Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárkány - ryuu

/Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%A1ny/

A sárkány egy mitikus lény, jellemzően nagy és hatalmas hüllő, mágikus vagy spirituális tulajdonságokkal. A kínai sárkányok (többek között) általában jóságos lények, míg az európai sárkányok és a perzsa mitológia sárkányai ellenségesek. A kígyószerű mágikus lények már a mezopotámiai mitológiában is jelen voltak. Tiámat, aki megszülte Lahmu és Lahamu víziszörnyeket, sárkányszerű vízikígyó. Az akkád mitológiában szárnyas kígyók, kígyótestű kimérák jelentek meg, mint Mushussu, Tiámat gyermeke, Marduk „háziállata”. Ez a hettita mitológiában fejlődött tovább önálló, isteni szintű lénnyé, aki a Mardukkal azonos Viharistent is legyőzte.
A keresztény vallás sárkányai jellemzően mint a Sátán (ördög) vagy annak szolgái jelennek meg. Szent György vértanút a sárkány legyőzőjének tekintik. A magyar sárkány[1] a honfoglalás idején még egy törzsi tisztséget jelölt, s csak később vált elválaszthatatlanná a nyugati-keresztény mitológiákban szereplő bestia képétől. A magyar mitológia hagyományos sárkány-képe nem hüllő, hanem humanoid figura, akinek adott esetben több feje lehet, ami lelkeket szimbolizál. A 'sárkány' szó jelentése valószínűleg "fehér kán".
A 15. század elején, Magyarországon is működött egy magát Szent György védelme alá helyező világi lovagrend, a Sárkány Lovagrend. A Rend jelképe egy sárkány, pontosabban egy ouroborosz volt. Tagja volt Vlad havasalföldi fejedelem is, akit a sárkány latin neve után Vlad Draculnak neveztek el. Az ő fia volt a későbbi Vlad Ţepeş (Karóbahúzó Vlád), röviden Drakula.
 Keleti sárkányok /forrás:http://fantasyart.blog.hu/2010/03/28/keleti_sarkanyok/
Az európai hagyományokkal ellentétben keleten a sárkány nem egy félelmet kiváltó lény, hanem egyike a legnagyobb megbecsülést kiérdemlőkének, a jóság, bölcsesség megtestesítőjének. Szerepe nem csak a mitológiában meghatározó, hanem az irodalomban, költészetben, dalokban, gondolkodásában, a kínai nép hitvilágában, de még építészében is.
A keleti sárkányoknak közepesen nagy fejük, rövid lábaik, és hosszú farkuk van. Ez a felépítés mozgékony, a kígyóéhoz hasonlatos. Mivel hosszúak és nem túl testesek ezért remekül manővereznek repülés közben, ám a földön kissé esetlenül mozognak. Izomzatuk kellően erős, hogy könnyedén forgassák testüket. Jellemzően más állatok testrészeiből állnak. A testük a kígyóé, a pikkelyük halé, a fejük tevéé, az agancsuk szarvasé, a szemük nyúlé, fülük bikáé, hasuk kagylóé, mancsuk tigrisé és karmuk sasé. A nyugati sárkányokkal ellentétben nem képesek tüzet okádni. Színük lehet fekete, piros, fehér vagy sárga. Három fajtájuk van: három lábujjú, négy lábujjú és öt lábujjú. A három lábujjú a japán sárkány. A négy lábujjú indonéziai vagy koreai. Az öt lábujjú, pedig a kínai. A keleti sárkányoknak általában egy gyöngy volt a szájukban, az álluk alatt vagy a karmaikban. Valószínűleg ez adta a sárkányok erejét, és ennek segítségével tudtak repülni, hiszen nincs szárnyuk. A Keleti sárkány rendkívül hosszú, vékony csont-vázzal rendelkezik, csontjai nem üregesek, és vékonyabbak is, mint az európai sárkányoké.
 
 
A kínai sárkány
Régen, amikor Kínában nem voltak folyók, sem tavak, az aszály miatt kiszáradtak a növények, az emberek pedig éheztek. Négy sárkány megsajnálta őket, elhozták nekik a vizet a császár parancsa ellenére. A császár az árulásért négy hegy belsejébe zárta őket. Ám ennek ellenére is újból segíteni akartak, nehogy még egyszer víz nélkül maradjanak az emberek. Folyóvá változtak, és belőlük lett Kína első négy folyója.
A kínai sárkány kedvenc étele a sült fecske.
A legenda szerint Jü, a Hszin dinasztia uralkodója szárnyas sárkány alakjában születetett, így az a császárság legfontosabb szimbóluma lett. A kékeszöld sárkány pedig a Han-dinasztia kora óta a császárt, mint a kínai állatöv ötödik jegyének patrónusát jelképezi, ezenkívül a kelet, a napfelkelte és a tavaszi eső szimbóluma. A fehér sárkány ezzel szemben a nyugat és a halál ura.
A japán sárkányok
A japán sárkányok szoros kapcsolatban állnak a vízzel. A róluk szóló történetek elsõdlegesen a tengerrel hozza kapcsolatba õket. Ez egyben Japán földrajzára is utal, mivel sokkal kevesebb a sivatagos rész, mint Kínában.
A japánok sárkánya a Buddhista vallásból ered, és egyike a mitológia négy mennyei szörnyének (a másik három a főnix, a teknős és az egyszarvú). Gyakran a Császár vagy a Hős jelképe. Hirohito császár 125 generációra visszamenõleg eredetét a Tenger Királyának Sárkányának lányától származtatja. (Megjegyzés: Ez egyáltalán nem biztos, mivel a japán császári család eredete más források szerint a Mennyei Napistennőre, Amateraszu Omikamira vezethető vissza! Nem véletlen Japán zászlajában a vörös napkorong.)
A japán mitológia szerint az egyik első sárkányszerű teremtmény Yamata-no-Orochi, egy hatalmas fiatal nőket felfaló kígyó nyolc fejjel és nyolc farokkal, akit elpusztított Susanoo, aki a legendák szerint egy utazó harcos volt. Híres története szerint csellel győzte le a vízisárkányt; leitatta szakéval, és elpusztította.

 
A japán népi hagyományok négy fõ sárkányalakja:
  • 1. Sui Riu - az esősárkány; fájdalma által a vére vörösre festi az esőt
  • 2. Han Riu - kilenc különbözõ színben pompázó, 15 méter hosszú csíkos sárkány, soha nem érheti el a menyországot
  • 3. Ka Riu - tűzvörös színű, kis sárkány, 3 méter sincs, egyes források azt állítják, hogy egész teste lángokból áll
  • 4. Ri Riu - kitűnő látással rendelkezik, több, mint 100 mérföldre ellát

 

A videóban egy japán sárkányfestőt nézhetünk meg alkotás közben. Nagyszerű látvány néhány hasznos trükkel.