Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Yuki és Mizu - Téli bambusz részlet

2012.08.25

bambusz.jpg

Szombatra azt tervezte, hogy mindenképpen belekezd valamibe, ám Mizu már korán bekopogott hozzá.

- Van kedved egy kiruccanásra? Tetszeni fog. Öltözz gyorsan, Take lenn vár.

Hozd a rajztömböt is!

A fiú percek alatt elkészült.

- Te aztán gyors voltál. Mizu azt mondta, hogy még ágyban vagy. Jó reggelt! – köszönt rá a kávéja mögül Take. – Gyere reggelizni!

- Hová megyünk?

- Meglepetés – mosolygott a férfi és nekiállt enni.

Egy óra múlva már úton voltak és újabb óra múlva célhoz értek. Erdőkkel borított hegyvidék tisztavízű tavakkal.

- Remélem, nem zavar majd a sok kíváncsi turista – jegyezte meg Take gyaloglás közben. Hamarosan kisebb tavacskák bukkantak elő, néhol gőzölgött a víz és ekkor látta meg a fiú a majmokat. Ketten ültek a természetes medence legtávolabbi csücskében, a partján kölykök játszottak.

- Ezek hómajmok! – suttogta Yuki.

- Azok bizony. Leülsz kicsit távolabb és figyeled őket. Ha akarsz, fotózhatsz is. Mi sétálunk addig. De vigyázz, nem szeretik, ha sokáig szemezel velük!

Yuki keresett egy nyugodt helyet, aztán kinyitotta a rajztömböt. A makákókat szemmel láthatóan nem zavarták a nézelődő emberek, mert újabbak bukkantak elő az erdőből és lejjebb merészkedtek. Néhányan bemásztak a vízbe, fiatalok hajkurászták egymást a köveken ugrálva, néha összevesztek a talált bogyókon. A közeli fák tetején kisebb csapat napozott a langyos későőszi napon. Egy lapos sziklán hárman ültek egymás háta mögött és békésen tisztogatták egymás bundáját. Aztán visítás támadt. Két kamasz összeverekedett és megzavarták a csoportvezető hímet. Az két lábra állt, széttárta a karjait, az arca bíborvörösre változott felháborodásában, és fogait villogtatva hadonászott a két rendbontó felé. Ennyi elég is volt, mert csönd lett, és a vezér folytathatta a pihenést.

Kéz érintette meg a vállát.

- Gyere! – hallotta Takét. - Vannak kicsit távolabb is. Csinálj pár képet róluk!

Yuki szorgalmasan fotózott, egyszer egy hím figyelmeztetően rávicsorgott, mikor túl közel ment hozzájuk.

- Csak óvatosan! – húzta vissza a férfi. – Kisebb, de erősebb. Nézd csak a fogait! Jó sárgák és bizonyára nagyot bír velük harapni. Akkor pedig be kellene téged oltatni veszettség ellen, az pedig nagyon fájdalmas.

Keze a fiú karját fogta, az arca közel és halkan beszélt, ettől Yukinak a hideg futkosott a hátán.

- Ki tudja mit evett utoljára. Ezek mindenevők.

- Take vigyázz! – hallották Mizut, és a férfi hirtelen nagyot ugrott.

- Auú!

Egy közelben bámészkodó kölyök rémülten felvisított, és nagy lendülettel iramodott az anyjához, aki magához ölelte, ő meg méltatlankodva makogott a karjai közt.

- Mi volt ez? – kapott a fenekéhez Take.

- Szerencsédre nem egy majom, mert akkor nem úsznád meg az oltást – kuncogott Mizu. – Kellett neked Yukit ijesztegetned! Felnőtt ember létedre néha idétlenül viselkedsz.

- Megcsíptél?

- Meg.

- Fájt.

- Reméltem.

A fiú felkacagott miközben szorgalmasan fotózta őket.

- Látod mit csinál? – méltatlankodott a férfi. – Egyre pimaszabb. Ide a géppel!

- Nem maradnátok csendben? – szólt közbe Mizu. – A majmok minket figyelnek.

Yukiból kibuggyant a nevetés, de Take leintette és elindult.

- Nem tudtok viselkedni! – dohogott az asszony tisztes távolságra a makákóktól.

- De hisz én nem is csináltam semmit – feleselt a fiú.

- Dehogynem! – kapott a gép után Take, csakhogy Yuki gyorsabb volt és nekiiramodott az ösvényen, a férfi meg utánalódult.

- A végén még kiutasítanak bennünk a parkból! – zsörtölődött halkan Mizu.

Tavak mellett vezetett az út, körben hegyekkel. Az ősz színeiben pompázó erdő madárdaltól visszhangzott. A tó vize folyékony smaragdként fénylett a fák lábai előtt. Gyerekek szaladtak el mellette a partig, felverve néhány méltatlankodó vadkacsát. Aztán meglátta a fiait. A legnagyobb egyetértésben ültek egy padon és beszélgettek.

- Szép ez a hely – telepedett le melléjük. – Na, sikerült használható ötletet szerezned? – kérdezte Yukit, aki nagyot bólintott, miközben vigyorogva bámult Takéra. - Jó párat.

A férfi összeráncolta a homlokát.

- Figyelmeztetlek. Ha valami rosszban sántikálsz, megjárod. Látni akarom a rajzodat, mielőtt másnak is megmutatod!

- Ha eljössz a kiállításunkra.

- Ez zsarolás?

A fiú most felnézett a férfira, egyenesen a szemébe.

- Nem bízol bennem? – kérdezte halkan.

Takéban egy pillanatra felvillant az esti szoba, a tágranyílt szempár.

- De igen.

Mizu látszólag elgondolkodva figyelte a tavon úszó kacsákat.

Esteledett, mire a ház elé értek.

- Itt alszol? – kérdezte az asszony, de a férfi a fejét rázta.

- Még dolgom van.

- Nem feleltél a tónál – kezdte bizonytalanul Yuki. - Eljössz majd?

- Ha meghívsz, elmegyek.

- Köszönöm – csillant a fiú szeme.

 ---

Yuki, alighogy hazaértek a kirándulásból, rohant gépretenni a képeket, aztán hívta Mizut.

- Hát a majmaid nem túl használhatóak, de itt hátrébb van pár érdekes karakter.

- Rajzolhatnék róluk filmszerűen egy sorozatot, de Take nem valószínű, hogy díjazná.

- Édesen grimaszol a lelkem - nevetett az asszony. - Emlékszem, mikor régen velük mentem el a nemzeti parkba. Öt eleven kamaszfiúval. Nem is lett volna semmi gond, ha Kokónak nem jut eszébe az a bolondság, hogy szemezzen az egyik hímmel. Azt hitte, ha elég határozottan néz, a majom meghunyászkodva elsompolyog. Hát - kacagott fel - tévedett! Az nekiugrott, beleharapott a lábába, aztán visszarohant a sziklára és onnan vicsorgott. Kokónak kellett szégyenszemre elsompolyognia.

- És kapott veszettség elleni oltást?

- Dehogy! Egészségesek az állatok, de fertőtleníteni kellett a sebet és közben végighallgathatta a vadőr előadását a majmok viselkedéséről és burkolt formában a látogatókéról.

- Szigorú voltál velük?

- Néha muszáj volt, de többnyire nem.

- És Take mikor került hozzád?

- Egy téli napon. Kezdetben zárkózott volt és nem sokat beszélt, de aztán feloldódott és ma már nem csak az unokám, hanem a legjobb barátaim közé tarozik.

Yukiban ott motoszkált a kérdés, hogy miért került a férfi ide, de nem tette fel. Talán egyszer...

- Miért csak fiúkat vettél magadhoz? Nem akartál lányokat is?

- Dehogynem, csak arra nem vállalkoztam, hogy sziszifuszi harcot vívjak szerelmes kamaszokkal.

- Akkor meg minek kellett a szabály?

- Mert kiderült, hogy a természet nem mindig az elvárásaink szerint működik.

Csendben figyelték a képernyőt, amin a tó sötétlett titokzatosan.

- Nem zavart, mikor rájöttél?

- Hát nem örültem, de mit tehettem. Ők sem tehettek róla!

- Ők?

- A hosszú év alatt kettőre jöttem rá.

- És kiraktad őket, amiért megszegték a szabályt?

- Dehogy raktam! Nem jöttek rá, hogy tudom és nem tartott sokáig.

Yuki még mindig ugyanarra a képre meredt.

- Ha vége a vetítésnek, megyek vacsorát főzni - állt fel az asszony.

- Mizu-san - szólalt meg nagyon halékan a fiú. - Én... én is...

- Tudom édesem és a legkevésbé sem zavar.

Lehajolt, könnyed csókot nyomott Yuki feje búbjára és kiment a szobából.

bambusz.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.