Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titokzatos Japán

Utsuro-bune, Utsuro-fune, vagy Utsubo-fune, jelentése üreges hajó japánul.

2015-augusztus-heviz-047.jpg Japán füstölőtartó

A legenda szerint 1803 február 22-én, Tokugawa shogun uralkodása alatt, az Ogasawara Nagashige tartományi kormányzó uralma alá tartozó Hara-yadori nevű partszakaszon egy furcsa úszó tárgyat láttak meg a halászok, ami kifelé sodródott. Kivontatták a partra. Kerek volt, formája a kóhako nevű füstölőtartóra hasonlított, átmérője kb. 5,4 méter. A hajó felső részén rácsos ablak volt, amit gumihoz hasonló anyaggal szigeteltek. Az alját vaslemezekkel erősítették meg, hogy megóvják az összezúzódástól  a parti sziklákon, vagy zátonyokon. Az ablakokon keresztül be lehetett látni a hajó belsejébe, ahol a halászok egy idegenszerű nőt láttak meg. A haja és a szemöldöke vörös volt, a bőre rózsaszín. Úgy tűnt, hogy a haját fehér hajjal hosszabbították meg, ami lehetett szőrméből, vagy fonott kötelekből. Mivel senki sem értette a beszédét, így az sem derült ki, honnan jött. A kezében egy kb. 60 centiméteres, négyszögletes dobozkát tartott, ami úgy tűnt, nagyon fontos neki, mert senkinek sem engedte meg, hogy hozzáérjen és folyamatosan a kezében tartotta. Az emberek átkutatták a hajót. Találtak kb. 3,6 liter vizet egy üvegben, két alvómatracot, süteményfélét és tésztafélét. A nő békésen figyelte a halászokat, akik azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Egy idős helybeli halász ezt mondta:

  • „Lehet, hogy ez a nő egy idegen ország királyának a lánya, aki férjhez ment, de egy másik férfit szeretett. A férfit lefejezték, de mivel a hercegnő nagy köztiszteletnek örvendett, ezért bezárták ebbe az üreges csónakba, kitették a tengerre és a sorsára hagyták. Ha igaz a fejtegetés, akkor abban a négyszögletes ládikában a szeretőjének a feje van. A múltban történt egy hasonló eset, amikor egy hasonló csónakot sodort a partra a tenger egy nővel, és a csónakban egy deszkafélére erősített fejet találtak. Bár ez az információ másodkézből származik, de a hasonlóság alapján ennek a ládikának a tartalma lehet egy fej. Ez megmagyarázná, miért őrzi annyira féltőn. A csónak és a nő származásának felkutatása sok pénzbe kerülne, és mivel nyilvánvalóan szokás ilyen csónakokat kitenni a tengerre, rakjuk vissza az asszonyt és bocsássuk útjára. Lehet, hogy kegyetlenségnek tűnik, de inkább tűnik egy előre megírt sorsnak.”

Azzal a halászok visszarakták az ismeretlent a hajóba és a tenger hamarosan elsodorta.

utsurofune-by-kyokutei-bakin-1825-tusrajz.jpg

Kyuokutei Bakin tusrajza, 1825

Van egy másik hasonló történet is, mi szerint: „1803 március 24-én Hitachi provinciában a Haratono partszakaszon (Haratono-hama) egy idegen formájú hajót sodort partra a víz. A csónak formája rízsfőző edényre emlékeztetett, a középső részén egy megerősített gyűrű volt, a gyűrű fölött a hajótestet feketére festették és a négy oldalán négy kis rácsos ablak volt, amik fenyőgyantához hasonló anyaggal lettek szigetelve. Az alsó rész fémes pallókkal lett megerősítve, amik magas minőségű nyugati vasra hasonlítottak. A hajó 3,64 méter magas volt, átmérője kb. 5,45 méter, és a bensejében egy  20 év körüli fiatal nő volt. Kb. 1,5 méter magas, bőre fehér, mint a hó, hosszú sűrű haja a hátára omlott, arca kimondhatatlanul szép. Ruházata idegenszerű, semmihez nem hasonlítható és a beszédét nem értette meg senki. Kezében kis ládikó, amit senki sem érinthetett meg. A csónakban két puha szőnyeg volt ismeretlen anyagból, ezenkívül süteményféle, gyúrt tésztaféle és valamilyen húsféle és egy csodálatos csésze, amihez hasonlót még nem láttak.”

A fenti szöveg alá még feljegyezték: „Haratono-hama Ogasawara Izumi úr birtoka”

 

 uturobune01.png

További hasonló írások

Léteznek további hasonló feljegyzések, mint például Hirokata Zuihitsu és az Óshu Kuzakki. 2010-ben és 2012-ben újabb Edo-kori dokumentumok kerültek elő. Ezeknél a helyszín Bóshú kikötő (Minato Bóshú).

Érdekes, hogy van egy ismert régi japán történet is, ami az Ivo provinciában élt Kawano családhoz fűződik. Ebben az elbeszélésben egy Wakegoró nevű halász talál a nyílt tengeren, a Gogo-sziget előtt egy  kerek hajót, benne egy 12-13 éves lánykával, és kivontatja a hajót a partra. A lány azt állítja, hogy ő egy kínai hercegnő, aki mostohaanyja kegyetlenkedése elől menekült el. A halász Wake hercegnőnek nevezte el (Wake-hime) és felnevelte. Wake később egy császári herceggel házasodott össze Ivo tartományban és megszülte Ochimikot, a Kawano család ősatyját. A hercegnő máig nagy tiszteletnek örvend Funakoshi szigetén, ahol egy szentélye áll, a Wakehime-szentély. Azt tartják, hogy ő hozta el Japánba az első selyemhernyó kokonját.

A modern kutatásokat nehezíti, hogy az Edo-kor födrajzi elnevezéseit ma már többségükben szinte lehetetlen ellenőrizni. Tanaka Kazuo professzor a Gifu egyetemről, erősen kétli, hogy ufó lenne az utsuro-bune, vagy akár gépezet, mivel tehetetlenül sodródott a vízen, nem volt benne semmiféle hajtómű, vagy irányító szerkezet a leírások alapján. Van kutató, aki szerint a hajón levő írások kitalálások, ezt támasztja alá az, hogy a különböző dokumentációk nem egyeznek. Van olyan feltételezés is, miszerint a hajó kerek font kosár volt, ami akkoriban megszokott volt Ázsiában. Kétkedésre ad okot az is, hogy Hitachi provincia egy stratégiailag fontos helyen fekszik, mégis, semmilyen hivatalos feljegyzés nem maradt fenn ezekről az eseményekről, noha minden történést pontosan feljegyeztek a hivatalok, még a legjelentéktelenebbeket is.

utsuro-bune-by-nagahashi-matajirou-1844.jpg

Nagahashi Matajirou tusrajza, 1844

Nem tudjuk, mi volt ez a különös vízi jármű, kik építették, mi célból és kik voltak a titokzatos idegen női utasok, mint azt sem, hogy mi lett velük. Lehet, hogy egyetlen valaha megtörtént eset volt a többi, egyre misztikusabb legenda alapja. Az is lehet, hogy tisztán az emberi fantázia termékei, de az is, hogy valami egészen másról van szó. Földünk telis-tele van megfejtetlen titkokkal, egyre többel.

utsuro_bune_castaways.png

Érdemes kicsit jobban megfigyelni a képeken, hogy a hajó feliratai között kisebb eltérések vannak. Tudva, hogy egyszerű halászok másolták le az ismeretlen szöveget, nem feltétlenül tartom bizonyíték erejűnek arra, hogy kitaláció lenne az egész. Gondoljunk csak abba, mekkora eltérésekkel másolná le napjainkban egymástól függetlenül öt magyar (de lehet akár orosz is) ugyanazt a japán szöveget (de lehet cirill betüs is). De ez csak a privát véleményem.

Doguk

A doguk különös kinézetű kis figurák agyagból, amiket Japánban találtak. A kormeghatározás alapján a késő Jómon időszakban készültek, ami Kr.e. 14000-400 között volt. Egyes források Kr.e. 600-ra teszik készítésük idejét, ami megegyezik avval az időszakkal, amikor Ninigi isten felbukkan a japán legendákban. Az ásatási helytől és készítési időszaktól függően több típusú dogu van. A Japán Történelmi Nemzeti Múzeum becslése szerint nagyjából 15000 figura van Japánban. A legtöbbet Kelet-Japánban találták, a nyugati részében ritka. A doguk rendeltetése ismeretlen és nem keverendők össze a Kofun periódus temetői agyagtárgyaival, a haniwákkal.

haniwa.jpg Haniwa csoport

Egyes tudósok elmélete szerint gyógyító varázserőt tulajdonítottak neki, miszerint ha valaki megbetegedett, akkor a betegséget a doguba küldték át, amit aztán vagy megsemmisítettek ezután, vagy megtisztították. Mások termékenységi és sámánisztikus rítusokkal hozzák őket összefüggésbe.

Méretük 10 és 30 cm közötti, nagy részük női jegyeket mutat, szemük nagy, keskeny derék és széles csípő. Némelyiknek nagy a hasa, mint a terhes nőknek. Nagy az arcuk, apró a kezük.

A legismertebb fajta a Shakouki-dogou, vagy dülledt szemű dogu. Ezt a fajtát az Aomori, Miyagi és Iwate prefektúrákban találtak.

jomonstatue-dulledt-szemu-dogu.jpg Shakouku dogu

Típus szerint vannak a dülledt szeműek, terhes nő-típusúak, szív-arcúak és a szarvas bagoly típusúak.

dogu-pregnant-dogu.jpg Terhes nő típusú dogu. Érdekes a kalapja.

heart-shaped-dogu.jpg Szív-alakú arcúak

horned-owle-typ-dogu.jpgSzarvas bagoly típusú dogu

Természetesen vannak más elképzelések is a szobrocskákat illetően, mint minden ismeretlen eredetű régészeti lelet esetében. Sokan földönkívülieknek vélik őket űrruhában, vagy búváröltözékben. Ez egyelőre még csak fantázia és képzelőerő kérdése, ám az tény, hogy a figurák arca a legkevésbé sem hasonlít egy emberi arcra.

dogus-dulledt-szemu.jpg

dogu-statuleles2.jpg

doguk-regi-foton.jpg Doguk egy régi fotón

Egy másik teória róluk

Nevük: ainanna. A Gemini csillagendszerből jöttek.Pár ezer éve bázisuk volt a Marson, ahol aranyat bányásztak. Először Kr.e. 1235-ben jártak a földön, Japánban. Utolsó felbukkanásuk 2003-ban Madagaszkáron lett feljegyezve.

Rejtélyes csillagtérképet találtak egy ősi japán sírbolt mennyezetén

"Idegen" égboltot ábrázoló rejtélyes csillagtérkép díszíti az ősi japán temetkezés, a Kitora-sírbolt mennyezetét. A csillagokat aranyozással emelték ki, a három cinóbervörössel festett koncentrikus kör pedig az égi objektumok, köztük a Nap mozgását jelöli.

A Kr.u. 7-8. századi sírboltot 1998-ban tárták fel Nara-prefektúrában, Aszuka közelében. A kőépítmény mindössze 1 méter magas, 1 méter széles, hossza alig 2,5 méteres, a rég kifosztott sír érdekessége a falait és mennyezetét borító színpompás freskók. A sírkamra falait a négy égtáj felé tájolták, az északit a fekete teknős, a délit a vörös a főnixmadár, a nyugatit a fehér tigris, míg a keletit a kék sárkány ábrázolása díszíti. A mennyezet viszont az éjszakai égboltot jeleníti meg, a térképen 68 csillagkép különböztethető meg. A csillagokat aranyozással emelték ki, a három cinóbervörössel festett koncentrikus kör pedig az égi objektumok, köztük a Nap mozgását jelöli.

Két kutató, Szoma Mitszuru, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium asztronómusa és Nakamura Tszuko, a Daito Bunka Egyetem tudósa külön-külön elemezték az ősi csillagtérképet, és arra a következtetésre jutottak, hogy az "idegen" égboltot ábrázol, olyan pozícióban jeleníti az égitesteket, ahogy azokat Kínában, Hsziánban (Xi'an), vagy Lojangban (Luoyang) végzett megfigyelések során észlelhették.

A tudósok abban is egyetértettek, hogy a csillagtérkép a sírbolt építését több évszázaddal megelőző állapotokat tükröz. Ám míg Szoma Mitszuru az i.sz. 240-520 közötti időszakra datálja a csillagtérképet, Nakamura Tszuko i.e. 120-40 közötti periódusra teszi a megfigyeléseket. Egész más véleményen van Mijadzsima Kazuhiko, a Dosisa Egyetem professzora, aki a sírkamra felfedezése után közvetlenül tanulmányozta a mennyezeti freskót. Meggyőződése szerint az ősi csillagtérkép a Koreából i.e. 65 táján végzett megfigyeléseket tükrözi.

csillagterkep-japan.jpg

csillagterkep-japan2.jpg

csillag-terkep--red-bird-of-the-south-painting-kitora-tomb.jpg

csillagterkep-japan--kitora-tomb-03.jpg

 

Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2015/07/rejtelyes-csillagterkepet-talaltak-az.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.