Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hómajmok fürdőjénél - Téli Bambusz részlet (TABU)

Délután nagyot sétáltak a környéken. Mikor előtűntek a gőzölgő medencék, a fiú megállt.

- Hát igaz, tényleg vannak itt majmok!

- Miért csodálkozol? Ez a kis csoport él itt visszavonultan. A környékről alig jön ide valaki, ez nem olyan nagy, mint a Nemzeti Park és nem is olyan kiépített, de pontosan ezért szeretek idejárni és Mizu-san is. Telente a faluban tölt pár napot és eljön ide fürdeni. Nagyon jó a víz az elfáradt testnek és léleknek.

Csendben figyelték a vízben üldögélő állatokat. Néhányan lehullott leveleket, bogyókat hoztak fel a víz alól.

- Mint az emberek – jegyezte meg Hikari mester. – Csak szőrösebbek.

- És négylábon járnak – toldotta meg a fiú.

- Mint némelyik ember – nevetett fel halkan az öreg.

Másnap Yuki néhány vaskos rönköt segített Hikari mesternek a műhelybe hordani.

- Ezek irtó nehezek - huppant le a padra. - Egyedül nem is bírta volna őket behozni.

- Ezért kértelek meg téged.

- Értem. És mit kezd velük?

- Majd kiderül - mormolta az öreg és végigsimította a vöröses rönk felületét. - De ebből az öreg mestert akarom megfaragni.

- Az kicsoda?

- Láttad a tónál. Az öreg vezérhím.

- A majom?

- Az.

- Akkor meg miért hívja mesternek? Csak egy majom.

- Valóban. Mégis lenne tőle mit tanulnod.

Yuki szégyenkezve elhallgatott.

- Tulajdonképpen elmehetnénk fürdeni! - jegyezte meg Hikari mester.

- Nem! Én nem!

- Miért? Jót tenne. Nekem megfájdult a derekam a cipekedéstől.

- Nem! Én nem fürdök.

- Az elég baj! Ebben az országban mindenki fürdik.

- Nem úgy értettem.

- Ide figyelj ifjú barátom! Vagyok már annyira öreg, hogy ne zavarjon, ha valakit meztelenül látok. Legfeljebb fába öntöm.

- Nem is ezért - motyogta a fiú.

- Akkor miért?

- Mert ... mert torz a testem.

- Aha! Az enyém meg öreg. Gondolom, ezt akkor most megbeszéltük.

Gyalog mentek. Nem volt túl messze, talán negyedórányira és Yuki meglepetten látta, hogy az öreg egyszerű papucsot húzott a hóban. Meleg köntöseiket, vastag törülközőiket felakasztották egy fa ágára és lassan beleereszkedtek az egyik medencébe, ahová a majmok nem mentek annak mélysége miatt.

- Mennyei! - sóhajtott fel Hikari mester. - Ez kell a fájó izületeknek.

A fiú átnézett a szomszédos medencébe. Néhányan üldögéltek benne, középen a vezérhím. Csukott szemmel, mozdulatlanul. Tényleg olyan volt, mint egy meditáló szerzetes. Pár kölyök a perem mellett játszadozott a hóban. Egyikük talált valamit, talán bogyót, vagy magot, de a többiek persze el akarták venni. Ebből aztán éktelen ricsaj kerekedett, s az egyik kópé megcsúszott és a vízbe esett. Pár fröccsenő csepp a mesternek is jutott, aki most felnézett. A kölyök villámgyorsan kievickélt, a majom meg átnézett a szomszédjaira. Pillantása találkozott a fiúéval, aztán újra lecsukta a szemét.

- Most már ismer téged is - jegyezte meg Hikari mester és folytatta az elmélkedést.

 

schneemakake.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jilies@freemail.hu

(Marianna, 2016.05.01 22:55)

Tetszik