Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyi történet - Ajándék

  - Végre! – ugrott ki izgatottan az öreg autóból a fiú és csendes türelmetlenséggel figyelte vezetőülésből kikászálódó nagyapját, aki miután gondosan bezárta az ajtót, még komótosan a fejére húzta prémes kucsmáját és betűrte vastag sálját a szőrmés bekecs alá. Az utca, ahol leparkoltak, távolabb esett a belvárosi nyüzsgéstől, de ilyenkor már kilátástalan lett volna közelebbi helyet keresni. A házak ablakaiban színes díszek világítottak és erősödő zene hallatszott, ahogy közeledtek céljuk felé. Emberek siettek el mellettük felpakolva, aztán az utca végéhez értek, ami beletorkollt egy hatalmas térbe. Megálltak és ámulva nézték a pazar kivilágítást. Előn alma- és gesztenyesütők, mögöttük színpadon kórus énekelt egy hatalmas, égők ezreitől villódzó fenyő alatt. Mellettük, körben a téren, fabódék kínálták színes portékájukat. A fiú elégedett büszkeséggel szorította meg a kis tarsolyt a nyakában. Összegyűjtött pénze lapult benne, amit egész évben rakosgatott erre az alkalomra. Apjától kapott tavasszal néhány lámát, akikről egyedül gondoskodott és a gyapjúért szép összeget sikerült kialkudnia. Első keresetéből meg akarta lepni a családját köszönete és szeretete jeléül.

Derűs pillantást váltott nagyapjával, aztán elindultak és lassan belevegyültek a hullámzó tömegbe. A fenyő mellett megálltak kicsit és az éneket hallgatták. A fa erős gyantaillatát még a forralt bor és a kekszek, kalácsok fűszerei sem tudták elnyomni. A fiú becsukta a szemeit és egy röpke pillanatra, mintha az otthoni erdőben állt volna, ám valaki siettében arrébb lökte táskájával, és ez kizökkentette álmodozásából. Ekkor látta meg a kislányt. Egy asszony mellett álldogált, s ők is a zenében gyönyörködtek. Kabátja kopottnak és kinőttnek tűnt. A fiú tekintete lejjebb siklott és döbbenten vette észre a nyári cipőket. A saját vastag prémes csizmáira pillantott, majd újra a vékony lábacskákra. Egy zoknit húzott a harisnyájára a hideg ellen. A lányka hirtelen ránézett, kedvesen elmosolyodott, s a következő pillanatban eltűnt anyjával a tömegben. A sok szebbnél szebb áru között hamar elfelejtette a kislányt. Aztán meglátta azt, amire már olyan régóta vágyott. Egy faragott nyelű, díszes pengéjű zsebkést. Egy magakorabeli fiúnak természetes volt, hogy a zsebében lapul egy éles kés, amire sokszor szüksége lehet az erdőben, vagy a mezőn.
- Nagyon szép – vette kezébe a nagyapja és rutinosan megforgatta ujjai között, majd összehúzott szemmel vizsgálgatta a pengét. – Jó is, nem csak szép. Ilyent akartál, igaz?
- Igen – bólintott a fiú, és szíve szerint azonnal fizetett volna, de úrrá lett türelmetlenségén és komoly arccal nézett a férfira. – Először a család, aztán a végén, ha marad még pénzem, megveszem.
- Jól van – biccentett az öreg és intett az árusnak. – Biztos, ami biztos, tegye el nekünk pár órácskára! És most, – mutatott a vásárosok mögé – irány a központ!
Beléptek a piac fölé magasodó hatalmas, kivilágított épületegyüttesbe. Mindenütt villódzó kirakatok, fényesen csillogó üveggömbökkel telerakott divatos műfenyők, fehérek, rózsaszínek, pirosak, kékek, feketék... és tengernyi siető, kapkodva bámészkodó, türelmetlenül lökdösődő ember. A fiú úgy döntött, először körbenéznek és majd a végén dönti el, mit és hol vásárol meg. Jó másfél óra múlva úgy érezte, végre sikerült minden családtagnak a legmegfelelőbbet megtalálnia. Megállt az utolsó bolt kirakata előtt és kishíján nekiesett az üvegnek, mikor egy felpakolt nő elviharzott mellette és nagyot taszított rajta a csomagjaival.
- Nagyapa! – nézett fel a fejét csóváló férfira. – Igyunk meg valahol egy teát, aztán majd utána megveszem, amit szeretnék. Kicsit elfáradtam.
- Jó ötlet – helyeselt az öreg. – Otthon több órás gyaloglás meg se kottyan a hegyek között, de itt... mintha kiszívnák az összes energiámat.
Leültek egy kávézóban a kényelmes garnitúrára és élvezettel kortyolgatták a teájukat. Közben újabb vendégek érkeztek, mások meg távoztak, hogy folytassák az ajándékbeszerzést. A fiú szórakozottan körbenézett és ekkor újra meglátta azt a lányt. Egy asztallal odébb ültek és ők is teát ittak. Az asszony szomorú arccal meredt a csészéjébe, a lány meg mosolyogva suttogott hozzá. A fiú hiába fülelt, nem hallotta a beszélgetésüket, ám a lányka most kicsit hangosabban szólalt meg:
- Anya! Már tudom, mit szeretnék! Ha venni nem is tudunk, de felpróbálni igen! Kikeressük a legszebbet és a legjobbat, ami pár percig csak az enyém, és ez lesz az ajándékod nekem.
A nő válla megrázkódott, mire a lánya odahajolt hozzá és megsimogatta a kezét. A fiú zavartan  elfordult és kifelé bámult a kirakaton, de a szívében furcsa, erősödő szorongást érzett. Tűnődéséből nagyapja hangja rázta fel.
- Menjünk!
A legközelebbi üzletben anyjának akart egy színes hernyóselyemsálat venni, amit már kinézett. Odatartottak, mikor egy téli ruházati boltban meglátta a lányt az üvegen keresztül. Vastagtalpú, prémes csizma volt a lábán és egy hosszú, szőrmével bélelt kapucnis kabátba bújt éppen. Ragyogó arccal nézett a tükörbe, aztán az anyjára nevetett. Örömmel pördült egyet, majd levette a kabátot és leült, hogy visszahúzza lábaira a nyári cipőket. A fiú valami nagyon furcsát érzett. Nagyapja, aki továbbment, míg ő a nőket bámulta, most ott várta a kendős üzlet előtt. Ő megállt előtte, visszanézett az üzletsorra, aztán felpillantott a derűs szemekbe.
- Nagyapa! Kérlek, várj meg itt, de valamit el kell intéznem!
 
 Odalenn, a kijáratnál egy mikulásjelmezes férfi állította meg az asszonyt a lányával. Szó nélkül a kezükbe nyomott két jókora táskát és elsietett. Ők meg csak álltak tanácstalanul, aztán óvatosan belekukkantottak a táskákba és döbbenten összenéztek, majd vissza a tömegre. Nem vették észre a fiút, aki egy fénytábla mögül figyelte őket. Kezet érzett a vállán.
- Nem volt kedvem tétlenül álldogálni – mosolygott rá nagyapja. – Megyek és szólok a késesnek, hogy ne várjon ránk, addig vegyél nekünk sült gesztenyét! – és pénzt nyomott unokája kezébe.
A hazaút szótlanul telt. A fiú hátradőlt az ülésen és az elsuhanó lámpák feletti mozdulatlan csillagos eget nézte. Mikor feltűntek a távolban az ismerős dombok, majd felbukkantak mögülük a hegyek gyorsan növekedve a Hold fényében, nagyapja dúdolni kezdett egy régi karácsonyi dalt. Mire feltűntek a falu fényei, mindketten énekeltek. A templom előtti téren sokan álldogáltak, ettek-ittak és nevetve beszélgettek. Fáklyák lobogtak körben és valaki vadul integetett feléjük.
- Megkérdezzük, mit akar – húzódott le nagyapja az út szélére.
 
 A házuk előtt is fáklyák égtek. Az ablakokban faragott díszek lógtak, bentről meleg fény vetült a hóra. A fiú vidáman ugrott ki a kocsiból és megdögönyözte a lelkesen üdvözlésükre rohanó kutyát. Nem maradt pénze a családra, mégse jött haza üres kézzel. Már el is felejtette, hogy az első nyírásnál egy szomszédjuknak úgy adott gyapjút, hogy az nem tudott akkor teljes árat fizetni. Pénze még most sem volt neki, de idén rengeteg dió és gesztenye termett a fáin. A csomagtartóban ott lapult egy jókora zsák dió és egy nagy vödör gesztenye. Biztos volt benne, hogy szülei jobban fognak ennek az ajándéknak örülni, mint a szép csecsebecséknek, és amik nélkül ugyanolyan meghitt lesz a Szenteste, mint minden esztendőben, mert együtt töltik. Kést meg majd vesz magának jövőre. A vállára kapta a diószsákot, nagyapja meg kiemelte a gesztenyét és elindultak a kitáruló bejárat felé.
 
 A városban lassan pihenéshez készülődtek az árusok. Sorban bezártak a faházikók. A késes elégedetten szemlélte a napi bevételt. Többet adott ma el, mint remélte és még azért a drága késért is visszajött az öregúr. Nem is próbált alkudni, szó nélkül fizetett. Azt mondta, hogy az unokájának szánja ajándéknak, hiszen mégse járja, hogy egy komoly fiatalembernek még egy rendes zsebkése se legyen.
 
 Békés csend honolt a kis hegyi falucskában. A meleg istállóban jól megfértek egymás mellett a lámák és a birkák. A széna édeskés illatában még érződött a füstölő fanyar aromája.
Az öreg vezérkos a bejárat felé pislogott. Vajon a mai varázslatos éjjelen is eljön a fiú, mint eddig minden évben, hogy hallgatózzon, vajon ezalkalommal megérti-e a nyáj beszédét?
Halkan zörrent a zár, s az ajtón karcsú alak surrant be. A kos elégedetten felhorkantott.
 

havas-fenyo---lassan-itt-a-karacsony.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

matejudit@gmail.com

(Judit, 2016.03.05 21:05)

Nincsenek szavaim, annyira szépek a történetek. A stílusa páratlan.

Re: matejudit@gmail.com

(Tabi Kazu, 2016.03.27 17:41)

Kedves Judit! Nekem az az igazi elismerés, ha tetszenek a történeteim az olvasóimnak. Köszönöm, és nagyon örülök.

Hu

(Zora, 2015.12.14 18:18)

Nem tudom eldönteni, hogy ez tetszik jobban, vagy a Takaró, de mindegyik szép. A koboldos inkább aranyos.

Budapest

(Csapó Csaba, 2012.12.16 10:56)

Nagyon szép történet arról, hogy vágyaink teljesülhetnek, ha képesek vagyunk az önfeláldozásra, és a másikra való odafigyelésre. Ha a másiknak előbb akarunk örömet szerezni, mint magunknak, az az igazi szeretet, nem pedig az önzés. Az önző csak magának ad, és egyben önmagától kap - viszont nem is képes elfogadni a másik önzetlen ajándékát (ha esetleg kapna...)