Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kerdon meséje - Ilithion részlet

2012.08.31

 

Egyszer valamikor régesrégen, mikor az idő még meg sem született és a csillagok először szikráztak fel, csodás lények éltek az Univerzumban. Keresztül-kasul bejárták, hogy benépesítsék újabb csillagokkal és égi tüneményekkel. Útjuk során találkozott egymással a hős Ela és a gyönyörű Vela és ezután együtt járták a végtelent és szebbnél szebb fényeket teremtettek. De irigyeik támadtak és bepanaszolták őket a Legfelsőnél, aki megtiltotta, hogy együtt teremtsenek, ám ők egymásba szerettek és szerelmük újra egymásra talált. Csakhogy az egyik magas rangú lény, Galeion már régóta akarta a szép Velát magának és nagy haragra gerjedt. Követelte a Legfelsőtől, hogy válassza szét őket, Elát száműzze elérhetetlen messzeségbe, Vela pedig őt kövesse ezután. De a szerelmesek megszöktek és az Univerzum egy távoli sarkába menekültek, abban bízva, hogy ott nem találnak rájuk. Szerelmük beteljesedett és megszületett gyermekük, Kerdon. Ám felhőtlen boldogságuk nem tartott sokáig, mert a bosszúra szomjas Galeion rájuk talált. Megátkozta őket, hogy sorsuk az legyen: láthassák egymást, de ne érinthessék soha, míg a világ létezik és rájuk szórta teremtőerejét. Hatalmas robbanás rázta meg az Univerzumot, s mikor a csillagpor eloszlott, egy bolygó maradt a sötétségben, körülötte két holddal. A rózsás hold Vela, a halványkék Ela. Boldogtalanságuk határtalan volt! Nem érték el sem egymást, sem gyermeküket, ezért szívük erejével küldték el szeretetük egy részét Kerdonnak, hogy ne legyen teljesen egyedül, aztán együtt, utoljára csillagot teremtettek, hogy magányos gyermeküket melengesse sárga fényével. Életerejüket bezárták szívükbe, szívüket meg elrejtették élettelen bolygótestük titkos rejtekébe, ezután mély álomba merültek. De a gyermek ébren maradt és unatkozott, hát életet teremtett. Testét hamarosan növények üde zöldje takarta, csillanó vizek szőtték át felszínét, lankás hegyek emelkedtek a magasba, majd megjelentek az első állatok és a kerdoniak. Boldog, ártatlan időszak következett, de nem tartott túl sokáig. Teremtményei esztelen kapzsiságukban elfeledkeztek róla és ő, aki még csak egy gyermek volt, későn értette meg, hogy a léte került veszélybe. A saját pusztulását csak úgy tudta elkerülni, hogy a halálhoz hasonló mély álomba merült. Az egyetlen életenergia a szüleitől kapott életenergia volt a bolygón, ami megmentette hálátlan teremtményei egy kis töredékét. Kerdon népének írmagja átalakult, hogy alkalmazkodni tudjanak a kopárrá és szárazzá vált otthonhoz.
Abban a pillanatban, ahogy ő elaludt, szülei felébredtek. Gyorsan rájöttek, mi történhetett, de nem tudtak segíteni fiukon. Fényük felragyogott, s lassan keringeni kezdtek körülötte, éberen őrizve álmát. És közben arra várnak, aki majd eljön és fellobbantja az élet lángját.
 

bolygo.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.