youtube.com/watch?v=AgnbAcT4iMk

Venus sounds

https://www.youtube.com/watch?v=bvnhDJn3c8c

Mars sounds

Érdekes animációs film arról, hogyan látnánk a bolygóinkat a Holdunk helyén

♦ 

vicces-naprendszer.jpg

 ♦

A megjelölt források mellett Nemere István Idegenek a szomszédban(1999) könyvéből is sok érdekességet tallóztam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sopron

(Zora, 2014.09.08 17:56)

Na jo, érdekes amit irsz de ugye a nézettségért nem mész bele te is ezekbe a galaktikus hiradásokba, meg összeesküvés teóriákba??? Tök jók az írásaid, maradj inkább a saját gondolataidnál és bocsi, ha kritizálásnak tűnik mert valahol az is. Nekem te író vagy, maradj is az, ott nem veszítheted el a hiteledet meg a hitedet.

Re: Sopron

(Kazu, 2014.09.10 20:46)

Helló Zora!
Azt hiszem, beletrafáltál valamibe, ami egy ideje foglalkoztat. Köszönöm.

kaposvár

(Évi, 2014.09.05 06:08)

érdekes dolgok vannak a cikkben.