Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tízparancsolat.

2013.01.02

Az egyik legmegkérdőjelezhetetlenebbnek tartott szent törvény, Isten közvetlen kinyilatkoztatása Mózesnek. Szavak, melyeket nem szabad megváltoztatni, mert Isten szavai.

Akkor ezzel máris akad egy kis probléma, mert ahány fordítás, annyi variáció és az sem mellékes, hogy a szavak nem mindenkinek jelentik pontosan ugyanazt a tartalmat. A zsidó, az ortodox és a protestáns fordításban van még egy legelső parancsolat, ami a katolikus és evangélikus fordításokban nem szerepel a tizes felsorolásban:

Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (zsidó)

“Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” (protestáns, ortodox) /Idézetforrás:Wikipédia/

Aztán szerepel még pár kisebb-nagyobb különbség a fordítások között, melyek látszólag nem változtatják meg a mondanivalót, de minden újabb szó újabb lehetőséget adhat újabb értelmezésekre.

A művészeti alkotások kőtábláin (amit nem hiteles bizonyítékként említek) mindenesetre úgy tűnik az ábrázolások alapján, hogy Isten igyekezett az embereknek röviden, tőmondatokban beszélni, márcsak azért is, mert Mózesnek vésnie kellett, nem tollal jegyzetelt. Ahhoz képest némely felekezet komoly listává bővített egyes pontokat.

Felmerül hát egy tabufeszegető kérdés:

Valóban a mindenható, egyetlen Isten diktálta a parancsolatokat?

Mert ha Ő, akkor az első mondattal megint gondban vagyok. Miért szól csak a zsidókhoz? Mert végig hozzájuk beszél. Azokhoz, akiket kihozott Egyiptomból, tehát nem lehetnek az összes nép, és önmagát e nép istenének nevezi. Nem a Föld népeinek istenének, hanem Izrael istenének nevezi önmagát. És ezen a tényen nem változtat, hogy a katolikus Tízparancsolatból kihagyták ezt az első részt (bizonnyal nem ok nélkül, hiszen avval beleordítanák a süket fülekbe, hogy ez egy idegen isten, aki előtt a porba borultok). Mindezek mellett gyakorlatilag az egész Ószövetség Izraelről és Izrael istenéről szól, nem pedig a világteremtő Mindenhatóról.

Gyermekfejjel bemagoltatták velünk a 10 pontot és mi szépen magunkba építettük, éspedig olyan jól, hogy később még a kétely kételye sem merüljön fel ezekkel a betonoszlopokkal szemben. Ha mégis, akkor ott voltak a félelemkeltések ördögtől, pokoltól, kárhozattól, ami a hitetlenkedőre leselkedett, de mostanában megint elémkerült a téma és vele együtt a sok kérdés is.

„Ne tedd!-Ne tedd!-Ne tedd! vagy Tedd! Tedd! Tedd!... mert különben...”

Csupa tiltás, felszólítás és bizony a fenyegetés is, ha valaki hűtlenkedne, engedetlenkedne. Ez esetben a fiakban, utódokban negyediziglen jár a büntetés, vagyis négy generáción keresztül.

Mi köze van egy ilyen kijelentésnek a feltétel nélküli szeretethez, ha kényszerből kell egy istent tisztelni, mert szeretni kényszerből lehetetlen, és akkor az félelem, nem tisztelet márpedig mi áll távolabb a szeretettől, mint a félelem!

Sokáig feltétlenül elfogadtam, hogy ezek a törvények tökéletesek és egy stabil erkölcsi alapot jelentenek, de ha a szokással ellentétben elolvasom a Bibliát, a különböző felekezetek néhány fordítását, magyarázatát tanulmányozom, máris ott van a kétely. Egymásnak ellentmondó szavak, melyeket érdekek szolgálatába lehet állítani, és ami lehetséges, az bizony valószínű.

A legkézenfekvőbb lenne Őt kérdezni, aki az egyház szerint vésőbe mondta ezeket a törvényeket, Istent. De mintha ez eszünkbe sem jutna. Ugyan miért nem? Talán, mert azt gyerekként sosem tanították, hogy Istennel saját szavaimmal is beszélgethetek, nem csak liturgikus szövegekkel, másrészt, kinek van kedve egy olyan szigorú személlyel csevegni, aki a szép ígéretek mellett folyton büntetéssel, halállal, pokollal fenyegetőzik. Istenfélelemre tanítottak. Akitől félek, avval általában igyekszem nem keresni a kapcsolatot.

De itt valami megint nincs rendjén! Isten a Szeretet... Isten a feltétel nélküli Szeretet... feltétel nélküli! Ez azt jelenti, hogy nem szab feltételeket azért, hogy szeressen. Vagyis akkor is szeret, ha nem vagyok tökéletes, akkor is, ha rosszat tettem és mivel nem személyválogató, ezért ugyanúgy szeret mindenkit... minden embert, kivétel nélkül!

A másik nagyon fontos dolog, hogy Szabad Akaratot adott nekünk, vagyis magunk dönthetünk a dolgainkról, tetteinkről, Ő soha nem fog ebben megakadályozni minket, akkor sem, ha azzal ártunk, különben nem lenne Szabad Akarat. Vagyis tényleg azt teszünk, amit akarunk, de vállalnunk kell a felelősséget, viselnünk a következményét! Mindannyiunknak! És ez vezet a megtapasztalásokhoz, hiszen minden megnyilvánulásunk és az összes többi emberé is következményekkel jár. Ezek kihatnak ránk, másokra, az egész emberiségre, a bolygónkra. Meg kell élnünk a magasságot és a mélységet, hogy fogalmunk legyen róla, hogy az tapasztalattá válhasson. Talán ezért beszélnek a szülők hiába gyerekeiknek, hogy mit ne csináljanak, mert abból csak baj lesz, mert a gyerek maga akarja megtapasztalni, nem csak tudni. Minél több helyzetet tapasztalunk meg saját bőrünkön, annál tisztábban látjuk a világot, ami körülvesz és egyre közelebb kerülünk önmagunk megismeréséhez.

Hát  Isten pontosan ezért nem avatkozik bele, mert szeret minket.

De ha megvonjuk tiltások útján a megtapasztalást, mi történik, vagy ha mindent megtiltunk a gyerekünknek, azt hívén, hogy így megvédjük őt a nehézségektől, valóban a fejlődését szolgáljuk-e, vagy éppen mi gátoljuk meg és lehet, hogy evvel sokkal nagyobb nehézségeket hozunk létre az életébe, ami persze kihat másokra is.

Miért nem gondolkozunk, hiszen nekünk is folyton tiltottak, meg előírtak és mit tettünk: lázadtunk, hazudtunk, vagy lassan megadtuk magunkat a sodrásnak és elvesztettük önmagunkat. Ez nem fejlődés!

Miért ismétlődik ez a séma nemzedékekről nemzedékekre és miért nem változtatunk rajta, ez egy fontos kérdés. Talán kényelemből, kényszerből, félelemből, vagy mert nem bízunk Istenben, nem bízunk önmagunkban.

Egyáltalán, kicsoda Isten?

Egy felhővel keretezett szem,  egy nyájas, fehészakállú öregúr, aki felhőkön trónol aranyszékben, vagy egy füstoszlop, netán égő csipkebokor, mennydörgés,  vagy éppen a Nap?

Ha Isten, aki mindent teremtett, aki maga a Szeretet, megmutatná magát nekünk, vajon milyen formában jelenne meg? Bármilyenben is, valakiknek biztosan nem tetszene, mások meg eldöntenék, hogy az a kizárólagos megjelenési formája. De hogy gondolhatjuk, hogy úgy néz ki, mint mi, vagy bármi, amit már ismerünk ebből a világból! Isten nem egy háromdimenziós valaki, tehát fel sem tudnánk Őt fogni.

De miért is akarjuk Őt egy számunkra felfogható képhez kötni? Talán, mert akkor magunkhoz hasonlóvá tettük, és ugyanúgy bánhatnánk Vele, mint egymással. És a végén megfeszítenénk, mint minden bajunk okozóját.

A kérdésre, hogy ki nekünk Isten, a válasz bennünk rejtőzik, mint minden válasz. Nem dogmákban, melyek arra idomítanak, hogy betonoszlopokhoz láncoljuk magunkat.

Isten nem lehet dogma, mert a dogma egy merev korlát, ami ellentétes Isten lényével.

Milyen Isten?  

Isten a feltétel nélküli Szeretet.

Isten nem személyválogató.

Isten Szabad Akaratot adott az embereknek. Ha beavatkozna az emberek életébe, hogy megváltoztasson döntéseket, azok következményét, akkor megszegné az Akarat Szabadságát, és ez ellentétben áll Istennel. 

Egyébként ezek a gondolatok részben a Bibliában is le vannak írva, és ha valóban elhatározzuk magunkat és keresni kezdünk, egyre több kérdés és egyre több gondolat fog megjelenni bennünk.Többek közt a már ismert is:  Valóban a mindenható Isten diktálta a parancsolatokat?

És az is, hogy van-e jelentősége? Tapasztalásunk hosszú útján a szabályok lehetnek oltalmazó korlátok, mint pici gyereknek a gyerekrács. Aztán felnövünk és csak rajtunk múlik, hogy korlátaink ketreccé, vagy támasszá válnak.

 Keskeny az út, amin járunk. Nehéz megkülönböztetnünk, mi az, amit a Szív sugallatára teszünk és mi az, amit az Egóéra. Meg kell tanulnunk, mikor nyilvánul meg általunk a valódi Szeretet és mikor teszünk jót mással saját magunk szeretetéből. Ha ezt képesek vagyunk felismerni, akkor képesek vagyunk rá, hogy éljük önmagunkat. Ha az agyunk még nem is, de a szívünk tudja jól, hogy Jézus kiről beszélt a tanításaiban, mikor az Atyáról beszélt.
 

(Megjegyzés: mielőtt lenne, aki szavaimat félreértené és úgy értelmezné, hogy vallásokat akarok sértegetni, kritizálni, vagy megkülönböztetni, csak annyit mondok, hogy NEM! Nem a Tízparancsolat lényegét kérdőjelezem meg, hanem azokat az erkölcsi (érdek) szabályrendszereket, amiket az ember csinált belőle.

A vallásosság mindenkinek szíve joga, a magánügye. Az én magánügyem, hogy semmilyen dogmával nem értek egyet, viszont minden tanításban vannak valódi bölcsességek, ezeket igyekszem megtalálni. Ugyanezt ajánlom keresőknek!

Akár a mexikói Tollaskígyó is lehetne a Biblia istene, ha nem később fedezték volna fel Amerikát. És vigyázat, nem Jézusról beszélek, hanem az Ószövetségről!

A Biblia története, létrejötte is érdekes olvasmány, ha valakit érdekel. Biztosan talál információt az interneten, de talán hitelesebb források vannak a könyvtárakban!)

 ♦♦♦

Noam Chomsky: A Világ Urainak Tízparancsolata

Az alábbi “tízparancsolatot” Noam Chomsky vetette papírra, egy amerikai zsidó családból származó egyetemi nyelvész és előadó. Közel 25 éve látott napvilágot az írás, mégsem vesztett az aktualitásából.

1.) Az emberek agyát és gyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében gyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

Forrás: http://maga-a-valosag.hu/?page_id=2031

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

MO.

(A., 2013.08.06 12:54)

Nem hogy nem vesztette el az aktualitását Chomsky tízparancsolata, hanem egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy aktívan működik és ebben a többi nép, (vagy majdnem mind) között feltűnő negativ példa a magyar nép. A megosztottság, elbutulás, agresszivitás,sunyiság, irigység és uralkodni vágyás lett jellemző, a megértés, mások tolerálása, együttérzés, segitőkészség ritka jelenség lett.
Nem ciki, hogy mikor külföld mást se csinál, mint Magyarországnak tesz keresztbe, a "nemeseink" összefogás helyett egymásra acsarkodnak és ehhez a "játékhoz" a néptől várnak támogatást? és sajnos kapnak is! hát ezért kell a butítás!

Budapest

(Zakarias T., 2013.05.21 15:57)

A Biblia egyértelműen héber írások gyűjteménye. A próféták egyértelműen zsidó emberek voltak. A Biblia Izraelben "játszódik". Jézust azért nem említem, mert ő mindenkiről beszélt, nem csak a zsidóságról. Nem véletlen, hogy a zsidók az Ószövetséget tanítják és Jézust prófétának tartják, nem Isten fiának.
A Tízparancsolat első pontja fontos a zsidóságnak, de nem a katolikus egyháznak, ezért kihagyta. És a Bibliát tették meg szent könyvükké.
A Talmudban és a Bibliában sok hasonló történet van. Ugyanabból a forrásból jöttek, mégis mennyire különbözőek!
Ha ugyanaz az Isten, akkor miért ennyire különbözőek a Szent Könyvei?

Re: Budapest

(Kazu, 2013.05.24 09:23)

Miért különbözőek? Talán mert nem Isten teremtett egyházakat magának, hanem az egyházak teremtettek isteneket maguknak a saját képükre.

Sopron

(Zora, 2013.01.09 17:35)

Hát érdekes gondolatok. Tényleg minden csak nézőpont kérdése, hogy értelmezzük és ugyebár a mindig aktuális uralkodók diktálnak. Bár tudod, ahhoz, hogy minden tökéletesen működjön, minden embernek hirtelen meg kéne térnie. Kissé idealista elképzelésnek tűnik, nemdebár?
De az tényleg igaz, ha valamit megtiltottak, annál inkább akartam, és ami szabad volt, az már nem is volt annyira érdekes. Furán működünk mi emberek. De én azért reménykedek, hogy még minden jóra fordulhat.

Budapest

(Csapó Csaba, 2013.01.03 23:25)

Teológiai oldalról nem tudom megközelíteni a kérdést, de az biztos, hogy a Biblia szerint Mózes hozta le a kőtáblákat a hegyről, tehát a hagyomány szerint ő véste kőbe a mondatokat. Hogy aztán isteni sugallatra-e, avagy politikai okokból jobbnak látta, ha a zsidóságot úgy tudja egyben tartani, hogy törvényeket szab nekik, nem tudom (Ezt Thomas Mann sugallja a József és testvérei című hatalmas regényében)

A parancsolatok ÁLTALÁNOS etikai imperatívuszok,ezért tanítják, hivatkoznak rájuk úton-útfélen, vallásosságtól függetlenül azokat az általános erkölcsi parancsokat fogalmazzák meg, amelyek szinte mindig s mindenkire igazak.

A tiltás nekem sem tetszik, mert pl. a keleti tanítások nem tiltanak meg semmit, csak azt mondják, ha a tudatosságod olyan szintű, akkor belátod, hogy mindennek következménye van, és nem biztos, hogy neked jó, amiről per pillanat azt hiszed, hogy jó. Viszont el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák,és vannak olyan emberek, kultúrák, népek (adott korban és térben), akik csak a tiltást értik, az elvont filozófiai leckéztetéseket nem.

A fordítások/változatok jó kérdést vetnek fel, történetesen azt, hogy minden csupán értelmezés kérdése. Pl. a "Ne ölj" parancs nem definiálja, hogy ki ne öljön, kit ne, mikor, és milyen körülmények között, tehát értelmezés kérdése marad egy halom megválaszolatlan kérdés. Háborúban szabad ölni? A JEhova tanúi szerint nem, ezért nem fognak fegyvert, vállalták régen a kötelező sorkatonai szolgálat megtagadása miatti büntető eljárást és büntetést, mert ez az ő értelmezésük. Állatokat szabd ölni? A zsidók és keresztényeknél ez a kérdés fel sem merült, mert a zsidó-keresztény világban a hierarchia tetején isten trónol, alatta az angyalok, égi lények, majd az ember, aki alatt olyan lények, akiket elpusztíthat. A hinduk és buddhisták nem így gondolják, ők nem hierarchikusan felépített világképben élnek, szerintük vertikálisan minden(ki) mindennel és mindenkivel láthatatlanul összefügg.

A Bibliát emberek állították össze, akik bizonyára egy hatalmi rendszer alapját teremtették meg avval, hogy a rengeteg irat közül kiválogatták azokat, amelyek alkalmasak voltak céljaikra, a többit nem Istentől sugalmazottnak, azaz "apokrifnek" tekintették. A skizofrénnek tartott "őrült" ha azzal lépe elő, hogy nála egy újabb isteni kinyilatkoztatás, akkor valóban őrült, vagy újabb próféta?

Az Iszlám azt mondta, meg kell haladni a korábbi kinyilatkoztatásokat (bár attól még azok nem veszítik el érvényüket), ezért a korán beintegrálta a szidó és a keresztény vallást, de újabb Prófétát is felismert, Mohamedet, akinek a kinyilatkoztatásai lényegesek. Ennek a logikának a mentén viszont az Iszlámot is meg kell haladni, az arra következőt is, és ez a végtelenségig folytatódhat. Logikailag nem stimmel a dolog.

Ha már a Bibliánál vagyunk, Jézus azt tanította: "Legyen a hitetek szerint!" Tehát tiszteljük az ateistát, és azt is, aki az UFÓ-kban hisz, de azt is, aki a zöld elefántban! Egyrészt a hit privát dolog, másrészt változik is, ki miben hisz, harmadrészt az is hisz valamiben, aki nem hisz semmiben, vagy legalábbis azt hiszi magáról, hogy nem hisz.

Még egy utógondolat: Kazu! Az interneten mindent meg lehet találni, az értékestől a legképtelenebb blődliig! Én azt ajánlanám, akit a Biblia története és létrejötte érdekel, menjen inkább könyvtárba, és a teológia mellett - kellő kritikával - az összehasonlító vallástörténetet tanulmányozza megbízható és valóban értékes tudósok tollából.

Re: Budapest

(Kazu, 2013.01.04 07:42)

Látod Csaba, Benned is mennyi gondolatot vet fel a téma? Szerintem az értelmezési különbségeket az adja, hogy a többség kívülről próbálja a logika érveivel megérteni azt, amit csak ezen a módon nem lehet teljességében megérteni, csak bonyolítani.
Teljesen igaz, hogy az emberi társadalomnak szüksége van erkölcsi rendre, aztán hogy az mennyire a köz, vagy egyes egyének, csoportok érdekét szolgálja, az egy más téma.
Talán olyan ez, mint a hagyma héjai. Minden réteg más szellemi szintet jelképez, vagyis másképp közelítik meg a különböző héjak a kérdést és az értelmezést. De ez nem változtat azon, hogy ugyanarról beszélünk. Egy multidimenzionális dologról.
Igazad van, teljesen egyetértek Veled, hogy egy könyvtár hasznosabb forrás, mint az internet, de talán együtt jól használhatóak.