Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy sértődés következménye - Téli bambusz részlet (TABU)

2012.09.04

 

Yuki nagyon rosszul volt, de az emlékek lassan visszatértek. Miután dühösen elrohant Takétól, összefutott avval a pasassal, Shunnal. Kedves volt és vicces és meghívta magához bulizni. Kólát kért, aztán elvágták a filmet...
Egész testében remegett, fázott, izzadt. Valaki megigazította rajta a takarót és ő újra elaludt.
Mikor felébredt, besütött a nap a szobába. A saját ágyában feküdt. Nyelve kiszáradt szájpadlásához tapadt, a feje furcsán zümmögött. A kis asztalkán egy párás üvegben hideg víz állt. Lassan felült és a feléig itta. Halkan lépett be Mizu, kezében tálcán gőzölgő leves.
- Zöldségleves – tette le. – Próbáld megenni!
Yuki még sosem szégyellte magát ennyire. Talán könnyebb lett volna, ha Mizu haragszik és megszidja, vagy kiabál vele, de nem szólt semmit. Leült az ágy mellé a székre. A fiú nem mert felnézni, az üveget szorongatta.
- Egyél! Ki fog hűlni! – hallotta.
- Kérlek Mizu-san! – motyogta szégyenkezve. – Bocsáss meg kérlek!
- Edd meg a levest Yuki! – simogatta meg az arcát az asszony és kiment a nappaliba. Leült és várt. Hamarosan meghallotta a tányér koccanását, a csapvíz csobogását és a közeledő, bizonytalan lépteket. A fiú odament hozzá és leült a lábához. Fejét a térdének támasztotta. Valami csiklandozva gördült le a lábszárán. Odanyúlt és nedves lett az ujja. Feladta. Lehajolt és megcsókolta Yuki feje búbját.
- Annyira aggódtam! Ne csináld ezt soha többet!
- Hogy kerültem haza? – kérdezte később a fiú.
- Take hozott hajnalban. Sietett, korán indult a gépe.
- Gépe?
- Kanadába repült.
„Kanadába?” – nézett maga elé döbbenten. „De miért nem szólt és meddig lesz ott, és... és találkozik avval a férfival?”
Délután rajzolt. Ajándéknak készültek kis családja számára. Mizut már teljesen a nagymamájának érezte, Hikari mester volt a pótnagybácsi és Take? Ki volt neki Take?  A bátyja? Ceruzát tartó keze megállt. Honnan tudta meg, hogy azon a bulin volt? Bizonyára azért, mert ő is odakészült, csak nem akarta neki megmondani. És egyáltalán mi történt vele, miért kábította el Shun? És vajon Take hol lesz karácsonykor és kivel fogja Újév napját ünnepelni? 
 
Mizu ezalatt almáslepényt sütött. Mikor hajnalban megszólalt a telefonja, éppen legmélyebb álmai között kóborolt, és mikor megtudta, mi történt, be kellett vennie egy nyugtatót. Este abban a hiszemben aludt el, hogy Yuki Takénál alszik, ezt sms-ezte neki és eszébe sem jutott kételkedni.
Miután Take felvitte a póruljárt fiút a szobájába, sietett is a repülőtérre, Kanadában volt fontos tárgyalása. Nem mondott semmi konkrétat, csak azt, hogy eggyel kevesebb barátja van és ha visszajön, seggberúgja Yukit. Ki volt borulva ő is!
Felsóhajtott. Mi lehet a két fiú között? Takénak nem közömbös Yuki, különben nem borult volna ki, és Yuki? Az egyik pillanatban repked örömében, ha Take itt van, a másikban meg szinte ellenséges vele, pedig a férfi már tudja a titkát és nem hagyta cserben. Lehet, hogy többről van szó? Alig megy el itthonról, nem keres barátokat, a kiállítás óta is mindössze kétszer volt a városban a csoporttársaival, semmi több. Nem keresi korabeliek társaságát, nem érdeklik. Take érdekli.
 
Take kishíján lekéste a gépét és hullafáradt volt. A régi iskolatárssal végül nem találkozott, és nem aludt egész éjjel, a fiúra vigyázott. Dühös volt! Dühös Yukira, a könnyelműsége miatt, de még dühösebb Shunra, aki visszaélt a bizalmával. Tudta, hogy a férfi nem a tisztesség mintaképe, de sosem gondolta volna, hogy képes ekkora aljasságra csak azért, mert ő nem volt hajlandó magát prostituálni a kedvéért, és azt sem hitte, hogy ő képes lett volna embert ölni, de Shun sem tudta, milyen közel került a pokolhoz. A gép még fel sem szállt, ő már aludt és mikor felébredt, a Yuki iránti harag elpárolgott. A megnyugvás maradt, hogy időben érkezett. Az utat háromnaposra tervezte, de miután elintézett minden hivatalos dolgot, úgy döntött, még nem utazik haza, kicsit körülnéz Alaszkában is.
 
Másnap Mizu hirtelen felindulásból úgy döntött,  most van itt az ideje szanálni a kisházban. Jó ideje pakoltak csendben, mikor az asszony váratlanul abbahagyta és megkérdezte:
- Miért hazudtál nekem?
Yuki elsápadt.
- Azért, mert nem bízol bennem? Attól féltél, ha az igazat írod, felhívom Takét, vagy nem engedlek el?
Semmi válasz.
- Jól gondoltad, mert felhívtam volna és utánad küldtem volna, de nem kellett, ment magától.
Pár másodperc szünet.
- Mizu-san... bocsáss meg kérlek!
- Ne kérj tőlem bocsánatot! – legyintett az asszony csalódottan. - Fölösleges. Elsősorban megint magaddal toltál ki. De hogy tolsz ki magaddal legközelebb?
A fiú ijedten nézett rá.
- Ideje lenne megbíznod végre valakiben! Ha nem teszed, magányos maradsz egész életedben.
Kinyitott egy újabb kartondobozt és beleszórta a labdákat, plüss állatokat.
- Ezeket odaadjuk az óvódának, a könyveket meg a könyvtárnak, de ha szeretnél valamit megtartani, tiéd az elsőbbség.
A hangja könnyed és vidám volt, mintha az imént mondottakat elfelejtette volna, de Yuki nem tudta elfelejteni. Annyira megsértődött Takéra, hogy dühében hazudott Mizunak, aki csak jót tett vele. És miért akadt ki? Mert a férfinek más programja volt? Mert neki vannak ismerősei, barátai, akikkel szívesen találkozik? Miért is töltené az összes szabadidejét egy magányos, barátságtalan és zárkózott fiúval.
- Azt hiszem, kész vagyunk!
Yuki meglepődve látta, hogy az apróságok már mind kartonokba kerültek, a nagyobbak zsákokba.
- Nem akarsz itt egy kuckót berendezni magadnak? Vagy kis műtermet?
- Közös műterem tetszene.
- Ez kedves gondolat, de hamar kinőnénk. Viszont tényleg jó kis kuckó lenne. Ha teljesen egyedül akarnál lenni, idejöhetnél.
- Nem szeretnék teljesen egyedül lenni.
Mizu arca ellágyult.
- Ezt reméltem is.