Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TEREMTŐERŐ

2013.06.07


„Minden, amit gondoltam-gondolok; cselekedtem-cselekszem, az vagyok Én.  A képeim, az írásaim és minden, ami általam lett, az együtt Én vagyok, ahogy Isten a Minden és a Minden Isten.” - Ez a gondolat egy reggelen bukkant elő, amikor a festményeimmel elmélkedtem. Szóltam hozzájuk és gyerekeimnek neveztem őket.

Szentségtörő ez a gondolat, ha van saját gyerekem? Mi lehet a különbség kezem munkája és a vér szerinti gyerekem között? Annyi, hogy a vérem nem a teremtményem. Neki általam nyílt meg az út ebbe a világba. Hitem szerint engem választott az életéhez, életútjához, mert én voltam a legmegfelelőbb, mint ahogy én is a legmegfelelőbb szülőket választottam magamnak. Talán éppen ez az oka, amiért annyi szülő és gyermek érzi egymást idegennek. Mert a gyerek, nem a szülő teremtménye, aki sokszor akarva-akaratlanul is igyekszik ezt a szerepet utódjára kényszeríteni, elnyomva evvel az ő Énjét, önálló egyéniségét. Ahelyett, hogy egyszerűen csak szeretné önzetlen, szívből jövő szeretettel.

A gyerekem nem én vagyok, a képeim, az írásaim viszont igen, mert a szellememből születtek. 

Ha a gondolataim teremtő erejűek, akkor az a világ, amit a gondolataimmal teremtettem, a teremtményem. A könyveim, festményeim, a benső világom. Ha szépek a gondolataim, szép világot teremtek, de ha negatív gondolatok itatják át képzeletem, nem teremthetek szép világot.   

Mindannyiunk gondolkodására hatással vannak mindennapjaink történetei, munkahelyi események, családi dolgok, az utca, üzletek, hivatalok, a filmek, amiket nézünk, a könyvek, amiket olvasunk, újságok, reklámok és az emberek, akikkel találkozunk, vagy együtt élünk. Minden találkozásból, eseményből különféle energiák áradnak ránk. Lehetnek segítők, vagy visszahúzók, örömteliek, vagy lehangolók, gyógyítanak, vagy megbetegítenek, ezért szükséges észrevennünk, felismernünk őket és megtanulnunk elhatárolódni tőlük, ha negatívan hatnak ránk, különben átitatják a gondolatainkat, a külső és belső világunkat, és ezért fontos megértenünk, hogy körülöttünk minden energia.

A nagyszerű feltaláló, Nikola Tesla ezt mondja: "Ha meg akarod találni az Univerzum titkait, gondolkodj energiákban, frekvenciákban és rezgésekben!"

Albert Einstein kifejti, miszerint: "Minden energia, mindössze ennyit kell tudnod. Hangolódj rá annak a Valóságnak a frekvenciájára, amelyet meg akarsz élni és megkapod. Nem is lehet másképp. Ez nem filozófia. Ez fizika."

Ha ezt megértettük, vagy legalábbis elfogadjuk, akkor már nem lepődünk meg azon, ha például rokonszenvből, szolidaritásból belesüllyedvén valaki problémájába, rövidesen hasonlóan pocsékul érezzük mi is magunkat. Ugyanis az átélésünkkel, ami egy nyitott, befogadó állapot, átvesszük tőle annak a lehúzó energiának egy részét. Könnyítünk rajta, de nem segítettünk, ráadásul most már mi is cipeljük azt, amihez semmi közünk sem volt és visszük tovább a saját teremtésünkbe. Természetesen segítsünk, ha segíthetünk, de tudatosan. Vagyis fontos odafigyelnünk magunkra, folyamatosan tisztán tartani a gondolatainkat, szívünket, szellemünket, és fontos megtalálni-megtartani a benső egyensúlyt. Erre a legjobbak az olyan tevékenységek, amik ellazítanak, megnyugtatnak, benső harmóniát teremtenek. Mint pl.a meditáció, természetjárás, tai-chi, nyugtató zene, festészet és bármi, ami békés örömet szerez.

Létezik-e biztos recept teremtőerőnk használatára? Én még nem találkoztam olyan végső megoldással, ami minden egyes emberre egyformán alkalmas lenne. A saját receptemet magamnak kellett megtalálnom. Mások tapasztalatai lehetnek hasznosak, építőek, de ahogy az aszpirin sem hat mindenkire ugyanúgy, úgy a szellemi útmutatók sem, ám felébreszthetnek, lelkesíthetnek, ösztökélhetnek, terelgethetnek.

Néhány hasznos és megszívlelendő útmutatás, melyek sokat segítettek már nekem:

- Keress, és ne add fel soha!

- Tanulj, de tanulj meg különbséget tenni!

- Szeresd önmagad! Ehhez fel kell ismerned, hogy sokkal több vagy annál a fizikális személynél, aki visszanéz rád a tükörből.

- Minden összefügg. Mindennek van oka, célja, következménye.

- Mindennek van értelme. Neked is!

- Mindenkinek van hite, még ha életünk mélypontján ezt nem tudjuk elhinni!

- A hazautat  nekünk kell végigjárni. (a cím nem szerepel a lakcímkártyádon)

- A fizikális világ trükkjei, mint pl. protekció, ismeretség, zsarolás, megfélemlítés, megvesztegetés, nem léteznek a Szeretet szellemi síkján. Az esélyek tökéletesen egyformák minden léleknek. Nincsenek kedvencek és nincsenek kiválasztottak, hiszen a feltétel nélküli Szeretet nem válogat.

Lehet, hogy némelyik közhelyesnek tűnik, de érdemes rajtuk elmélkedni, ha mélyebben is szeretnénk megérteni az üzenetet.

Miként éljük az életünket, az rajtunk múlik, ám egy dolog biztos: lehet várni a sült galambra, csak nem érdemes. Az alkalmas pillanat mindig itt van, mert minden pillanat alkalmas, csak nyitottnak kell lennünk, hogy észrevegyük. Ha ezt őszintén tesszük, felismerjük saját utunkat.

Felmerülhet az a kérdés, hogy valóban létezik-e az általam teremtett világ. Erre csak hittel felelhetek: igen, én hiszem, hogy benső világunk valóságos világ a szellemünk síkján.

 A fentiek tükrében joggal merül fel bennünk, hogy valóban teremthetünk-e bármit. Ez a felvetés nagyon sok választ rejt magában, ezért nem tartom bölcsnek direkt megválaszolni. Ugyanakkor előhozott bennem egy gondolatsort. Hiszem, hogy mindannyian bizonyos életfeladattal születtünk a Föld bolygóra, és ha ezt a feladatot nem szolgálja például a gazdagság, akkor valószínű nem leszünk gazdagok, bármennyire áhítozzuk, vagy életünk folyamán lemondunk róla, netán elveszítjük. Ellenkező esetben nem tudjuk teljesíteni a vállalásunkat. Talán az sem véletlen, hogy a valóban emelkedett szellemű mesterek többsége szerény körülmények között élt és él. Ebbe belegondolva mi magunk is érezzük a választ.

Amikor festek, a benső világomat teszem láthatóvá fizikális síkon. A benső világom engem tükröz, azt a valakit, aki valójában vagyok. Valóságos önmagamat fedezem fel és ismerem meg festményeim, írásaim által, emberi kapcsolataimon keresztül.

Teremtőerővel felruházott teremtmények vagyunk, akik tudatosan teremthetik saját teremtményeiket, és hogy teremtésünk gyermekei angyaliak, vagy démoniak lesznek, az gondolataink, szívünk tisztaságán múlik. 

 

 1:21-től van hang!!!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sopron

(Zora, 2013.07.06 19:02)

Azért nem könnyű avval szembenézni, hogy talán egész életünkben ismeretlen lesz a jómód és minden nap meg kell harcolni a betevőért. Inkább veszünk egy csomó sikertörténet könyvet és hogy legyél sikeres könyvet egy jó csomó pénzért, amiből amúgy is kevés van és valahogy nem működik. Megvesszük a második, meg a harmadik, negyedik ésatöbbi X+1 részt és ha mégsem sikerül gazdaggá lenni, akkor elveszítjük a maradék önbizalmunkat is, na meg a kevéske spórolt pénzt. Szóval ez nem egyszerű és sok idő kell, mire talán megértjük. Én azért felfogtam, miről is van szó és azt gondolom, nagyon is lehetséges. Élem az életem és akkor megtörténhet bármi.

Re: Sopron

(Kazu, 2013.07.11 20:44)

Így igaz Zora, én ebben hiszek.

Budapest

(Csapó csaba, 2013.06.07 23:12)

Kedves Kazu!
Nagyon érdekes kérdések sorát veted fel az írásodban! Nagyon tetszik az, ahogy elmagyarázod, hogy a szülő nem a gyermeke teremtője, hanem csak a segítője, aki által a világra jön és felnevelkedik. Most megtanultam Tőled – olyan szépen elmagyaráztad –, hogy miért érzi sok gyerek és szülő annyira idegennek a másikat magától. Én azt gondolom, teremtünk, hiszen akár a gondolatainkkal is olyan energiákat, rezgéseket hozunk létre, amelyek kihatnak gondolkodásunkra, beszédünkre, tetteinkre, azok másokban is energianyalábokat indukálnak, és elindulnak a láncolatok bonyolult sorozatai, és sokszor tényleg valami új dolog kerekedik ki az egészből, s ilyen értelemben teremtünk mi magunk is. A gondolataid, a verseid, regényeid, festményeid mind a Te gyerekeid – nem szentségtörés ezt állítanod, hanem a tudatosságodat tükrözi. Légy büszke a gyerekeidre!

Re: Budapest

(Kazu, 2013.06.11 06:12)

Kedves Csaba!
Köszönöm, és büszke vagyok.

Sopron

(Zora, 2013.06.10 14:46)

Érdekes az írásod Kazu, elgondolkodtató. Azt értem, hogy a szülő nem a gyereke teremtője, de nevelni mégiscsak kell a kölyköket. Hány olyan apuci meg anyuci van, akik mellett a kisherceg bármit tehet, mert ők liberális szülők. Imádják a csemetéjüket, aki meg nem bolond ezt nem kihasználni. Ha szigorú vagyok, elnyomom szegénykét, ha meg túl engedékeny, akkor elkényeztetem. Szóval mégiscsak van ahhoz köze a szülőnek, hogy a gyereke mivé válik.

Re: Sopron

(Kazu, 2013.06.11 06:11)

Kedves Zora! Igazad van, szükséges a gyerekeket nevelni. Szívvel és megfontoltan. Valóban nagy a szülők szerepe és felelőssége, ha gyermeket vállaltak, és persze hogy rajtuk is múlik, mi lesz a gyerekből, de ehhez kell a szerető figyelem, hogy ne önmagukat lássák utódjukban, hanem egy önálló személyiséget és ezt a személyiséget segítsék kibontakozni.

Bp

(Zakarias, 2013.06.10 18:25)

Hello Zora! Nevelni persze hogy kell a gyerekeket, nem is erről van itt szó! A túlzott nevelésből adódó szemilyiség eröszakos megváltoztatásától óv Kazu. Ha mondjuk egy orvoscsalád mindenáron orvost akar csinálni a gyerekből, mert az az apa, a nagyapa, meg a nagybácsi is az volt, pedig a gyerek tehetségesen zenél és nem érdekli az orvoslás. Tipikus esete a személyiség elnyomásnak és megváltoztatásnak. Szóval fel kell ismerni a határt.
Hát én is bizakodom, hogy arrafelé nincs szükség protekcióra. már nagyon unom, hogy itt nem megy másképp.

Re: Bp

(Kazu, 2013.06.11 06:05)

Kedves Zakariás! Egyetértek Veled, és pontosan erre céloztam. Sokszor előfordul, ha nem sikerült elérnünk egy célt, álmot, akkor a gyerekeinken keresztül próbáljuk meg úgy, hogy őket akarjuk átformálni saját képünkre. Magunkat akarjuk bennük újrateremteni, de ez a teremtés megakadályozza az ő saját önmegvalósítását, legalábbis erősen gátolja.
Nelem sem tetszik a sok protekció, korrupció és egyebek, de az emberiség együtt teremtette meg ezeket a fogalmakat. Csak a következményeit viseljük közös teremtésünknek. De minden változik, végül pedig...!